Utazás az ősi asztrológia világában




–Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
Szerethet halhatatlanul.”

/József Attila/



A Nap látszólagos Föld körüli útja, a –tájékozódás megkönnyítése végett” tizenkét egyenlő szakaszra lett osztva 2500 évvel ezelőtt. A szakaszokat az akkor mögöttük látható csillagképről nevezték el és emberi tulajdonságokkal ruházták fel. Így –alkották meg” a tizenkét –őstípust”.

Ezzel a lépéssel sikerült pont a lényeget, a csillagos ég fénnyel írt csodáját kirekeszteni az asztrológiából, hiszen az asztrológusok munkájában a csillagos ég már 2500 év óta nem használatos. A mai kor –csillagjósa” a tizenkét jegyet, a Napot, a Holdat, a naprendszer bolygóit, a bolygók egymással alkotott aspektusait és az úgynevezett házakat (életterületeket szimbolizáló jelölő körívek) használja elsődlegesen. Másodlagos szempontként figyelembe vehet egy-egy állócsillagot, de az égboltra már nem tekint.

Asztrológia. A szó első tagja az –astro” csillagot jelent!!! A második a teremtő ige, a –logosz”. Minden csillag élő fény! Ezzel a fénnyel lehet alkotni, élni, teremteni! Milyen kár, hogy a modernnek nevezett asztrológia ezt már nem ismeri.

A tizenkét jegyre alapozott mai asztrológiát - mint minden okkult rendszert - lehet fehér és fekete –mágiaként” is használni. A jelen kori asztrológiával nem az az elsődleges probléma, hogy a csillagos ég titkait már nem ismeri, hanem az hogy túl sok fekete mágikus elem (pl.: ártó fényszögek, kártevő bolygók, halál házak) került bele! Szerencsére egyre több asztrológussal lehet találkozni, aki képes úgymond fehérként használni a tudást. Nagyon meg kell becsülni őket, hisz még igen erős a másik oldal!

Most azonban hagyjuk a jelent. Ugorjunk fel táltos paripánk hátára (ő is az égen látható) és utazzunk együtt a távoli múltba (és közeli jövőbe) ahol s amikor a csillagos égből, mint a fénnyel írt nyitott könyvből még tudtunk olvasni. –Porból lettünk, s porrá leszünk.” Igen! De ez a por csillagpor! Hagyjuk meg a mai tudománynak a majomtól származás eszmeiségét. Mi most az ősi tudás nyomvonalain még csak tapogatózva bár, de haladva tudjuk, hogy a lelkeknek égi eredete van! Minden embertársunk csillagközi, kozmikus utazó, akivel némi időt töltünk a Föld nevű bolygón, de életeken át tartó feladataink elvégzése után visszatérünk a Fény Birodalmába, illetve folytatjuk utunkat az Univerzumban...

Megérkeztünk egykoron a Földre. Néhány nép eredetmondájában a hetedik planétaként szerepel bolygónk. Nos, ha a naprendszeren kívülről érkezünk, valóban a hetedik! Elkezdtük munkánkat bolygónkon, melyben, kezdetben aktív részt vállaltak –égben maradt” testvéreink is, bár ez a szerepvállalás a mai napig sem szűnt meg teljesen. Földi feladataink elvégzéséhez, a külső-belső spirituális tájékozódáshoz nyújt segítséget a Teremtő által alkotott Fénykönyv, a csillagos ég. Napszentülte után, mikor felragyognak az első égi tüzek, majd az éj beálltával ezernyi csillag tündöklése látható, az égre tekintő embert átjárja egy különös, soha máskor nem tapasztalható érzés. Szent áhítat ez, tisztelettel teljes borzongás... és vágy. Mély, titkos vágy, hogy végre hazataláljon megérkezhessen. Oda. Fentre. Az ég látványa ébreszti fel, tudatosítja lelkünkben ezt az érzést. A csillagokra emelni tekintetünket bizony lelki, érzelmi, spirituális élmény. –Amint fent, úgy lent.” Az őstudás szerint, aki az eget tudja, ismeri önmagát. Nem csak ezt az életet. Nem csak a pillanatnyi vágyait, érzéseit. Nem csak jelenlegi –jó és rossz” tulajdonságait, hanem érzi ezek múltját, eredetét, s már ismeri a távol közelségét, a jelenből születő –jövőt” is.

Ó micsoda borzongató öröm asztrológiát tanulni! Megismerkedni a csillagos éggel. A Tejúttal, a csillagképek titkaival és az égi utak üzeneteivel! Felfedezni, ahogyan a hétköznapi élet összefügg az égi fényüzenetekkel! A régi idők bölcsei, de a hajósok, az utazók és a pásztornépek is ismerték a csillagok járását. Ezt a tudást tájékozódásra használták. Tájékozódni a gyakorlati életben, de eligazodni a belső, ezoterikus világban is. A Nap fényével megvilágított nappalok a külső munkák, cselekvések ideje. A Nap fénye a fizikai szem elől eltakarja a csillagokat. A belső látás azonban érzékeli, hogy központi csillagunk az ég melyik birodalmán halad át és annak mi az üzenete. Ez az üzenet jelenhet meg tetteinkben, munkáinkban.

Az éjszaka azonban már másról szól. Ez a pihenés, valójában a –belső cselekvés”, a misztikus erőgyűjtés ideje. Elalváskor a lélek kilép a testből és –munkáival”, tapasztalásaival kiegészíti, kiteljesíti a nappali élményeket. Az éj sötétjében válnak láthatóvá az égi őrtüzek, a csillagok. Őrtűzként hirdetik a fény tudását. Az éjszakai égbolt csillagábrái a belső világunknak üzennek. Belső, meditációs, révüléses feladatokat és lehetőségeket jelenítenek meg, melyek elvégzése, megélése által közelebb kerülhetünk valós otthonunkhoz, míg végül megérkezünk...

Az ég csillagainak üzenete hol az –éber”, hol az –álom” világának szól. Például ősapánk Nimród - csillagászati nevén Orion - mivel téli éjjeleken látszódik, télen belső üzenetet hordoz. Nyári időben a Nap fényétől nappal nem látható az Orion csillagkép, viszont a nyári napfordulókor –érinti” a Nap, így akkor külső, vagyis hétköznapi életünkre utaló feladatokat jelképez.

Tekintsünk hát a csillagok világába! Képzeljük el az eget gömbként, melynek középpontjában élünk mi, a Földön. Az északi félgömb a felső világokat, míg a déli félgömb az alsó, belső világokat jeleníti meg. E kettőt az égi egyenlítő, az equator köti össze, mely szimbolikusan a kozmikus egyensúly megjelenítője. A földi egyenlítő égre vetítésével kapjuk az égi egyenlítőt. Az equator mentén látható csillagképek a külső-belső egyensúly megalkotásának lehetőségét és feladatát –sugározzák”. (Ilyen a Cet, az Orion, a Sas stb.)

Megismertük az ég egyik láthatatlan főkörét - az asztrozófusok szerint a Felettes Én jelképes útját - az égi egyenlítőt. A további utakat, majd a csillagképeket a következő számokban ismertetjük.

forrás