Crowdsourcing, tömegek bölcsessége, kollektív intelligencia, egyenrangú felek együttműködése – valamennyi kifejezés ugyanarra, a világháló térhódításával és a korlátlanba tartó sávszélességgel egyre fontosabbá váló jelenségre vonatkozik. „Csapatsporttá” vált az innováció; minél többen vesznek részt benne, annál jobb. A fejlesztések – esetenként már félkész termék állapotban – a vállalatok határain túlra terjednek ki, a folyamatokban a felhasználók is részt vesznek. A web 2.0-val divatossá lett téma köré szervezetek, mozgalmak alakulnak.

A modell részben a vállalati hierarchiákat is ellensúlyozza. Optimális esetben. A legsikeresebb projektek egyelőre hibridek: a tömeg decentralizált, a válogatás és döntéshozás viszont a hierarchikus gyakorlat szerint történik. Még a Linux esetében is, ahol Linus Torvalds és néhány fontos beosztásban lévő társa választja ki az operációs rendszerbe kerülő kódot. Sőt, a Wikipédiánál is akad pár szőrösszívű ollócsattogtató szerkesztő.

Az MIT Kollektív Intelligencia Központjának legújabb kutatása szerint a nyílt innovációs modell csak akkor sikeres, ha pontosan meghatározott egyedi célra tervezik, és ha az ösztönzésekkel a potenciálisan leghatékonyabb személyeket vonják be az együttműködésbe. Nincs benne semmi mágikus, ráadásul félreértés azt hinni, hogy elég egy kósza ötlet akármiről, és a kollektív bölcsesség máris a legjobbat hozza ki belőle.

A Berkeley Egyetem Nyílt Innováció Központját vezető Henry Chesbrough szerint a hatalmas potenciál mellett buktatókkal is kell számolnunk. Egy cégnek nyitottnak kell lennie, máskülönben nem tenné közkinccsé egy-két ötletét, de a javaslatokat feldolgozó és hasznosító rendszernek is birtokában kell lennie: „az üzletben nem az számít, mennyi ötletünk van, hanem az, hogy hányból tudunk terméket és szolgáltatást csinálni.”

„A kollektív intelligencia legérdekesebb példái sok különböző design mintát tartalmaznak” – jelentette ki Thomas W. Malone, az MIT-s központ igazgatója, aki egy tanulmány (Tömegek munkára fogása: a kollektív intelligencia genomjának feltérképezése) társszerzőjeként biológiai analógiával élve kereste ezeket a mintákat a világhálón megnyilvánuló közösségi intelligencia génjeiben. Mintegy 250 példát elemezve vizsgálták a génszerű „építőkockákat.” Céljuk a kollektív intelligenciáról való gondolkodás szisztematikus keretének kidolgozása. Olyan kereté, mellyel a menedzserek többet tudnak tenni, mint csak példákat keresni és reménykedni az inspirációban.

Agent Portál