A háttérhatalom berendezkedése az Egyesült Államokban nyomon követhetõ a nemi kapcsolat elüzletiesedésében, és a szexuális örömök árucikké válásában.

Az alapító atyák alkotmányos rendjét követõ Amerika demokratikus köztársaság volt, ahol a hatalom végsõ hordozója az egyén, a felelõs állampolgár volt. Ez a köztársaság elsõsorban a közjót szolgálta.

Amióta azonban a Nemzetközi Pénzügyi Közösség uralmi törekvéseinek megfelelõen a saját birodalmává alakította át az Egyesült Államokat, ennek már nem a közjó szolgálata a célja, hanem saját csoport-hatalmának az érvényesítése a társadalom egésze felett.

A köztársaságnak - amely nem más, mint a természetes személyek szabadságát a másik ember iránti felelõsséggel korlátozó demokrácia - erényre van szüksége
ahhoz, hogy jól mûködjön. A hódításra átállított birodalom már nem tart igényt erre a fegyelemre és önfegyelemre támaszkodó erényre. Egy birodalomban puha masszaként gyúrható tömegre, engedékenységre és engedelmességre, azaz biorobotokra van szükség.

A befolyásolás egyik leghatékonyabb eszköze az engedékenység. Ez az egyén szintjén a saját ösztöneinek, hajlamainak és szenvedélyeinek való tehetetlen alárendelõdésben nyilvánul meg.

Társadalmi szinten az engedékenység megjelenik a felcsigázott vágyakban és a mesterségesen kialakított szükségletekben. Az uralmon lévõ csoportok arra törekednek, hogy az államhatalmat is felhasználják saját vágyaik kielégítésére.

A politikusok egymás után engedni kénytelenek a pénz csábításának, hogy biztosíthassák megválasztásukat és újraválasztásukat.
Az állam így fokozatosan azok hegemóniája alá kerül, akik a legnagyobb árat hajlandók érte megfizetni.

Akik a legtöbb pénzzel rendelkeznek, egyben a vágyakat és azok kielégítését is meghatározzák. A pénzvagyon-tulajdonosok, hogy biztosítsák a maguk számára a hatalmon való maradást, elõsegítik a zabolátlan, korlátokat nem ismerõ vágyak kialakítását, majd pedig azok minden elképzelhetõ módon való kielégítését.

A pénzvagyon- tulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy ha az emberi vágyakat át tudják alakítani pénzügyi tranzakciókká, a mindennapi adásvétel tárgyaivá, akkor végsõ soron a döntést is magukhoz ragadták.

Egyes ideológusok úgy képzelték, hogy a szocializmus a nemek emancipációjához, a teljes nemi szabadsághoz, a határokat nem ismerõ szexuális szabadság pedig a szocializmushoz vezet. Ezek az ideológusok tévedtek, mert a kamat-kapitalizmus sokkal alkalmasabb a szexuális vágyak felkeltésére.

A forgalomra, a fogyasztásra és a pénzzel való nyerészkedésre épülõ rendszerével hatékonyabban képes felcsigázni, és zabolátlanná tenni az emberi vágyakat, s pénzügyi-gazdasági uralma alá vetni a vágyai rabjává tett embert. Így alakul át a
szexuális szabadosság a politikai kontroll hatékony eszközévé.

Az 1990-es években a korlátaitól megszabadított vágy és étvágy azt jelentette, hogy most már jelentõs pénzügyi ellenszolgáltatást kértek olyasmiért, ami korábban pénz nélkül volt elérhetõ.

Az emberi élet szinte minden vonatkozása pénzre redukálódott, beleértve az emberi élet legintimebb és legbensõségesebb szféráit is. Minden alárendelõdött a fogyasztói társadalom valamilyen konkrét megjelenési formájának.

A szabadság nevében pedig a legváltozatosabb módon kötötték gúzsba az embereket.

Akik át akarták alakítani a társadalom szerkezetét és mûködését, jól tudták, hogy a kultúra totális szexualizálása közömbösíti, sõt megsemmisíti az egyházat és a
keresztény értékrendszert, és egyben aláássa azt a köztársaságot is, amelynek politikai berendezkedése az egyes állampolgáron, annak szilárd erkölcsi értékrendszerén nyugszik.

A vallásos hit felszámolásának egyik leghatékonyabb módszere a deviáns szexuális magatartás elterjesztése, általános normává tétele. Ha ez a deviancia válik a normává, akkor olyannyira meggyöngül az önkontroll, hogy az az embereket tetszés szerint formálható biomasszává alakítja át. Ennek a politikai következményei rendkívül súlyosak.

Ha sikerül a nõk szexuális kultúráját megváltoztatni, akkor egész társadalmi értékrendszerük átalakul. Még a legszemérmesebb nõ magatartása is megváltozik a tömeghatás eredményeként. Ha megtapasztalja, hogy más nõk is odafigyelnek az úgynevezett tilos dolgokra, akkor egyéni erkölcsi gátlásai könnyebben utat engednek az újfajta gazdasági jellegû szexuális normáknak, amely szerint minden megkapható pénzért.

A szexuális szabadosság, ha a tömeghelyzetekben és a médiában megerõsítést kap, fölébe kerülhet az önmegtartóztatásnak, az önuralomnak. A szexuális magatartás ilyen mértékû átalakítása megváltoztatja az állampolgári magatartást is, és ez már közvetlenül összefügg a politikai hatalommal.

Aki meg tudja határozni a szexuális normákat, az lényegében az államot is uralma alatt tudja tartani.

Az Egyesült Államokban, az 1960-as években lejátszódott úgynevezett kulturális forradalom bizonyos tekintetben emlékeztet arra a kulturális folyamatra, amely a két világháború között a német nyelvterületû társadalmakban végbement. Amikor a nemzeti szocialisták hatalomra kerültek Németországban, sok olyan személy emigrált Amerikába, akik lényegében háborút indítottak a keresztény értékrendszer ellen, elsõsorban az amerikai katolikusok ellen. A katolikus egyház ellenezte az abortuszt és a fogamzásgátlást.

Az 1960-as évek szexuális forradalma a háttérhatalom szolgálatában álló WASP-elit (White, Anglo-Saxon, Protestant) kulturális ellentámadása volt a katolikusok elõretörésével szemben, amelynek az egyik jelensége volt az úgynevezett "baby
boom", vagyis amikor rendkívül népes generációk követték egymást. A WASP-ok célja az volt, hogy a szexuális felszabadítás jelszavával rávegyék a nõket a fogamzásgátló szerek széleskörû használatára.

Ezzel szemben az 1990-es években már az volt az úgynevezett szexuális felszabadítás célja, hogy a nõk ne éljenek normális nemi életet, hanem önkielégítést folytassanak. Mindkét ”szexuális forradalomban” az volt a közös, hogy lányok-asszonyok egész nemzedékét tudták az ellenõrzésük alá vonni.

Az elsõ esetben ezt az ellenõrzést, legalább is a katolikus nõk vonatkozásában, az egyháztól vették el. A katolikus egyház politikai ereje jelentõs részt ugyanis
azon nyugodott, hogy a katolikus családok nagy létszámúak voltak és a katolikus közösségek demográfiailag dinamikusan fejlõdtek. A katolikus egyház ezt a küzdelmet Amerikában elveszítette.

Ma már nem arról van szó, hogy gyöngítsék a katolikus egyházat, hanem arról, hogy azok a lányok és asszonyok, akik a fogamzásgátló tablettákon élnek, pénzügyileg és szexuálisan is egyre nyíltabban kizsákmányolhatóak, és egyre gátlástalanabbul ki
is zsákmányolják õket.

Ha az erkölcsi rend az elfojtásra alapozódik, akkor ami ésszerû az a formális logika szerint egyben elnyomó, elfojtó is.

Ha az ésszerûség elnyomást jelent, akkor az ember csak irracionális módon válhat szabaddá. Ha pedig irracionálissá válik, akkor már csak alacsonyabb-rendû lelki struktúrái és ösztönei hajtják, vágyai, impulzusai és szenvedélyei veszik át személyiségén belül a vezetõ szerepet.

Amikor pedig a szenvedélyek veszik át az irányítást, az adott személy többé nem teljesen ura sem önmagának, sem tetteinek. Így a szabadság az ellentétébe csap át és a modern szolgaságnak, sõt a rabszolgaságnak egy formájává válik.

Akik ezt a fajta önfegyelem és felelõsség nélküli, keretein túlfeszített szabadságot – szabadosságot - szorgalmazzák, akár tudatosan teszik ezt, akár nem, a társadalmi alávetés, a szolgaság egyik formáját támogatják.

Amíg az egyén uralta önmagát, addig cselekvésének a motívuma valami ésszerû és magasabb rendû ok volt, most viszont a racionalitás helyébe a szeszély és a szenvedély, mint meghatározó motiváló erõ lépett.

Azok, akik ezt a stimulust irányítják, egyben ellenõrzik azt is, akit stimulálnak. Így tehát a szexuális magatartás megváltoztatása a társadalmi uralom szolgálatában áll.

Azok pedig, akik ösztöneik javára lemondanak magasabb lelki struktúráik mûködtetésérõl, ösztöneik, szenvedélyeik ellenõrzése alá kerülnek.
Ezeket a szenvedélyeket pedig jól ki lehet használni pénzügyi haszonszerzésre és a politikai uralom megszilárdítására.

Ez a hatalom azok kezében van, akik az egyént önmagával szemben kritikátlanul engedékennyé tudják tenni. Akik a tudat-változtató tevékenységbõl profitálnak, rendszerint elõsegítik azoknak a politikusoknak a megválasztását, akik viszont védelmezik ezt a fajta kulturális felpuhítást. Így aztán szemünk láttára alakult ki a
pénzügyi nyerészkedés egyfajta rendszerébõl a politikai kontroll modern változata.

Az egyén önmagával szemben való kritikátlan engedékennyé tételével szétroncsolódik az a személyiségi védekezõ rendszer, amely a szemérem, az intimitás és a mértékletesség eszközével véd a az ösztönökre alapozott kizsákmányolással szemben. Ilyen megvilágításban Eve Ensler nem felszabadítónak, hanem gyarmatosítónak tekintendõ, aki elõkészíti az utat az egyén szexuális és politikai kolonizációjához, gyarmati függésbe taszításához.