Elgondolkodtató, hogy a Föld első emberi civilizációja i.e. 3.500 körül már szervezett formában iskolákat üzemeltetett, ahol a maihoz hasonló módon tantárgyakra bontották a tananyagot, és kinevezett tanárok oktattak.

Az ékírás kialakulásáig piktogramokon rögzítették a leírandó eseményeket, ezek legtöbbször agyagtáblák voltak, vagy pecséthengerek. Nagyon fontos alkotások, mert egy-egy képben félkönyvnyi mondanivalót tömörítettek, például a Naprendszer bolygóinak összetételét, az istenek bolygójának létét, stb.

A sumer iskolát „irótábla ház”-nak nevezték, először azért jöttek létre, hogy a gazdasági és adminisztrációs élet számára nélkülözhetetlen írást gyakorolják, illetve kiképezzék azokat az írni tudó személyeket, akik majd az állami adminisztrációban kulcs szerepet tölthetnek be. A létszámbeli, illetve a gazdasági fejlődés oda vezetett, hogy ezek a központok a tudás és a kultúra központjai lettek. Olyan tantárgyakat tanítottak, mint: teológia, növénytan, állattan, földrajz, matematika, nyelvtan, irodalom. Az iskoláknak volt még egy olyan szerepük, hogy a régi alkotásokat átmásolták.

Itt kell megjegyezni, hogy az iskolák megjelenése és elterjedése jelentette azt a mérföldkövet, amikor egy társadalmat a mai értelemben vett civilizációnak nevezünk. Ez a mérföldkő egyébként egy hatalmas törés a papság életében, hiszen több ezer éven át, a templomok voltak a tudás központjai, ahol az istenek tudását a papok továbbadták az embereknek. Ez a tudás mindent magába foglalt, attól kezdve, hogy mi a családalapítás, a szaporodás, a szakmákon keresztül, egészen a csillagászati ismeretekig.

Mivel akkoriban írás nem létezett, amolyan szóbeli népi iskolák voltak. Azonban az ékírás megjelenésével, és szükségszerűségével, a templomok elvesztették eredeti funkcióikat, mert megjelentek az iskolák. Ekkor már ezek lettek a tudásközpontok, és az addigi népi tanítók, a papok elvesztették feladatukat. Ekkor kezdett kialakulni a papok új feladata, nem lévén más, az istenekhez, a királyokhoz dicsérő himnuszokat írtak.

Nyelvtani gyakorló könyv Nippurból:

A sumer oktatás nem volt sem általános jellegű, sem kötelező, inkább a tehetősebbek kiváltsága. A szegények nem tudták megfizetni sem a tandíjat, sem azt a hosszú évek során keletkezett bevétel kiesést, ami azért keletkezett, mert nem dolgoztak, hanem tanultak. Aki viszont iskolába tudott járni, annak biztosítva volt a jövője, választhatott a munkahelyek közül, dolgozhatott akár állami intézményekben, részt vett a város irányításában, lehetett tanár, tudós, katonatiszt, tengerész kapitány, pap, íródeák, stb. A leírásokból kiderül, hogy a városok vezetői nagyon jól megtervezett módon vezették a lakosság életvitelét, nem kellett mindenkinek iskolát végeznie, ugyanakkor megbecsültek voltak a szakmunkát végzők is. A tanulás általában a fiuk, férfiak előjoga volt, csupán egyetlen egy nő neve szerepel a leletek között, mint írástudó. Az iskolát egy fő vezette, őt „iskola apának” hívták, míg a gyerekeket „iskola gyerekeknek”, a tanárokat pedig „nagy testvérnek”. A tanárok szakosodtak, és meg van említve még a leírásokban a kisegítő személyzet jelenléte az iskolák üzemeltetésében.

Léteztek matematika példatárak, képlet táblák, gyakorló feladatok, sőt megtalálták a tanulók vizsgadolgozatait is. Az iskolák legfontosabb feladata volt az írás elterjesztése, gyakorlása. Napi feladat volt a régi írásos emlékek átmásolása, sokszorosítása, majd a nyelvi különbségek megjelenésével, az átfordítása. Mivel az alkalmazott ékírás eléggé bonyolult volt, ezért a gyerekek évekig tanulták az írás művészetét, és csak amikor már teljesen ismerték azt, akkor kezdtek régi dokumentumokat átmásolni. Az átmásolás volt igazából az írás gyakorlása. Az iskolát a gyerekek hamar kezdték, úgy tűnik nem annyira életkorhoz volt kötve, hanem fejlettséghez, a készségek kialakulásához.

Az iskola egy egész napos tevékenység volt, napfelkeltétől napnyugtáig. Sok dolgozat maradt fenn, amikor is a tanulók feladata volt, hogy leírják napjaikat. Egy ilyen leírás elmeséli, ahogy az anyuka ételt csomagolt fiának, majd az elment iskolába. Azonban az úton lassan ment, így elkésett. Tanára jól összeszidta. Egy másik leírás elmeséli, hogy az iskolában délelőtt elolvastak közösen egy lemásolandó szöveget, majd megbeszélték, annak tartalmát, a másolás technikai kivitelezését, és délután a fiatalok létrehozták a másolatokat. A nagyobb diákok, már nem csak másoltak, hanem újat is alkottak. Valószínűleg dolgozataik lehettek azok a táblák, ahol leírják városuk adminisztrációs és gazdasági működését, voltak, akik művészi hajlamuknál fogva lírai alkotásokban jeleskedtek, illetve voltak, akik precíz történelmet írtak. Szerencsénk van ezekkel a fennmaradt házi feladatokkal, mert pontosan leírják az akkori életet, az emberek gondolkodását, cselekedeteit.