Lézerrel keltett műcsillaghoz igazítják a tükör alakját, így ellensúlyozzák a légkör nyugtalanságából adódó torzulást és halványodást a modern távcsöveknél. Erre mutatunk be szép példát a világ legnagyobb távcsőrendszerétől.

Bár a chilei Very Large Telescope (VLT) rendszernél már Bond-mozit is forgattak, az alábbi kép nem fantasztikus filmből való. A modern műszertechnika egyik vívmányát használják csillagászati megfigyelésekhez. A Földünk felszínéről végzett optikai csillagászati észlelések egyik fő nehézségét a légkör jelenti: eltérő sűrűségű részek kavarognak benne, ahol a világűrből érkező fénysugarak véletlenszerűen irányt változtatnak.

A 8,2 méteres chilei VLT rendszer egyik távcsöve Galaxisunk központi vidékét vizsgálja. Egy lézeres műcsillag segítségével határozzák meg a légköri torzulások mértékét, majd adaptív optika segítségével pontosítják a képet. A fotó nagyméretű változatának letöltése (Yuri Beletsky, European Southern Observatory)

Világűr OzoneNetwork Egészség Múlt-kor LHC NASA népszerű tudomány magyar kutatók evolúció őssejtek

Lézerrel lövik a Tejútrendszer központját - kép

Kereszturi Ákos|2010. 10. 13., 8:22|Utolsó módosítás: 2010. 10. 13., 8:24|

Címkék:lézer, műcsillag, VLT, csillagászat, népszerű tudomány, adaptív optika

Lézerrel keltett műcsillaghoz igazítják a tükör alakját, így ellensúlyozzák a légkör nyugtalanságából adódó torzulást és halványodást a modern távcsöveknél. Erre mutatunk be szép példát a világ legnagyobb távcsőrendszerétől.

Bár a chilei Very Large Telescope (VLT) rendszernél már Bond-mozit is forgattak, az alábbi kép nem fantasztikus filmből való. A modern műszertechnika egyik vívmányát használják csillagászati megfigyelésekhez. A Földünk felszínéről végzett optikai csillagászati észlelések egyik fő nehézségét a légkör jelenti: eltérő sűrűségű részek kavarognak benne, ahol a világűrből érkező fénysugarak véletlenszerűen irányt változtatnak.

A 8,2 méteres chilei VLT rendszer egyik távcsöve Galaxisunk központi vidékét vizsgálja. Egy lézeres műcsillag segítségével határozzák meg a légköri torzulások mértékét, majd adaptív optika segítségével pontosítják a képet. A fotó nagyméretű változatának letöltése (Yuri Beletsky, European Southern Observatory)

A fénysugarak útjában így keletkezett elérés csekély, azonban emiatt a csillagok fénye enyhén pislogni, ugrálni (szakkifejezéssel szcintillálni látszik). Ezért egy adott felbontásnál részletesebb képek nem is készülhetnének a felszínről. A modern távcsöveknél azonban már van mód a kellemetlen hatás mérséklésére: a tükör alakját folyamatosan úgy változtatják, hogy az részben kompenzálja a légkör torzító hatását. Ezt nevezik adaptív optikának. Az ilyen távcsövek tükrének alakját másodpercenként többször - nagyon csekély mértékben - módosítják.

A torzítás mértékének, jellegének megállapításához azonban kell egy fényes csillag a megfigyelés irányában az égbolton, amelynek elvileg pontszerű alakját "szétkeni" a légkör. Ez alapján számolják ki a légköri torzítás mértékét. Ilyen fényes csillag azonban nincs mindig az éppen vizsgált objektum látómezejében. Ilyenkor egy műcsillagot hoznak létre: egy lézersugárral a légkör magasabb részeiben gerjesztik és fénykibocsátásra késztetik a gázokat, és az így keletkező műcsillag alapján pontosan megállapítható, milyen torzítás lép fel a légkörben.

origo.hu