Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | B Klári | 0 hozzászólás
A mindap találtam ezt a tudományosságában megkérdőjelezhetetlennek tűnő nagyon érdekes írást az élet virágáról:
Az időhurkok és időszálak működésével
foglalkozó publikációkat olvasgatva feltűnt egy
komoly hiányosság a modellekben. Az Életfa felső
és alsó szálai rosszul kapcsolódnak
össze egy rendszerré, lásd: Az időszál
univerzum működése (2008) című írás 6.
fejezetében „Az Életfa elágazó
hurokrendszere” feliratú rajzot. A problémát
vizsgálgatva fontos dolgok derültek ki, amik
végül elvezettek az élet virága néven
közismert misztikus szimbólum ezoterikus (időfizikai)
jelentésének megfejtéséhez. Az
alábbiakban ezt szeretném ismertetni,
kiegészítésül Az időhurok
kétféle modellje (2009) című anyaghoz.
1. AZ ÉLVONAL
Egy szerinó időhurok öt tachionja úgy kelt
magából másolatokat (alfatéri esetén
szerinókat, bétatéri esetén
fotinókat), hogy minden tachion belépve az előtte
haladó tachion múltterébe, azt a
töréspontjából kettéhasadni
látja. Ekkor mindkét pontból látszik
egy-egy időhurok bekanyarodó köríve, amiből az egyik
az eredeti (szülő) következő ciklusa lesz, a másik
pedig a másolat (leszármazott) legelső ciklusát
fogja létrehozni.
Mivel az időhurok pályagörbéjén
leghátul haladó (legidősebb) tachiont az előző ciklus
legelöl haladó (legfiatalabb) tachionja látja, a
belőle kiszaladó második jelenpont nem egy időhurkot fog
kelteni, hanem az időszál lefelé vezető
ágát. Az elsőrangú időhurok (főszerán)
esetében ez a primer időszál feneketlen
mélységbe vezető, alsó része. A
másod és sokad rangú időhurkok esetén ez az
időszál valójában fölfelé vezet az
Életfán, a felettes létező azon
tachionjába, amelyikből a másolat virtuálisan
kiszakadt.
A sorban második tachionból azért keletkezik egy
másolati időhurok az őt látó legidősebb tachion
révén, mert a szemlélő előrefelé szaladva a
hurokíven két bekanyarodó tachion sort lát
maga előtt. Ugyanez történik a harmadik, negyedik és
ötödik tachionnal is. Tehát a szerinóból
ciklusonként négy másolati rendszer keletkezik
négy tachionból. Alfatéri szerinó
esetén ők lesznek a négy arkangyal, akikről minden
fontosabb vallási és ősi misztikus
tanításban említés történik.
A másolati időhurok tachionsorában tehát az
utolsó tachionból hátrafelé
kiszaladó időszál azonos azzal, amelyik a szülő
időhuroknak azon tachionjából szalad ki, amelyikből a
másolati rendszer kivált a törésponton. De mi
történik a másolati időhurok tachionsorában
legelöl szaladó, legfiatalabb tachionnal?
Az elsőrangú főszerán esetében ebből szalad ki
felfelé, a Teremtő Atya okforrás irányába a
primer időszál, azaz a fenntartó élvonal az
Életfa gyökere (a fa-gráf nulla pontja) felé.
A másod és sokad rangú időhurkok
számára ez a felvezető időszál
értelemszerűen visszavezet a szülő időhurokhoz. Abba a
tachionba, amelyik hullámterében létezik a
másolat és amelyikből leszármazott. Így az
összekötő időszál valójában kettős
időszál lesz, amiben az egyik mentén lefelé
látszódnak szaladni a pontok, a másikban
felfelé. Tehát az információ is két
irányba áramlik egyszerre és egymást nem
zavarva a két időhurok között. Az, hogy melyiket
látjuk éppen vagy mindkettőt egyszerre, a
szemlélőpontunktól függ (1. ábra).
Informetriailag ez egy információs hurkot, folyamatos körbeáramlást jelent a szülő és leszármazottai között, ami az Életfa egészét tekintve ugyanakkor csillag topológiával bír. A két szaladási irány a szálon azért nem zavarja egymást, mert más-más tachionból látszódnak a küldő és fogadó rendszerek számára. Az összes élvonali időszál így működik, s onnan lehet tudni, hogy a művonal túlsó végén lévő időhurok még létezik, hogy jön befelé tőle az információ.
A semmibe vezető vakvágány időszálak esetén
csak a kifutó szál létezik, bejövő
szál nélkül, mivel nincs honnan
visszaérkeznie a válasznak. A vakvágányokat
épp ezért nem tekintjük élvonalnak,
ezért inkább holtvonalnak vagy
holtvágánynak kellene nevezni őket.
Ábrázolva a rendszert, szerinó szülő
esetén egy négy szirmú, fotinó
szülőnél pedig hat szirmú virágra
emlékeztető struktúrát kapunk. Aminek szirmai
ciklusonként kinőnek és szálat húzva maguk
után, leválnak a szülőjükről (2. ábra).
A fényszóró fénykvantumok tehát
szakaszosan hullatják fényszirmaikat.
2. AZ ÉLET VIRÁGA
Az elemi részecskék (lelkek és anyagok)
belsejében több lépcsőben elágazó
időhurok rendszerek (időfraktálok) ugyanolyan
fényszórók, mint a szabadon
szaladgáló fénykvantumok időszál rendszere
(a fényág). A kiindulásuk ugyanúgy
háromféle lehet a gyökérként
szolgáló időhurokból, ami egyben
meghatározza a növekvő időfraktálok
szerkezetét is.
Ha a centrális időhurok egy alfatéri szerinó, az
maga köré négy bétatéri
szerinót másol, amik maguk köré
négy-négy fotinót másolnak, amik maguk
köré hat-hat fotinót másolnak és
így tovább. Ha a centrális időhurok egy
bétatéri szerinó, akkor az maga köré
négy fotinót másol, amik maguk köré
hat-hat fotinót másolnak, stb. Ha pedig a
centrális időhurok egy fotinó, akkor az maga
köré hat fotinót másol, amik maguk
köré hat-hat fotinót másolnak és
így tovább.
Amint az látható, mindhárom lehetőség
törvényszerűen ugyanoda vezet, az egymásba
ágyazódó időhurkok közti fizikai
kölcsönhatások eredményeképpen. Viszont
egy időtartály belsejében nagyon nem mindegy, hogyan
kezdődik az elágazó időfraktálok
növekedése, mivel a másolatok egymást
taszigálva akadályozzák a többieket a
sokszorozódásban a
tértükröződésekből következő
annihilációk révén. Ezzel a
témával részletesen foglalkozik Az anyagi
részecskék működése (2010) című
publikációnk, amit érdemes többször
alaposan átolvasni, hogy érthető legyen a folyamat.
Az anyagi részecskék (neutronok) belsejében minden
esetben egy centrális fotinóból indul az
időfraktálok növekedése. A leleonoknál csak a
halandók (emberek, állatok, növények)
lélek részecskéi indulnak centrális
fotinóból, vagyis szerkezetileg hasonlók lesznek
az anyagokhoz. Azért csak hasonlók, mert a gráfok
növekedésébe beleszóló további,
járulékos paraméterek
összességében más fizikai
struktúrát eredményeznek az időtartály
egészében.
Az istenek tőlük eltérően halhatatlanok és
két csoportot alkotnak. Az első a centrális
alfatéri szerinóból induló lélek
részecskék típusa. Ők az igazi istenek,
istenségek, az Életfán elfoglalt rangjuktól
függően. A másik a centrális bétatéri
szerinóból induló lélek
részecskék csapata. Ők a félistenek vagy angyalok,
szintén a rangjuktól függően. A
különféle lelkek szerkezetével és
működésével a Lelki ismeretek (2010) című
publikációban foglalkozunk részletesen.
A lehetséges másolódási rendszereket
körökkel modellezve az élet virágának
nevezett ősi szakrális szimbólumokat kapjuk (3.
ábra). A beavatottak helyesen nevezik ezeket az univerzum
leképeződésének (geometriai modelljének).
De ez nem metaforája az univerzum szellemének és
minden élet összekapcsolódásának,
hanem ténylegesen is az, szó szerint! És nem
akasha-kódex, hanem ebben a rendszerben tárolódik
a mindentudás, egyrészt az időhurkok közti
térbeli hullámrétegek
modulációjában, másrészt az
élvonalak szálirányú
pontmodulációjában áramolva a
csomópontok között (4. ábra).
Drunvalo Melchizedek (magyarul inkább Önvaló Élki-ízek-nek kellene nevezni őt) szerint az élet virágát létrehozó geometriai lépések sorozata a teremtés hét napjának feleltethető meg (az ószövetségi iratokban). Ez szintén igaz, abban az értelemben, hogy az anyagi részecske időtartályában sokszorozódó fotinók hét másolódási szintig szaporodnak, mielőtt az általuk keltett ellentmondásos hullámtér (a THZ fátyol) lekorlátozza további burjánzásukat (5. ábra).
A struktúrát pont azért nevezzük az élet virágának, mert egyrészt formailag hasonlít a virágokra (6. ábra), másrészt minden élőlény ilyen szerkezetekből épül fel legbelül (a lelkében és a testét alkotó elemi részecskékben). Az ebben áramló információ teszi élővé ezeket a rendszereket, ami a lelkek esetében odáig megy, hogy intelligens információs mátrixot alkot a perturbációja közben. A virág és világ szavaink sem véletlenül hasonlóak. Vir-ág: vanás írta ágazat, vil-ág: vanás illúziójának ágazata (vagy villogó, világító ágazat).
Az élet virága természetesen nem azonos az
Ígével (sem az igével), ami az okforrás
és az időforrások kódneve a Bibliában. De
igékből áll az élet virága (a
csomópontjaiban).
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!