Április bolondja

Közeleg április elseje, a tréfák ünnepe, amikor megengedett egy-két füllentés és beugratás. Kevesen gondolnák, hogy a gyerekesnek látszó szórakozásnak komoly lélektani háttere van. Pszichológusok szerint ennyi hazugság és tréfa szükséges is a kiegyensúlyozott lelki élethez.

A hazugsághoz mindig is felemásan viszonyult a társadalom. Egyfelől elítéljük a hazugságot, megbízhatatlannak tartjuk, és kerülni kezdjük, akit egyszer rajtakaptunk füllentésen. Másfelől viszont minden nap elejtünk apró hazugságokat, leginkább saját kényelmünk érdekében. Ilyen például, amikor őszinte véleményünket finomítjuk, vagy hiányos emlékezetünkre hivatkozunk, amikor számon kérnek valamit rajtunk, ahelyett, hogy bevallanánk: nem is volt kedvünk megcsinálni.

Egy évben egyszer szabad a káröröm

A szorongás azonban, ha észrevétlenül is, minden hazugságnál bennünk marad, félünk, hogy lebukhatunk, és a megszégyenülés kellemetlen érzését senki sem kívánja magának. Április elseje, a tréfák és füllentések ünnepe viszont arról szól, hogy büntetlenül téveszthetünk meg másokat. Pszichológusok szerint az áprilisi beugratás lélektanilag arról szól, hogy szabadon rászedhetünk másokat anélkül, hogy mi magunk kárt szenvednénk.

Évente egyszer tehát szabad manipulálni környezetünket, még szégyenkezni sem kell miatta, sőt, magunknak is (kár)örömet szerzünk. Kis túlzással azt is lehet állítani, hogy április elseje lélektani igénye az embereknek.

Április elsején volt a szilveszter

Ennek megfelelően gyökerei is régre nyúlnak vissza: már az 1600-as évek elejéről vannak írásos dokumentumok egy német tartományból, melyben részletesen beszámolnak az áprilisi tréfákról, de valószínűleg már korábban is ismert volt a tréfaünnep. Onnan ered, hogy a Gergely-naptár német bevezetése előtt április elsején ünnepelték az újévet. Az 1500-as években azonban átálltak a január elsejére, de ha valaki meg akarta tréfálni ismerősét, április elsejére küldött neki újévi meghívást. A bolondot aztán, aki elhitte, és megjelent az újévi ünnepségen, kikacagták, és kinevezték április bolondjának.

Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia poisson d'avril-nak, az angol Aprilfool-nak az olasz Calandrino-nak, a német Aprilsnarr-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az uj esztendőt április 1-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szigligeti Edének van ilyen című vígjátéka.

Áprilisi tréfák

Április elsejét nagyon várják a vicces és jókedvű fiatalok, hogy elbolondítsák egymást. Régebben cédulákat is küldözgettek egyik a másikhoz, aztán mondták, hogy nem nekem szól s adtak egy másik címet, hogy vigye oda az illető. Mondóka is volt: Csiribiri bakveréb, a bolondot küld elébb. A másik mondóka: Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, féltizenkettő, bolond mind a kettő. - Akinek csak eszébe jut, hogy április 1-e van, nagyon vigyáz, nehogy valaki elbolondítsa. 

Április 1 a néphagyományban

Ez a nap a szerencsétlenebbek közül való. Ilyenkor kellett futó növényeket - babot, dinnyét, tököt - ültetni, hogy hosszúra és szépre fejlődjön a növény. Egyes vidékeken megválasztották árpilis bolondját, de ez a tradíció hazánkban inkább a pünkösdhöz és a pünkösdi király választáshoz kötődik.