A húsvét ünnepe és a locsolás szokása mindig is  ismert volt az emberiség történetében:  a termékenységet szimbolizálta. Húsvétkor a keresztény világban emellett Krisztus feltámadását is ünnepeljük.

A történelmi írások szerint a locsolkodás egy réges-régi legendára vezethető vissza, amikor a Jézus sírját örző katonák a pletykás asszonyokat vödör vízzel ijesztették el  és rémítették hogy  fejezzék be a feltámadásról a hírközlést ( ma  Pletykát ).

Ez egy "mozgó ünnep" időpontját a következőképp számítják ki: ez a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap.

Igen sok tradicionális jelkép kapcsolódik ehhez az ünnephez. Van pogány eredetű, de akad a keresztény kutltúrkörből is, valamint "vegyes", vagyis krisztianizálódott pogány jelkép.

Húsvéti bárány: A húsvétot eredetileg a zsidók ünnepelték, ez volt a "kovásztalan kenyér" ünnepe, s a kivonulásra emlékeztek. Ilyenkor ölték le a húsvéti bárányt. A bárány bűnbocsánati áldozat bemutatására szolgált. Jézust is sokszor azonosítják a húsvéti báránnyal, ki föláldozta magát az emberek bűneiért.  

Hímes tojás: A tojás a termékenység jelképe sok kultúrában. Ezen felül bibliai vonatkozása is van: mint a csirke a tojásból, úgy kel ki Jézus a sírból. Régi szokás volt a tojás görgetés lejtőn, ami Krisztus kriptája bejáratánál lévő kőajtó elgörgetését is szimbolizálta. A tojás díszítése már későbbi szokás. 

Húsvéti nyúl: Ha lefordítjuk a "húsvét" szót német és angol nyelvre: Oster, Easter. Valószínűsíthető, hogy az eredeti név a tavaszi (újraszületés, fény és termékenység) istennő, Eostre (Eastre, Ostara) nevéből származik és az élet megújulását ünnepelték. A nyúl és a tojás ennek az istennőnek a szimbólumai (melyek régi festményeken is láthatók). 

Húsvéti locsolás: Eredetileg a vízzel való megöntözés, leöntés a megtisztulás és a termékenység szimbóluma volt.  Hagyományosan vödörből, kút- vagy patakvízzel locsolták egymást a fiatalok. Hétfőn a legények a lányokat, kedden a lányok a legényeket. Később a keddi locsolás hagyománya elsikkadt és a szokás megváltozott. A lányok hímes tojást adtak a locsolásért, ami gyakran nem volt kellemes élmény (a hűvös, tavaszi időben leöntik egy - két liter, néhány fokos kútvízzel az egyetlen tiszta, szép, ünneplőruhádat), előfordult, hogy a kevésbé elővigyázatosak tüdőgyulladást kaptak, amit régen csak nagyon nehezen lehetett gyógyítani, ha egyáltalán lehetett. Ennek ellenére nagy szégyennek számított, ha egy fiatal lányt nem öntötték le egy kis vízzel húsvétkor.

A kisgyerekeket, anyákat és idősebb asszonyokat nem locsolták meg.

A locsoló versek valószínűleg az eredetileg termékenységi rítusból erednek, ugyanis az eredeti rituálé során varázsigéket mondtak. Ebből keletkeztek a későbbi versek.

A huszadik század elején víz helyett "rózsavizet" használtak, melyet pl. cukros bódékban árultak egyes helyeken és színe rózsaszín volt. Illata ugyan kellemes volt, de sajnos foltot hagyott. Később jött divatba csak a kölni. 

A szódavíz megjelenésével a locsolás jobban irányíthatóbbá vált biztonságosabb távolságból is. Régen egyes vidékeken a lányok úgynevezett "pipicset" készítettek tésztából (csomó alakú sütemény) és azt is a tojás mellé adták.

Más országokban és egyes magyarlakta vidékeken előfordul, hogy a lányokat nem vízzel öntik le, hanem pl. vesszővel csapkodják meg őket. 

A családok kedvelt szokása, hogy elrejtik a húsvéti ajándékokat a gyerekek elől, és nekik meg kell találni azokat. Ez újszerű, nyugat-európai szokás.  

Locsolkodás.

Húsvét hétfőjén a lányok asszonyok legszebb ruhájukba öltözve várták a locsolkodókat kik régen még tiszta kút vízzel locsolkodtak, manapság már különböző illatos Kölni vízzel vagy esetleg szódásüvegből fecskendőzik a vizet. Szokások szerint a locsolkodás előtt egy kis Locsoló vers  van és a locsolás után  a Piros tojás a jutalom .