Fotó: Paraméter

Balázsfai otthonában beszélgettünk vele és édesanyjával, Ildikóval, aki nagy lelkesedéssel segíti ifjú művészfia pályáját. Attila már kisgyerekkorától érdeklődött a képzőművészet, azon belül is a rajz és a grafika különböző formái iránt. Már az alapiskolai tanulmányai során megmutatkozott különleges tehetsége, ekkor karolta fel Fodor Mária rajztanárnő, aki Attila elmondása szerint a művészi pályára terelte. Az alapiskolával egyidőben látogatta a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskolát is, ahol pedig Kordoš József egyengette útját.

Megszámlálhatatlan képzőművészeti versenyen vett részt ötödikes korától kezdve, számos alkalommal első helyezést ért el, például a rimaszombati Csemadok Ferenczy István irodalmi és képzőművészeti versenyén 2007-ben, vagy ugyanebben az évben a Nemzeti Kisebbségek Fesztiváljának országos szintű versenyén. A következő évben a Katedra Alapítvány Szabó Gyula rajz és művészettörténeti megmérettetésén szintén első lett, az elmúlt két évben pedig egy-egy műve rendre kiállításra került a Képzőművészeti Spektrum járási és kerületi, tavaly pedig az országos fordulójának keretén belül is. Nemzetközi képzőművészeti versenyeken is sikerrel szerepelt, legutóbb tavaly októberben Hajdúszoboszlón.

Ekkor már élénken érdeklődött a 3D-s vizualizáció, elsősorban autók tervezése iránt. „A gimit egy évvel korábban még Dunaszerdahelyen kezdtem el, de aztán Fodor Mária tanárnő segítségével felvettük a kapcsolatot a kassai Márai Sándor Gimnáziummal, ahol művészeti szak is működik” – emlékszik vissza. Fecsó Szilárd, a kassai gimi tanára végül minden követ megmozgatott, hogy Attila átléphessen, és ahogy Jónásék fogalmaztak, emberileg is felkarolta a fiút, hiszen az ország másik végéből érkezett alig tizenhét évesen.

Attila tavaly ősszel azonban nemcsak az átlépést hajtotta végre, hanem egy kiemelkedő lehetőséget is sikerült megragadnia. Az Orange Alapítvány (Nadácia Orange) az „Esély a tehetségeknek 2009” (Šanca pre talenty 2009) elnevezésű program keretén belül támogatta.

Ő lett az egyike a 43 sikeres pályázónak. „Azért jelentkeztem, hogy támogatást szerezzek 3D-s tervezői kurzusra és az ehhez szükséges, nem épp olcsó programok megvételéhez” – meséli, végül az alapítványi támogatásból sikerült megvalósítani Attila álmát, vagy legalábbis az ahhoz vezető első lépcsőfokot. A pozsonyi kurzus 25 órából állt, összesen öt hónapig tartott, augusztusban ért véget.

Attila megmutatta pár alkotását is, többek között a 3D-s grafikával alkotott autómodelljét, vagy egy iskolai feladatként készített, többféle specifikus módszerrel megrajzolt madarát, amelyet egy kicsi kép alapján kellett a többszörösére „nagyítani”.

Egy sólymot rajzolt először grafitceruzával, majd pontozásos módszerrel, tussal, ugyanezt a madarat saját környezetéből vett anyagként (itt „fává dermedve”) felvázolva, végül stilizált formában, csak a hangsúlyos vonalakat kiemelve. Attila elmondása szerint ezek elkészítése több hétig is eltartott. Egyik kedvenc alkotója, Victor Molev által használt módszerrel pedig szinte egész nyáron készítette saját „Mona Lisáját”, az Oázis című képet, amelynek egyes elemeiből távolabbról szemlélve a neves festmény rajzolódik ki.

Elmesélt számunkra egy érdekes sztorit is, amit tavaly „követett el”. Az interneten talált egy főiskolai versenyt, amelynek megnyerése gyakorlatilag egyenes utat jelentett volna a milánói Domus Academy-re. "Idősebbeknek indították a versenyt, a nyertes ösztöndíjjal tanulhat Milánóban. Én nem olvastam végig a feltételeket és már csak jelentkezés után derült ki, hogy túl fiatal vagyok, de írták, hogy szívesen várnak, ha elég idős leszek” – mesélte lelkesen.

És hogy hova tovább ilyen tehetséggel? Megtudhattuk, hogy a gimnázium elvégzése után a pozsonyi Műszaki Egyetemet választaná, ahol foglalkozhatna formatervezéssel is. Határozottan kiáll amellett, hogy ez a jövője.

szt