Óperencia

Gyermekkorunk meséiből ismert Óperencia és a rajta túl elterülő Bergengócia, Girgácia elnevezések reális földrajzi nevek emlékét őrzik!

Az Óperencia az ausztriai Ober Enns tartomány emléke, a Bergengóciában pedig Bereg és Ung megye neve rejlik; Girgácia pedig egyszerűen a Kerka folyó mentét jelöli (bővebben lásd a Magyar Néprajzi Lexikonnak Kovács Ágnes által készített „Óperencia”, „az Óperenciás tengeren is túl”, „Bergengócia”, „Girgácia” címszavait).

A „burkus” mesebeli népnévben a porosz név tréfás-mesés változatát sejthetjük.

A mesei térszíni formák teljes egészükben azonosak a reális térszíni formákkal: utakkal, folyókkal szabdalt mezők, rétek, legelők, hegyek – rajtuk időnként várkastély –, tengerek, szigetek stb. De térjünk vissza az Óperenciára:

Az Enns folyó felső szakaszának német neve Ober-Enns, innen származik az Óperencia szavunk. Itt volt az egykori magyar gyepű határra a 900-as években. És itt vannak az üveghegyek is, csak ma Alpoknak nevezik őket.

Richar passaui püspök (899-902) és Luitpold őrgróf 900. november 20-án Linz mellett az északi Duna-parton összecsapott egy bajor földre betört magyar csapattal. Ezután építették meg a további betörések megakadályozására Ennsburg várát. A várat nem sokkal később, 901. január 19-én Gyermek Lajos király kárpótlásul a magyar betörések miatt elszenvedett súlyos károkért a Szent Flórián kolostornak adományozta.

Forrás: www.mittelalter-genealogie.de

Györffy György: Magyar támadás a bajor végek ellen

A pannóniai magyar-morva harcok eredményezhették, hogy 900-ban a magyar seregek a Duna felett előnyomulva meghódították Moravia Nyitra-vidéki hódítmányait. Az, hogy a Kisalföld a Kis-Kárpátokig, Nagy-Moravia határáig legkésőbb 900 folyamán magyar uralom alá került, abból világlik ki, hogy ez év őszén a Duna északi partjáról indult ki egy magyar sereg Bajorország ellen.

A Kárpát-medence 900 nyarára teljes egészében a magyarok kezére került; a végleges megtelepedéshez hátra volt még a szélterületek biztosítása és a jogi elismertetés.

Árpád és Kurszán 900 nyarán elküldte követeit az új frank uralkodóhoz, Gyermek Lajoshoz békeajánlattal. A magyar vezérek nyilvánvalóan Pannónia és a morva végek elfoglalásának elismerését kívánták. Minthogy a frank udvar nem volt hajlandó Nagy Károly hódítmányáról lemondani az "új avarok" javára, és a követeket, kémeknek bélyegezve, visszautasította, ősz folyamán a Kisalföldről két magyar sereg nyomult Bajorország ellen; a nagyobbik a Duna bal partján, a kisebbik a jobb parton. A déli sereg feldúlta az Ennsen túl fekvő "Óperenciát", és nagy zsákmánnyal tért haza, az északi csapat viszont november 20-án Luitpold őrgróf és Richar passaui püspök seregétől vereséget szenvedett. Ekkor kezdték el sietve a bajorok Ennsburg kővárának kiépítését.

A bajor és morva végek elvesztése és egy új "Avarország" létrejötte összehozta a halálos ellenségeket.901 januárjában morva követek békét kérve jelentek meg Regensburgban.

A bajor és morva főemberek itt és Morvaországban esküvel erősítették meg a békét és szövetséget. A magyarellenes, revánsra készülő szövetség nem maradt tétlen. A 901-902. évekből ismeretes egy-egy olyan évkönyvbejegyzés, mely magyar vereségről tudat a frank-morva-magyar határvidéken. Ez 902 őszén a magyar fejedelmeket döntő hadjáratra indította. Mint a Sváb Évkönyvek 902. évi bejegyzése - "Háború a magyarokkal Moráviában s az ország legyőzetett" - elárulja, a magyarok a morva fejedelemséget saját hazájukban megdöntötték. (...)

A bajor hadak által szinte évenként elpusztított és a belsőleg meghasonlott Morvaország megdöntéséhez nem sok hiányzott. Bár e pusztításokban a morva nép is szenvedett, a nép nem pusztult el, csak a morvák és a szomszéd népek felett uralkodó morva fejedelemség és katonai kísérete szétszéledéséről van szó, amely ezentúl más fejedelmi udvarokban talált életlehetőséget. (...)

Morvaország 902-ben a magyar fejedelemség számára olyanféle "végvidék" lett, mint volt Pannónia a frankok és a Nyitra-vidék a morvák számára. E végvidéken a helyi szláv lakosság nagyjából változatlanul élte életét. A morva központokban dolgozó köznép a régészet tanúsága szerint helyben tovább élt mindaddig, amíg a század második felében a Morva völgye veszélyeztetett határsáv lett a német birodalom és Magyarország között.

Ezzel gyakorlatilag megteremtődött az a földrajzi keret, amelyben a magyarok megtelepedhettek.

Forrás: Györffy György: Honfoglalás a Kárpát-medencében