Volt egyszer egy ország, ahol nem volt gazdasági válság, ahol a pénzhiányra hivatkozva nem zártak be óvodákat, iskolákat és kórházakat (miközben nagyvállalatok vezetőit csillagászati összegű végkielégítésekkel jutalmazzák), ahol a bűnözés ismeretlen fogalom volt, ahol a kábítószereket csak az amerikai filmekből ismerték, s ahol nem létezett korrupció. A Kánaán rózsaszín egét azonban elhomályosította egy sötét felhő: a rasszizmus.

A leírás alapján természetesen mindenki azonnal tudja, hogy Magyarországról van szó. Sokan, sok pénzért fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy ezt a problémát megoldják, valamint tudatosítsák mindenkiben, hogy valóban ez a magyar valóság egyetlen rákfenéje.

Hiába azonban a felvilágosító munka, vannak olyan megátalkodott személyek, akik azt gondolják, sőt, ki is mondják, hogy ez az egész rasszizmus-hisztéria csupán gondosan kitervelt elterelő hadművelet. Ezek a gonosztevők odáig mennek, hogy az ún. rasszista alapon elkövetett gyilkosságokat politikai megrendelésre történt provokációknak minősítik. Ilyen gondolat jóérzésű emberben természetesen fel sem merülhet. Hogy miért nem? Nagyon egyszerű a válasz: mert... szóval... hát azért, mert nem, és kész!

Rasszizmus. Ezt halljuk a híradóban, ezt olvassuk a hírportálokon, ez lesz a Sziget-fesztivál szenzációja. Ha ennyi helyről halljuk, hogy van rasszizmus, akkor biztos van, nem? Na ugye! Persze ez a logika nem minden esetben érvényes! Amikor például sok helyről halljuk, hogy a cigánybűnözés pokollá teszi emberek ezreinek életét, az más kategória. Az nem igaz. Hogy ez így nem logikus? Na és?!

Megvan tehát korunk világi eretneksége, a bűnbak, a Jolly Joker, amelyet minden helyzetben elő lehet venni: a rasszizmus, a szélsőjobb. Akiben pedig kétségek motoszkálnak, szíveskedjen tanulmányozni Orwell kiváló művét, az 1984-et. Ha a párt azt mondja, hogy 2x2=5, akkor 5. És punktum. Ha valaha is bűnös gondolataink támadnának, és eszünkbe jutna, hogy talán Magyarországon a hazánkat sújtó gondok 1000-es listáján a rasszizmus még az ezredik helyet sem érné el, akkor gyakoroljunk önkritikát, mert - kimondani is szörnyű - a rasszizmus eretnekségének bűnébe estünk.

A középkori boszorkányüldözés egyik fő műve, melynek szellemében sok ezer nőt, férfit és gyermeket tüzeltek el szerte a világon, a Boszorkánypöröly címet viseli. E tudós mű egyik alaptétele az volt, hogy "a boszorkányságot tagadni a legnagyobb eretnekség" (Hairesis maxima est opera maleficarum non credere). Kiváló módszer volt ez arra, hogy a könyv esetleges kritikáit csírájukban fojtsák el. Aki kijelenti, hogy nincsenek boszorkányok, maga is boszorkány, hiszen különben miért venné védelmébe őket? Brilliáns logika, ráadásul időtálló, hiszen láthatjuk, hogy 500 év elteltével is milyen kiválóan alkalmazható. Fordítsuk le e párját ritkítóan tudós mű, a Boszorkánypöröly alaptételét napjainkra: a rasszizmust, a náciveszélyt tagadni a legnagyobb eretnekség, nem is beszélve a holokausztról, hiszen annak tagadása, vagy akár megkérdőjelezése vagy felülvizsgálata elegendő ahhoz, hogy az illető boszorkány, akarom mondani, náci elveszítse munkáját és börtönben végezze.

Reméljük, hogy a fentiek a kétség utolsó csíráját is eloszlatták mindenkiben, és a kedves olvasók világosan megértették, hogy Magyarországon tényleg nincs nagyobb probléma a rasszizmusnál.

Találkozunk a Szigeten, ahol pár marihuánás cigaretta (ami nem bűn, sőt, egyenesen "trendi" dolog, ellentétben a rasszizmussal) és néhány liter sör elfogyasztását követően teli torokból, együtt zengjük a dalt a rasszizmus ellen!

Erdődy Péter - kitartás.hu