Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | B Klári | 0 hozzászólás
A fizikusok régóta mondják, hogy a világ olyan, amilyennek akarjuk látni. Nincs abszolút igazság, és nincs egységes világkép. A valóság nem létezik. A valóságot mi hozzuk létre, saját érzékelésünk által. Saját érzékszerveink, tudatszintünk mind meghatározzák világképünket. Neumann János (1903-1957) munkássága megmutatta, hogy a kvantummechanika teljesen más valóságképet, világképet igényel, illetve teremt is, mint a hagyományos fizika. Neumann gondolatai később hasonló gondolkodású kutatók munkáiban csúcsosodtak ki, mint Stuart Bell, vagy Alain Aspect..
Alain Aspect vezetésével francia kutatók érdekes kísérletet végeztek.
Egy
elektronpárból eltávolították az egyik elektront, és észrevették,
hogy még ha az elektronok egymástól akár több ezer kilométerre is
vannak, tudnak egymásról, kommunikálnak egymással, és
a kommunikáció azonnali, azaz a fénysebesség többszörösével. Einstein
volt az, aki kijelentette, hogy a világmindenségben a fénysebesség a
maximum, azonban ezt soha senki nem tudta igazolni, bizonyítani. Sőt,
akár az USA, akár a volt Szovjetunió területén végzett többé-kevésbé
titkos kísérletek során mindig az derült ki, hogy a telepátia, vagy a
gondolatátvitel a fénysebességhez képes azonnali információáramlás,
azaz többszöröse a fénysebességnek.
Ez a többször megismételt francia kísérlet
néhány évig titokban lett tartva, majd mivel nem találtak rá
magyarázatot, megszüntették a titkosságát. Azonban szakmai körökön
túl, senkit sem érdekelt a dolog, lévén nem tudták megmagyarázni.
David Bohm (1917-1992) amerikai kvantumfizikus
nyilatkozta ki először, hogy az elemi részecskék az Alian féle
kísérletben nem egy végtelen gyors kapcsolatban vannak, hanem egy nagy egységet képeznek, azaz egyek, csak az elkülönítésük látszólagos, azaz egy illúzió. Bohm mondta, hogy az egész világ egy illúzió, egy nagy hologram.
Valójában a mi dimenziónkban látható elektronpár nem más, mint egy magasabb dimenzióban létező elektron kivetülése
egy alacsonyabb dimenzióba, azaz egy kép. Így bár mi kettőnek látjuk,
valóban egy. A kivetülés egy magasabb dimenzióból egy alacsonyabba,
mindig információvesztéssel
jár. Gondoljunk csak egy nyaralás során készült fényképre, mely nem
más, mint egy háromdimenziós világ képe a kétdimenziós világban. A
fénykép lehet esztétikailag szép, válthat ki érzelmi eseményeket, de
egy idegen számára sok minden hiányzik a képről, ami a valóságban ott
volt.
Képzeljük el, hogy egy szobába besüt a nap. Egy
ember kezében egy üvegprizma és azzal szórakozik, hogy a prizmát a
beeső fénybe tartva, a felbontott színképet a szemközti falra vetíti.
Bejön a szobába egy hároméves gyerek, akinek fogalma sincs a
fénytanról, nem ismeri a prizmát, sőt annyira megtetszik neki a színes
látvány a fehér falon, hogy észre sem veszi a felnőttet, aki az egész
„mutatványt” végzi.
A gyerek belemélyed a látványba és el kezd
elméleteket gyártani hogy miért pont ilyen sorrendben vannak a színek
egymásután, miben különböznek a színek, miért ilyen széles egy-egy
szín, miért együtt mozognak a színek (mikor a felnőtt kezében mozog a
prizma), vajon mi köti őket össze, stb.
A háromdimenziós fény-ember-prizma rendszer kivetülése a kétdimenziós
falon nem más mint a szivárvány színeinek palettája. A gyerek csak
színes csíkokat lát, pedig egy magasabb dimenzióban az mind egy
egységet alkot, ami nem más, mint a fehér fény.
A Holografikus Paradigma néven létező elmélet
azonnali magyarázattal szolgál a parapszichológia „rejtélyeire” mint
például a telepátia, telekinézis (tárgyak mozgatása gondolati erővel),
materializálás (Magyarországon több ember is képes arra, hogy ujjai
között gondolati erővel kis kavicsot materializáljon, hozzon létre),
távgyógyítás, távolságtól függetlenül meglátni eseményeket, dolgokat,
stb.
A fizikusok kutatómunkájának eredménye az idő
fogalmának előbb-utóbb kötelező felülvizsgálata (múlt, jövő,
időutazás). Az idő mint olyan nem definiálható. Az emberiség jól meg
is volt nélküle, a Nippuri naptár megjelenése ( i.e. 3.760-ban)
indította el a jelen civilizáció esetén az idő használatát.
A jelen
napjainkban elfogadott tér-idő fogalom meg fog változni, hiszen a
fénysebesség meghaladása egyet jelent a mesterségesen létrehozott
időkorlát átlépésével, túlhaladásával, így sok elmélet és tudásnak
vélt információ a feledés homályába vész. Ettől a fizikusok jó része egyenesen rosszul van.
Jelentős változás a most 20-30 éves generáció hoz, mely sokkal
magasabb tudattal rendelkezik, és mi idősebbek csak kapkodhatjuk a
fejünket a következő 10 éven belül a sok új felfedezéstől,
megértéstől.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Világunk, életterünk és maga az ember is egy illúzió