A tavaszi nemzeti ünnepünk kapcsán többfelé a város terein huszárszobrokba ütköztünk. A kisgyerekek nagy lelkesedéssel és csodálattal néztek fel rájuk, miközben a lovak lábai között fogócskáztak.

De kik is voltak valójában a huszárok, mi volt afeladatuk?

 (Lányok:) Megjöttek a szép huszárok, hozta Isten őket,
Tán közöttük megtalálom régi szeretőmet.
Fújja már a trombitás is, fújjad fiú fújjad!
Ha a régi nincs már köztük majd találok újat,
Ha a régi nincs már köztük majd találok újat.

(Legények:) Megjöttek a szép huszárok, hozta Isten őket (ördög vinné őket),
Tán bizony még elszeretik régi szeretőmet.
Fújja már a trombitás is, fújjad fiú fújjad!
Ha a régit elcsaljátok, majd találok újat,
Ha a régit elcsaljátok, majd találok újat.

Az 1848. márciusi vívmányok nyomán született meg a nemzeti őrseregről szóló törvénycikk, mely a részvételt ugyan némi vagyontól és jövedelemtől tette függővé, mégis a magyar állampolgárok zömét nemzetőri szolgálatra kötelezte.Nagy volt a lelkesedés, az egész országban megkezdődött az összeírás.

A vármegyék és a városok sovány pénztárcája és a készletek hiánya nem tette lehetővé, hogy minden nemzetőrt az előírt fegyverrel és öltözettel lássanak el. Nagy volt a tarkaság, és bizony sokan csak szűrben, ingben-gatyában vonultak fel, egyetlen fegyverük az egyenesre kovácsolt kasza volt. A lovasságnál sem volt ritkaság, hogy a lovas nemzetőr kard helyett fokossal hadakozott.

Pesti lovas nemzetőr és őrmestere - Honvéd és nemzetőr csákócímer, csákópánt és mellényzsinór

A gyalognemzetőr fekete csákót, sötétkék zsinóros, búzavirágkék atillát kapott, szürke pantallóval. A lovasok csak piros csákójukkal különböztek a gyalogságtól, továbbá pantallójuk alsó részét fekete bőr borította (ugyanolyan, mint a huszároké) , azonkívül piros zsinórokból font huszárövet is hordtak. A lószerszám és a szerelvény olyan volt, mint a császári-királyi hadseregben.

Sok vármegye az előírástól többé-kevésbé eltérő egyenruhát csináltatott nemzetőreinek. Így a jászkunok gombos dolmányban, kék magyar nadrágban és ragyogó csizmákban pompáztak; csákó helyett pörge kalapjuk volt. Teljesen szabályosan öltözködtek a pesti és a győri lovas nemzetőrök.

Huszárrangjelzések csákón és galléron
huszár - tizedes - őrmester - hadnagy - főhadnagy - százados - törzstisztek

1848 júliusában az összeírt nemzetőrség létszáma közel 442. 000 fő, de csak 40 000 lőfegyver (puska, karabély, pisztoly) volt birtokukban.

1844. mintájú gyutacsos lovassági karabély - Lovas nemzetőrtiszti vállszíjas tölténytáska 

Az ország megsegítésére az új magyar kormány hazaszólította az óriási Habsburg-birodalom terültén állomásozó fiait.

Az osztrák-magyar hadsereg 12 huszárezrede körül az 5. és a 7. ezred Itáliában harcolt, Magyarországon csak az l. császár-, a 2. Hannover-, a 3. Ferdinánd és a 11. székely határőr huszárezred állomásozott. A magyar kormány többszöri felszólítására az osztrák hadügyminisztérium vonakodva bár, de hazaengedte Galíciából a 10. Vilmos-ezred felét, Csehországból a 9. Miklós-ezredet és Bécsből a 4. Sándor-ezredet. A haza hívó szavára lassanként hazaverekedte magát Galíciából a 6. Württemberg-ezred, melynek egy százada Lenkey János századossal elsőnek szökött haza még júliusban. Novemberben a 8. Koburg-ezred szökött haza, és Csehországból is hazaindult a 12. nádor-ezred 700 huszárja, de csak 260 érte el a magyar határt. A Honvédelmi Bizottmány igyekezett a csonka ezredeket régi létszámukra feltölteni.

A huszárság továbbra is megtartotta fekete-sárga zsinóros ruháját, csupán nemzetiszín rózsa került a csákóra.A német vezényszót is megtartották, mert az öreg huszárok ehhez voltak szokva.

Tiszti dolmány és mente, mögötte zeke hadnagyi rangjelzéssel

Legénységi dolmány és mente -
Görgey Artúr tábornok a fel-dunai hadtestét november 18-án Mosonból Győrbe irányította.

Fedezetüket a 9. Miklós- és a 10. Vilmos-huszárezred látta el. Délután nyugat felől ellenséges lovastömeg bontakozott ki, és oldalba akarta kapni a Győr felé haladó csapatokat. Görgey azonnal ütegeket vetett az ellenség elé, majd parancsára unokafivére, Görgey Kornél, a 9. Miklós-huszárok századosa négy század Vilmos-huszárral ragyogó lovasrohamot intézett az oldalazó lovasság ellen. A zárt rendben előretörő századoknak az ellenség nem tudott ellenállni, és visszafordult. Ez volt a szabadságharc első nagyobb szabású lovas összecsapása.

A tápióbicskei csata 1849. április 4-én úgy kezdődött, hogy Klapka György tábornok, az I. hadtest parancsnoka azt a téves hírt kapta: Tápióbicskén nincs ellenség. Ezért egy gyenge dandárt küldött a falu ellen, ahol ötezer határőr gyilkos tüze fogadta őket. A magyar dandár nemcsak visszafordult, hanem magával ragadta a támogatására küldött csapatokat is, mire fejvesztetten visszaözönlött az I. hadtest gyalogsága.

A 9. ezred tisztje atillában és kalapban - A 10. ezred huszárja menetöltözetben, felhajtott sisakkal

Hogy a helyzetet megmentse, Klapka rohamra küldte hadtestének lovasdandárját: négy század Koburg-huszárt és az egész 1.császár-huszárezredet.Utóbbiak a szembejövő horvát felkelő huszárezreddel akadtak össze, egy siralmas gebéken lovagló ezreddel, akiket a nép csak Jézus-Mária-huszároknak csúfolt. A császár-huszárok parancsnoka, Sebő Alajos őrnagy a roham elején összetalálkozott a horvát huszárokat vezető báró Riedesel őrnaggyal, ezzel a hatalmas termetű osztrák tiszttel, aki a hadsereg legjobb vívójának számított. Az első összecsapásnál az osztrák a kezén sebesítette meg Sebőt, aki másodszorra halálos csapást mért Riedesel-re. Ekkor a horvát huszárok már eszeveszetten menekültek.

A csatát az időközben megérkező Damjanich János tábornok hadteste döntötte el, a győzelem főleg a híres 3. fehér tollas és a 9. veres sapkás honvédzászlóalj érdeme volt.

Honismereti klub