- jelentették be 2006-ban amerikai csillagászok.

A NASA szakemberei - tudatta a BBC-vel Adam Riess, a baltimori Űrteleszkóp Kutatóintézet munkatársa - a Hubble-űrteleszkóppal 23 szupernóvát figyeltek meg, amelyek fénye hat-hétmilliárd évig utazott, míg elért az űrtávcsőhöz. Keletkezésükkor a világegyetem kiterjedése a jelenleginek alig a fele volt.

A sötét energia elméletét először Albert Einstein vetette fel, mivel ezzel magyarázatot tudott adni arra a problémára, hogy a világegyetem miért nem roppan össze a gravitációtól. Hubble azonban 1929-ben bebizonyította, hogy a világegyetem tágul, tehát a mérete korántsem állandó. Ez vezetett el a Nagy Bumm elméletéhez. 1998-ban a csillagászok a szupernóva-robbanásokat vizsgálva kiderítették, hogy a világegyetem gyorsulva tágul. Ez csak úgy lehetséges, ha valamilyen erő áll a folyamat hátterében.

A bennünket alkotó elemi részecskék a világegyetem teljes anyagának mindössze öt százalékát jelentik, 95 százalék természete nem ismert. A galaxisok, galaxishalmazok mozgásának tanulmányozásából azonban kiderült, hogy ezek mozgása jóval erősebb newtoni gravitációt tükröz, mint amennyi a fényt sugárzó tömegükből következne. Az ezt a hatást kifejtő "sötét anyag" a világegyetem tömegének további 25 százalékáról ad számot.

Összesen tehát harmincszázaléknyi anyagról van ismeretünk az ismert kölcsönhatások alapján, közel hetvenszázalékos részesedésű a gravitációsan összetömörödésre nem hajló, fényt nem kibocsátó úgynevezett sötét energia. Ez az anyag időben és térben egyenletesen "szétkenődött" energia- és tömegsűrűséget jelent.

Már a múlt század hatvanas éveiben tudtuk, hogy létezik az úgynevezett sötét anyag. A nem látható, eddig ki nem mutatható anyag hatásával magyarázható ugyanis csak az égitestek mozgása. Sötét anyag nélkül kifelé haladva csökkennie kellene a sebességnek, lassulnia kellene a mozgásnak, de nem ez történik. Ahogy a Tejútrendszer pereme felé haladunk, úgy állandósul a keringési sebesség. Ez arra utal, hogy egyre több láthatatlan anyag hat az égitestekre.

Mint arról lapunkban augusztusban beszámoltunk, amerikai asztrofizikusok bizonyítékot találtak a sötét anyag létezésére. A Hubble- űrtávcső és a Chandra-űrteleszkóp, valamint földi telepítésű óriás teleszkópok felvételei alapján egy százmillió éve történt galaxishalmaz-ütközés alapján mutatták ki, hogy az eddig csak elméletben létezett sötét anyag elkülönül a látható anyagtól. A hároméves kutatómunka eredményeként közzétett tegnapi bejelentés megerősítette az augusztusi közlést.

A sötét energia mibenlétére a Hubble adhat választ. A NASA októberben jelentette be, hogy űrsiklót küld az óriás teleszkóphoz, hogy az űrhajósok egy alapos főjavításnak vessék alá a szerkezetet. Ezt követően két-három évig nem kell hozzányúlni a Hubble-hoz. Ha sikerül megmagyarázni a sötét energia mibenlétét, a fizika egyik legfontosabb problémájára kapunk választ.

A Hubble felvételsora, amely öt szupernóva-robbanásról készült. A fénykülönbség a bizonyíték

NASA

Népszabadság