Ma Magyarországon öt regionális, állami tulajdonú vízmű működik:

az Észak-magyarországi Regionális Vízmű (ÉRV),központ: Kazincbarcika;

az Észak-dunántúli Regionális Vízmű (ÉDRV), központ: Tatabánya;

a Tiszamenti Regionális Vízmű (TRV), központ: Szolnok;

a Dunántúli Regionális Vízmű (DRV), központ: Siófok,

a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV), központ: Vác.

Meddig lesz így és miért változtatnának rajta?

A váci Duna Menti Regionális Vízmű Zrt dolgozójaként és magyar állampolgárként szeretnék reagálni a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt közleményére, amelyben az alábbiak szerint nyilatkozik 2009. április 4-én, a Népszabadság Online oldalán:

"Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt vagyonkezelésébe kerül a Tiszamenti Regionális Vízművek (TRV) és a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) Zrt állami tulajdonú részvénycsomagja. A lépéssel az NVT szándéka az volt, hogy a régióban létrehozzon egy meghatározó piaci szolgáltatót.

Ez a lépés a Tiszamenti és Duna Menti Vízművek hatékonyságát és versenyképességét lényegesen javítja  - mondta Száraz Gábor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) szóvivője.

Vajon kikkel kell versenyezzen? És a hatékonysági mutatók hol vannak? Miért kellene hinni ezeknek az érveknek?

vízműtelep

De nézzük tovább: E változtatás révén a DMRV Zrt és a TRV Zrt tevékenysége feletti felügyeletet az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt látja el. A szóvivő kifejtette, az önkormányzatokkal is megtörténtek a szükséges megbeszélések.

     A DMRV Zrt-nek május végéig be kell mutatnia a dunántúli részének leválasztására és az Észak-dunántúli Vízműhöz történő áthelyezésére vonatkozó megoldási lehetőségeket.

     Hozzátette: a tőzsdei bevezetés a törvényi előírások miatt nem lehetséges, ám az új cég mérete alapján már közel van ahhoz, amikor egy vállalat esetében egy ilyen döntés szóba jöhetne."
     Eddig az idézet.

     A vízművek felett a felügyeleti és tulajdonosi jogokat nem a vízügyi minisztérium (azaz egy szaktárca), hanem az MNV Zrt gyakorolja. Az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt és a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) a pénzügyminiszter felügyelete alatt álló szervezet. Ez annyit jelent, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő döntéseiért - miniszterén keresztül - a kormány a felelős.

    A Tokaji Vízműtelep

 Ma Magyarországon öt regionális, állami tulajdonú vízmű működik.

     Úgy gondolom, attól, hogy két önálló cég: a Tiszamenti és a Dunamenti Vízművek Zrt vagyonkezelését az Észak-magyarországi Vízművek Zrt-re bízza, kvázi fölérendeli, egyik cég sem lesz hatékonyabb, versenyképesebb.

     Próbáltam keresni annak okát, hogy milyen szempontokat vettek figyelembe a döntés meghozatalakor. Szakmait és gazdaságit biztosan nem, mert a Dunamenti Vízművek mindkét összevetésben toronymagasan megelőzi vagyonkezelőjét az Észak-magyarországi Vízműveket.

     A Dunamenti Vízművek váci központtal, váci, gödöllői, szentendrei üzemigazgatóságokkal rendelkezik. Szolgáltatási területünk Pest, Nógrád és Komárom-Esztergom megyékre terjed ki. Ez 121 települést, kb. 600.000 fogyasztót jelent. Működéséhez egy fillér állami támogatást nem kap. A befolyt víz- és csatornadíjakból tartja fönn magát, végzi a szolgáltatási tevékenységet, az öt vízművállalat közül a legalacsonyabb vízdíjakkal. A kazincbarcikai vízműhöz képest 59 százalékkal olcsóbban, mégis lényegesen nagyobb nyereséggel.

Jegyezzük meg a mostani nyereségszintet és vízdíjakat, hogy látszodjon a beharangozott hatékonyságnövekedés!

  Nézzük, milyen szakmai és gazdasági érvek alapján lett az Észak-magyarországi Vízművek a vagyonkezelő?

     A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő szóvivője azt nyilatkozta, hogy a döntés előtt egyeztettek az önkormányzatok vezetőivel. Hangsúlyozni szeretném, az önkormányzatok véleménye megkerülhetetlen, mivel az egészséges ivóvíz biztosítása a polgármesteri hivatalok törvény által előírt kötelessége.

     Ezzel szemben Vác és Visegrád polgármestere már jelezte, hogy velük nem egyeztettek. Ők ezt a sajtón keresztül el is mondták, és kifejezték nemtetszésüket az összevonás és a privatizáció miatt. Ez nem fer!

     Az április 1-én megjelent határozat a Dél-magyarországi Vízművekhez csak április 3-én jutott el, a fogyasztókhoz a mai napig nem. Pedig egy ilyen hatékonyság növelő, a köz javát szolgáló döntés létrejöttét meg kellett volna osztani a közvéleménnyel tévén, rádión, újságokon keresztül: hadd lelkesedjenek ők is! Valójában a hír csak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő honlapján jelent meg sajtóközlemény formájában.

     Száraz Gábor szóvivő április 4-i nyilatkozatából kideül: még egy törvénymódosításra várnak és a vízművek tőzsdére kerülhetnek, privatizálhatók.
     Azt gondolom, egyik legnagyobb kincsünkről, a vízről nem dönthetnek ilyen-olyan bizottságok, csak és kizárólag az állam polgáraival együtt.

A Gellérthegyi víztározó

 Országunkban ivóvizet, önkormányzati tulajdonú, illetve

megyehatárokon átnyúló, köztulajdonban lévő, regionális vízművek szolgáltatnak. Árat emelni csak az önkormányzat és az állam jóváhagyásával lehet.

     Míg állami vállalatként működünk, különböző elvárásoknak kell megfelelnünk: fogyasztóvédelmi felügyelet, ÁNTSZ, laborvizsgálati eredmények, stb. Így garantálva a mindenkori jó minőségű ivóvizet.

     Nem szabadna a víz vagy annak hasznosítási jogát eladnunk! Ezt hogy-hogy nem érzik a döntéshozóink?

     Akkor, amikor a szakemberek a globális felmelegedésről, az édesvízkészlet hiányáról, elsivatagosodásról beszélnek, Magyarország kiváló minőségű, könnyen hozzáférhető, folyamatos rendelkezésre álló édesvíz-készlettel rendelkezik. Folyók, tavak, gyógyforrások, ásványvizek természetes gazdája.

     Mi várna ránk a vizünk privatizációja után?

    Vízkivételi műtárgy

Jön egy befektető - külföldi vagy belföldi -, aki megvásárol bennünket, aki szeretné, ha befektetett pénze minél előbb megtérülne, sőt nyereséget is szeretne. Felemeli a vízdíjat, kétszeresére, háromszorosára, akár többszörösére. A dolgozók létszámát felére, harmadára csökkenti. Ha nincs megfelelő létszámú szakember: a vízellátás biztonsága veszélybe kerül, romolhat a víz minősége.

Egy befektető legfőbb érdeke nem a szolgáltatása minőségének szakszerű és folyamatosan ellenőrzött biztosítása, hanem a tevékenységén keresztül szerezhető profit maximalizálása. Ez a víz esetében is így van.

És nem fogja érdekelni semmilyen humánus megoldás. Nem érdeke, hogy mindenki hozzájusson a vízhez. Lásd a Villamos Műveket. Nem fizetted a számlát: kikapcsolja az áramot a lakásodban!

Az államnak ebben az esetben már nincs beleszólása a történésekbe!

     Munkám során azt tapasztalom, hogy a jelenlegi vízdíj megfizetése is gondot okoz fogyasztóink nagy részének. Ne kelljen ugyanezért a szolgáltatásért a többszörösét fizetnünk!

A Dunamenti Vízművek azt szeretné, hogy a víz minden fogyasztó számára hozzáférhető és megfizethető legyen. Hidd el, nem ez lesz egy magánkézben lévő vállalatként üzemelő vízművek jelszava!

     Szakszervezetünk két levelet is írt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek, több száz aláírást gyűjtöttünk a döntés ellen.

Tiltakoztunk az ellen, hogy a Dunamenti Vízműveket kettévágják, jobb parti működési területét más szolgáltatóhoz csatolják, önállóságát megszüntessék, vagyonkezelés alá vonják.

Hol itt a hatékonyságnövekedés?

     Követeltük, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács vonja vissza határozatát.

     Meg kell előznünk vízműveink eladását!

     Minden önkormányzat, polgármester, országgyűlési képviselő és a civil lakosság is fel kell hogy emelje szavát, pártállástól függetlenül! És leginkább tájékozódnunk kell saját vizünk tulajdonosáról, szolgáltatójáról, ha már az állami szervek és a média nem tájékoztat bennünket!

Egy DMRV-s dolgozó