Bár a hírek szerint mostanában halmozódik, de évről-évre visszatérő jelenség a fejtetvesség előfordulása a gyermekközösségekben.

Gyakran magunk sem vesszük észre, ha a gyermek az óvodából, az iskolából vagy a táborból tetvesen érkezik haza.

A tetvek sajátosságairól, a szülői teendőkről az ÁNTSZ készített összeállítást.

A fejtetű 3-4 mm hosszú rovar, amely színét a haj színének megfelelően változtathatja! A nőstény naponta 6-8 ovális alakú, apró, gyöngyházfényű petét (serkét) rak a hajszálak tövéhez, elsősorban a halánték-és tarkótájra. A tetű a serkéből 6-8 nap alatt kel ki. A fejtetű mindig a hajban marad, lábaival a hajszálakon kapaszkodik és a fejbőrön keresztül, vérszívással táplálkozik. Serkéit a fejbőrhöz közel, a hajszálak tövére cementszerű anyaggal ragasztja, mert azok a tetű kikeléséig a fejbőrtől alig távolodnak el.

Minthogy a haj egy hónap alatt kb. 1,5-2 cm-t nő, ezért a serkének a fejbőrtől való távolságából megközelítőleg megállapíthatjuk, hogy mikor keletkezett a fertőzés. Szaporodásuk aránylag gyors, egy nősténytől akár 200 utód is származhat, tehát az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet. Ennek ellenére egy-egy fejen – ha csak nem nagyon elhanyagolt – ritkán van 5-10 tetűnél több. Kizárólag az ember vérét szívja, naponta 6-12 alkalommal. Az éhezést rosszul tűri.

Terjedésük fő lehetősége a közvetlen érintkezés! A gyermekek a fejüket összedugják, sugdolóznak, a játszótéren birkóznak, az iskolában verekszenek, a hajuk összeér és ezzel lehetőség nyílik a fejtetvek átvándorlására. Otthon a tetves gyermek kistestvérét öleli át, aki másnap az óvodában pajtásaival dugja össze a fejét. Így a legtisztább családba is könnyen bekerülhetnek a fejtetvek. Szélsőséges esetekben a tetves sapka felvételével vagy ilyen fésű, esetleg hajkefe használatával ugyancsak átvihető a fertőzés.

Felderítésük nem könnyű, mivel a vérszívás nehezen vehető észre, ugyanis a viszketés a befecskendezett nyál hatására csak 15-30 perc múlva jelentkezik. A fejtetvességre igen gyakran a gyermek füle körüli vakaródzás hívja fel a figyelmet. Ilyenkor a hajat lazán szétbontva meg kell vizsgálni. Amíg csak elvétve akad élő tetű, azt nehéz megtalálni, viszont a hajszálakon erősen tapadó, fénylő, áttetsző színű serke könnyen felismerhető. Sűrű fogazatú fésűvel a tetvek a hajból könnyen kifésülhetők és szabad szemmel is jól észrevehetők.

Előfordulásuk leginkább a gyermekközösségekben észlelhető. Igen gyakran az erősen tetves gyermek lehet kiinduló forrása egy egész közösség (pl. osztály) eltetvesedésének, ami általában iskolakezdéskor tapasztalható.

Ártalmuk elsősorban a viszketés és vakarózás, amely felsebzi a bőrt és ennek következtében másodlagos bőrgyulladás alakulhat ki. A fejtetű fertőző betegséget nem terjeszt.

Irtásuk aránylag egyszerű. Ezért, ha gyermekünk fejtetves, nem kell kétségbe esnünk, ugyanis a gyógyszertárakban beszerezhető tetűirtószerek (Nittyfor, Pedex, Nix) a tetveket és a serkéket rövid időn belül biztosan elpusztítják!

A tetűirtószerek használata előtt, a szokásos módon samponnal először mossuk meg a gyermek haját, ezt követően alaposan öblítsük le, töröljük meg úgy, hogy nedves maradjon, majd a kezelést – a tetűirtószerhez mellékelt használati utasítás előírásai szerint (!)– gondosan végezzük el. A Nittyfor és Pedex tetűirtó hajszesz használatakor a következőket vegyük figyelembe. Hajmosás után a hajas fejbőrt és a hajat gondosan nedvesítsük át, majd dörzsöljük be. Ezután várjuk meg, amíg a hajszesz a hajra rászárad. (Ez az idő a felvitt mennyiségtől függően: 5-15 perc).

Ügyelni kell arra, hogy a tetűirtószerek ne kerüljenek a szembe, mert kötőhártya gyulladást okozhatnak. A gyermek csukott szemét vattával kell védeni. Kisebesedett bőrfelületre nem szabad alkalmazni. A készítmények tetűirtó hatásukat a következő fejmosásig (akár néhány hétig!) megőrzik és a hajra rákerülő fejtetveket még azok megtelepedése, elszaporodása előtt biztosan elpusztítják.

A tetűirtószeres kezeléstől a serkék is biztosan elpusztulnak. A hajszálon megtapadó életképtelen serkéket azonban az életképesektől rendkívül nehéz megkülönböztetni. Ezért az elpusztult serkéket a kezelés után a gyermek hajáról távolítsuk el, ugyanis a serkementesség jelzi, hogy a kezelés során gondosan jártunk el. Mivel a serkék a hajszálakhoz –a vegyszereknek és a fizikai hatásoknak egyaránt ellenálló – cementszerű anyaggal rögzülnek, ezért az elpusztult serkék eltávolítása gyakran nem könnyű.

Megkísérelhetjük az eltávolítást ecetbe mártott sűrűfésűvel, vagy úgy, hogy a serkét a hajszálról két körmünkkel, esetleg csipesszel lehúzzuk, vagy egyszerűen levágjuk a hajszálat. Néhány serke eltávolítása az utóbbi módon nem okoz különösebb nehézséget.

A fésűn, kefén található fejtetvek néhány perces forró vízbe mártással, a sapkán levők pedig mosással pusztíthatók el.

Megelőzésük egyik leghatékonyabb tényezője a szülői gondoskodás!

Vegyük figyelembe, hogy személyes tapasztalatinak hiánya miatt gyakran magunk sem vesszük észre, ha a gyermek az óvodából, az iskolából vagy a nyári táborból tetvesen érkezik vissza, ezért a közösségbe tetvesen engedjük el.

Ha viszont nem figyelünk fel arra, hogy gyermekünk (különösen a füle körül) gyakran vakarja a fejét, otthon nem fordítunk kellő gondot a rendszeres hajápolásra, a hajmosásra és fésülésre, úgy a hajra került fejtetű könnyen és gyorsan elszaporodhat.
Ezért a gyermek tisztálkodásának, fésülködésének rendszeres ellenőrzése nagyon fontos. Időről-időre vizsgáljuk át a gyermek haját, nincs-e benne élő tetű vagy serke.

Ha gyermekünk olyan közösségbe járna, ahol fejtetvességről hallunk, a Nittyfor vagy Pedex tetűirtó hajszesznek a fejmosás utáni alkalmazása biztosan meggátolja a hívatlan vendégek megjelenését és a következő hajmosásig biztosítja a tetűmentességet.

Téves hiedelem, hogy a tetvesség csak piszkos, elhanyagolt családokban fordul elő. Vegyük tudomásul, hogy a tetű „demokrata"! Nincs tekintettel korra, nemre beosztásra, rangra és vagyonra, egyszerűen táplálékát, a vért keresi. Fejtetűvel tehát bárki fertőződhet, restellni csak azt kell, ha valaki eltetvesedik, mert nem törődik gyermeke gondozásával. Megkapni tehát nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni és ezzel a közösséget veszélyeztetni nemcsak szégyen, hanem felelőtlenség is.

Gyermekközösségekben a védőnők rendszeres időközönként ellenőrzik a fejtetvességet és szükség esetén a kezeléseket is elvégzik, amelyben indokolt esetben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi intézetei is közreműködnek.

forrás: Weborvos