Fel lehet-e futtatni Bokros Lajost, avagy van-e élet a karaktergyilkosság után? Milyen fogadtatásra számíthat az, akit egyszer már a végletekig démonizáltak? Szavazatokká konvertálható-e a gringó-bajusz? A volt pénzügyminiszter jól sikerült antréja.

 

A mai politikai szereplőkhöz képest legendás figurának tűnik Bokros Lajos. Állhatatos, megjelenésében is karakteres, öngyilkos módon következetes politikai szereplő, akinek közgazdasági ismeretei a világválság nyomán különösen felértékelődtek. Sőt, elég volt hozzá a magyar válság is: mennél inkább kicsúcsosodott, hogy a jelenlegi magyar kormányzat komoly szerkezeti átalakításra képtelen, ellenben eladósodottságunk riasztóan nő, annál többször halhattuk Bokros nevét felcsendülni. A férfiúét, aki utoljára "merészen hozzá mert nyúlni a súlyos adósságokat termelő államgépezethez". Az őt övező rajongásnak és a vele kapcsotatos messianisztikus várakozásnak persze oka lehet a mindent megszépítő emlékezet, vagy éppen az, hogy 2006 őszén egyenesen a Fidesz dobta fel Bokros nevét egy – jobbára csak a fantázia világában létező - szakértői kormány lehetséges vezetőjeként.

Pedig nem volt ez mindig így. Idézzünk fel egy népszerűségi vizsgálatot 1996 tavaszáról.

 

© HVG

Bokros Lajos személyéről  - nem sokkal távozása előtt - szinte teljes volt a konszenzus: mindenki utálta, vagy legalábbis ezt volt szokás mondani a közvéleménykutatóknak. (Sőt 1995 vége felé már kilenc százalékponton is állt tetszési indexe, ezzel abszolút csúcstartó.) Az volt a monomániája, hogy felnőttként kezdte kezelni azokat is, akik még mindig gondoskodásra vágytak. "Azzal, hogy a program Bokros-csomagként vonult be a köztudatba, Horn Gyula sikeresen helyezte el a népszerűtlenséggel járó politikai felelősség nagy részét a pénzügyminiszter oldalán, ha mindet nem is sikerült" - emlékeztet Krekó Péter, a Political Capital elemzője. (Megjegyzendő, hogy a PC tanácsadói részlege kapcsolatban áll a MDF-fel.)

Rokonszevvé fordítható-e az ellenszenv az indulatok csillapodtával, vagyis elfogad-e a közvélemény valakit, akit korábban a pokolra kívánt? S ha igen, miért: az emlékek elmosódásával megörül a régi ismerős arcnak, vagy utólag belátja, hogy az illető jó munkát végzett? 

 

Bokros trapéznadrágban

 

Egy szakember, aki bírja a pofonokat, ráadásul bajusza is páratlan. Retrohullámok követik egymást, gondolhatnánk, Bokros kultfiguraként térhet vissza úgy, akár a burgonyaszirom vagy a Balaton szelet. Legalábbis elvileg. Fabricius Gábor reklámszakember szerint például nem, mivel a retro-divat sosem arra épít, hogy a rossz emlékű dolgokat megszépíti az idő, hanem a pozitív emlékeket és élményeket igyekszik feleleveníteni. Mivel Bokros Lajoshoz annak idején ilyenek nemigen társultak, így most sem lehetne menővé tenni.

Az a tény némileg zavarbaejtő, hogy Bokros momentán az MDF EP-listavezetője, vagyis csak az biztos, hogy esélye van elnyerni egy brüsszeli képviselői széket, irodával és titkárral. Hogy a kampány során bevezetett Bokros-márkanév és gringó-bajusz konvertálható-e később szavazatokká, vagyis a magyar parlament, vagy kormány közelébe kerülhet-e a volt pénzügyminiszter, az feltehetően az MDF számára is éppen akkora talány, mint nekünk. Annyi eredménye máris volt a volt pénzügyminiszter előrántásának, hogy a közvélemény nagyobbik része egycsapásra tudomást szerzett a párt EP-listájáról (lásd a HVG-Medián felmérését), s 14 százalékuk elképzelhetőnek tartja, hogy a Bokros vezette listára szavazzon.

© hvg.hu

Egy politikai szereplő tevékenységének gyümölcse később is beérhet, így a politikus megítélése is változhat utóbb. Arra is volt már példa, hogy egy a maga korában gyűlölt sokkterapeutát utólag már egyöntetű vagy legalábbis meglehetős tisztelet és elismerés övezzen, bár ehhez Angliáig kell menni. Margaret Thatcher reformjai a nyolcvanas években az egész szigetországot megrázták, de talpra is állították azt. Az óriásira növő munkanélküliség, elégedetlenség- és tüntetéshullámok dacára kétszer is sikerült újraválasztatnia magát népével.

Ha hasonló kvalitásokat nem is, de visszatérőket idehaza is találunk. Említhetnénk magát Torgyán doktort, akinek rokonszenvindexe a kilencvenes évek első felében állt már 15 százalékon, aztán az 1998-as választáson a nép ahhoz segített, hogy Orbán Viktor királycsinálója lehetett, ha ennek később nem is annyira örvendezett.

 

Vagy Boross Péter volt belügyminisztert, aki ugyan Antall József halála után kormányfőként nem tudott emlékezeteset alkotni, s nagyot is bukott 1994-ben, azóta mégis valahogy megkedvelték őt a népek. Igaz, a fenti figurák sohasem kerültek a korábbi pozíciójukba, pláne nem magasabb polcra.

 

 

 

 

Nem mindegy, hogy milyen politikai-gazdaságpolitikai közegben bukkan fel egy politikus.  "Tízezrek veszítik el munkahelyüket, a forint árfolyama a mélyben, s mindenki arról beszél, hogy drasztikus állami költségfaragásra van szükség. Ilyenkor a gazdasági rendteremtés iránti igény felerősödhet a közvéleményben és könnyebben befogadható egy egykor kárt okozó ember is" - mondja az elemző.

 

Bokrosnak - mondani sem kell - kedvez ez a kontextus, személyes karakterét ugyanis a költségvetési szigor és a szakértői hitelesség határozza meg.

Önmagában már az sem lehet akadály Bokros feltámadásában, ha a többség elutasítja.

Bokrosról az a mendemonda, hogy jó szakember, aki rosszul kommunikál. Ez azonban éppen abból fakad, hogy karakteres figurának tűnik, vagyis nem csomagolja ostyába, nem leplezi véleményét. A politikai szereplők közmegítélésének ismeretében ez lehet Bokros nyerő kártyája. Mostani felbukkanása - netán esetleges EP-választási sikere - az állóvízbe dobott féltégla lehet, amennyiben a politikai élet többi szereplője kénytelen lesz figyelembe venni azt a tényt, hogy nem csak hízelgéssel lehet szavazatokat szerezni.

 

 

Nem lehet tudni,  mivel érdemelte ki, de Bokros tagja annak a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei alkotta érdekcsoportnak, amely a világ pénzügyi, technikai, gazdasági, szociális fejlődésének irányát paktumokkal, katonai, média, kultúrális és politikai akciókkal előre elhatározza. Néhány ismertebb tagja:

James D. Wolfensohn - a Világbank elnöke
Bodil Nyboe Andersen - a Dán Központi Bank vezetője
Gazi Ercel - a Török Központi Bank vezetője
David Rockefeller - a Chase Manhattan Bank elnöke
Bokros Lajos - a Világbank főtanácsadója
Ulrich Cartellieri - a Deutsche Bank AG felügyelőbizottsági tagja
William J. McDonough - a Federal Reserve Bank of New York elnöke
Sauli V. Niinisto - Finnország pénzügyminisztere
Herman H.F. Wijffels - a Rabobank Nederland igazgatótanács elnöke
John M. Page Jr. - a Világbank - Közel-Kelet, Afrika régió vezető közgazdásza
Surányi György - a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
Robert L. Bartley - a Wall Street Journal szerkesztője
Hugo Butler - a Neue Zurcher Zeitung főszerkesztője
Hubert Burda - a Burda Media elnöke
Will Hutton - a The Observer szerkesztője
Peter Carrington - a NATO exfőtitkára
Marcus Wallenberg - a Investor AB ügyvezető igazgatója, a Wallenberg család feje
Francisco Pinto Balsemao - Portugália ex-miniszterelnöke Portugália ex-miniszterelnöke
Samuel R. Berger - USA elnöki tanácsadója
Richard C. Holbrooke - USA ex külügyi szóvivője
Jaakko Iloniemi - Finnország amerikai ex-nagykövete
Henry A. Kissinger - USA ex-külügyminisztere
Sam Nunn - USA ex-szenátor
Göran Persson - Svédország volt miniszterelnöke
Andrzej Olechowski - a Central Europe Trust, Lengyelország volt elnöke
Flavio Cotti - Svájc külügyminisztere
Francois X. de Donnea - Belgium volt védelmi minisztere
Yannos Kiranidiotis - Görögország külügyminiszter-helyettese
Umberto Agnelli - az IFIL elnöke
Paul A. Allaire - a Xerox Corp. elnöke
Percy Barnevik - az ABB Asea Brown Boveri Ltd. elnöke
Maarten A. van den Bergh - a Royal Dutch/Shell Comp. csoport ügyvezető igazgatója
C. Fred Bergsten - az Institute for International Economics igazgatója
E. John P. Browne - a British Petroleum Comp. p.l.c. vezérigazgatója
John H. Bryan - a Sara Lee Corporation elnök, vezérigazgatója
Jon S. Corzine - a Goldman Sachs & Co. elnök, vezérigazgatója
Robert M. J. C. Cranborne - a Lordok Háza az ellenzék vezetője
Jean-Louis Gergorin - a Matra Hachette igazgatótanácsi tagja
Louis V. Gerstner - az IBM Corporation elnöke
Andre Levy-Lang - a Banque Paribas igazgatótanácsi elnöke
William W. Lewis - a McKinsey Global Institute igazgatója
Egil Myklebust - a Norsk Hydro vezérigazgatója
Matthias Nass - a Die Zeit vezető szerkesztője
Jorma Ollila - a Nokia Corporation elnök-vezérigazgatója
Matias Rodríguez - az Inciarte Banco de Santander alelnöke
Klaus Schwab - a World Economic Forum elnöke
Peter D. Sutherland - a Sachs International elnöke
Franz Vranitzky - Ausztria exkancellárja
Járai Zsigmond - a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
Kádár Béla - a Magyar Nemzeti Akadémia tagja
Kassai Róbert

 

A csoport - melyet akár (a tőke által választott) Világkormánynak is nevezhetünk -  célja

Az alább olvashatók erősen hasonlítanak egy összeesküvés-elméletre, érdemes fenntartásokkal olvasni ezt. Közvetett bizonyítékok alapján a kutatók összeállították azokat a célokat, amelyek elérésén a Bilderberg-csoport dolgozik. A legelső nemzetközi cél egy világszintű gazdasági unió létrehozása. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása, amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos felszámolásával érnének el.

A végső cél eléréséhez a következő részfeladatokat kívánják teljesíteni:

 

Egyesített nemzetközi identitás

A nemzeti értékek teljes eltűntetésével, egy közös értékrend felállításával az emberiség sokkal könnyebben kezelhető

Az emberek központi irányítása

A cél egy olyan 'Új Világrend' (New World Order), ahol nincs középosztály, csak uralkodók és rabszolgák.

Null-növekedésű társadalom
  
Ezen post-indusztriális társadalomnak lényege, hogy azok az iparágak, amelyek valósan termelésre képesek (pl. mezőgazdaság, termék előállítés), a szegény, olcsó munkaerővel rendelkező országokba (pl. Bolívia, Peru, Ecuador, Nicaragua) vannak kitelepítve. így új jólét megalapozása szinte lehetetlenné válik, ami legegyszerűsíti az uralkodók/szolgák társadalmi struktúrájának kiépítését. Feltételezhetően a NAFTA ennek a lépésnek az előfutára.

 

Folyamatos nyugtalanság

Ha mesterségesen sikerül az embereket intenzív stressz (fizikai, mentális és érzelmi) alatt tartani, akkor sokkal egyszerűbb reménytelen belenyugvásra kényszeríteni őket.

Minden oktatási intézmény központosítása

Ennek a lépésnek elsődleges célja a tanított anyag megszűrése. Arra támaszkodva, hogy a fiatalság önállóan nem érdeklődik a történelem iránt, elfogadja az iskolában hallottakat, képesek lehetnek a történelem 'kisímítására', hogy az áttérés az Új Világrendre ne tűnjön az emberi szabadság és liberalizmus teljes elvesztésének.

 

A hazai és külföldi rendelkezések központosítása

Minden nemzeti rendelkezés folyamatos 'globalizálása', azaz nagyobb törvényhozó szervezetek törvényeinek kiterjesztese a tagállamokra.
(Lásd Európai Unió és tagállamai, vagy az USA és Kanada viszonyát)

AZ ENSZ megerősítése
  
Mivel az ENSZ már működőképes intézmény, így kellően szélesítve jogkörét akár 'népadót' is be tudna vezetni, amit mindenki köteles lenne fizetni.

Nyugati Kereskedelmi Blokk

Ha a NAFTA-t a Dél Amerikára is sikeresen kiterjesztik, akkor létrejöhet az 'Amerikai Unió'.
NATO terjeszkedés
NATO a világ hadseregévé válhat.
Egy jogi rendszer
Egyetlen, egységes jogi rendszer az összes országnak.
Egy szocialista jóléti állam
A Bilderbergek víziója szerint az engedelmes rabszolgákat megjutalmazzák, az ellenszegülőket pedig kiiktatják.

 

TÉNYEK A CSOPORTRÓL:

Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében - a nyugat-német Garmischban - tartott koferencián írt titkos jegyzőkönyvről. Ez áll a jegyzőkönyv 30. oldalán: "Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül." Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a "bilderbergista" Sir Paul Chambers: "Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról."

Fennáll annak a lehetősége, hogy a csoport érvényesíteni tudja tagjai befolyását a világpolitika irányításában. Az 1991-es Baden-Badenben tartott tanácskozáson részt vett egy addig hazáján kívül ismeretlen amerikai kormányzó, William Jefferson Clinton, akinek sem politikai, sem pénzügyi hatalma nem volt jelentős. Kevesebb mint három hónap múlva pártja elnökjelöltje lett, s másfél év múlva beiktatták, mint az Egyesült Államok elnökét. Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair mindannyian bilderbergisták voltak még a szakmai karrierjük kezdetén.

 

Március 28-án viszont kiderült:

 

Szóba sem kerül még annak a megfontolása sem, hogy én ezt az ajánlatot elfogadjam - mondta Bokros Lajos, hozzátéve: "sértő még a gondolata is annak, hogy a hírnevemet, hitelességemet odaadjam egy olyan programhoz, amelynek a sikerében nem bízom.  Márpedig a szocialista párt mereven elzárkózik az én programomtól" - állapította meg. Az SZDSZ egyelőre nem kívánja kommentálni a Bokros Lajos döntése nyomán kialakult helyzetet - közölte a párt sajtóosztálya, hozzátéve, hogy csak később nyilatkoznak a helyzetről.