Milyen egészségkárosító anyagok vannak a számítógépben?

Összegyűjtöttünk néhány anyagot, melyeket használnak az informatikai eszközökben, és amelyek bizonyos körülmények között erősen környezetszennyezőek, sőt akár mérgezőek is lehetnek.

Báriumvegyületek: Nagyon mérgező anyagok. Tünetei a rossz közérzet, hányás és hasfájás mellett a fokozódó izomgyengeség és izombénulás (baritózis). Legtöbbjük vízben, savanyú vízben vagy savban (így gyomorsavban is) oldódik, a szervezetbe jutva hamar felszívódik, és jellegzetes izomsejtméregként hat.

Berillium: pora rákkeltő, izomsorvadást okozhat, szív és májkárosító.

Dioxin: (TCDD) rendkívül erős méreg, a dibenzo-dioxin tetraklór-származéka. Emellett mutagén, teratogén (az embrióban vagy a magzatban okozhat fejlődési károkat) és rákkeltő hatású anyag.

A vietnami háborúban lombtalanításra használták, és a nehezen bomló szennyezőanyag súlyos egészségi károsodásokat okozott.

A háztartási hulladékban mindig akadnak klórtartalmú szénvegyületek, például PVC. Ha ezeket a szokásos 700-800 Celsius-fokon elégetik, közben dioxin is keletkezik. Ezért is kell az ilyen tartalmú anyagokat 1200 Celsius-fokon égetni. A dioxin természetben gyakorlatilag lebonthatatlan. Olyan sok biológiai működésre hat, hogy következményei szinte kiismerhetetlenek. A dioxinnal mérgezettek kezelésére semmiféle megelőző vagy gyógyító eljárásunk nincs.

Higany: rendkívül kis töménységben is gátolja a fitoplanktonban végbemenő fotoszintézist. A természetes táplálékláncon keresztül az élelmiszerekbe és az emberi szervezetbe is eljuthat (Minamata betegség). A higany és gőze, valamint vegyületei okozhatnak heveny és idült mérgezést is. Az előbbi tünetei a fémes szájíz, a nyelőcső-, gyomor- és bélfájdalom, a hasmenés és az ájulás, az utóbbi esetben szájnyálkahártya-gyulladás, ingerlékenység, fáradékonyság, foghullás, kézremegés, ideggyulladás, emlékezetkihagyás lép fel.

Ólom: vesekárosító, fiatal szervezetben a szellemi fejlődést hátráltatja

PBDE: műanyagok gyulladáskésleltetésére alkalmazott vegyület: zsírszövethez kötődik, nehezen bomlik le. Svéd tudósok kimutatása szerint 1972 óta 40-szeresére emelkedett koncentrációja az anyatejben.

az úgynevezett e-szemét

Kadmium: pora, gőze rákot okoz. A kadmiumszennyeződés okozta például a Japánban elterjedt itai-itai-betegséget, amely csontelváltozásokat idézett elő, és többnyire halálos kimenetelű. Belégzése heveny mérgezésnél köhögést, szomjúságot. majd tüdőödémát vált ki, idült mérgezés esetén, hasonlók mellett egyéb súlyos tünetek lépnek fel.

A kadmiumot 1817-ben fedezte fel Friedrich Stromeyer, a Göttingeni Egyetem orvosprofesszora és a hannoveri gyógyszerészek fõfelügyelõje. Stromeyer megfigyelte, hogy az egyik gyógyszerben a cink-oxid helyett cink-karbonátot – más néven gálmát – használnak (a gálma a német Galmeit, az angol calamine magyar megfelelõje). A cink-karbonát fehér volt, de amikor hevíteni kezdték, hogy cink-oxiddá alakítsák át, elfogadhatatlan sárga terméket kaptak. Stromeyer ezt az anyagot  savban oldotta fel, s az oldatból hidrogén-szulfid hatására sárga csapadék vált ki. A professzor arra gondolt, hogy az oxidot arzén szennyezi, és ebbõl keletkezik a sárga szulfid. Kísérletérõl így számolt be:

Ez az információ a cink-oxid tüzetesebb vizsgálatára késztetett, és meglepetésemre azt találtam, hogy a színt egy különös fémoxid okozta, amelynek létezését eddig nem is feltételeztük. Egy eljárással sikerült a cink-oxidból felszabadítanom és fémes állapotba redukálnom.¹

Az új fémet Stromeyer kadmiumnak nevezte el a cadmium fornacum ("kemencés kadmium") kifejezés alapján, mert a gálma régi neve kadmia volt, és a kadmiumot Stromeyer a cinkkemencébõl kikerülõ, szennyezett cink-oxidból nyerte ki.

Mérgek a számítógépben

Bár az utóbbi években nagy előrelépés mutatkozott az elektronikai cikkek gyártásában, még mindig léteznek lebontásra váró, kevésbé környezetkímélő eljárással készült termékek. A hagyományos monitorban a képcső elektronsugárzását egy-két kilogramm ólom felhasználásával csökkentették,

az üveget báriummal kezelték elölről, belső felületén kadmium és cink tartalmú bevonat volt. A műanyagház éghetőségét PBDE-vel csökkentették. A számítógép külső házában krómot használtak. A belső és külső kábelek szigetelése PVC, a lángállóságot itt is PBDE-vel oldották meg. Fontos kellékek még a számítógépekben a nyomtatott áramköri lapok. Félvezetők és más elemek rögzítéséhez ón-ólom tartalmú forrasztóanyagot használtak. Ez az eljárás többé-kevésbé még mindig létezik. A csatlakozók és egyéb részegységek berilliumot tartalmazhatnak, a korábbi eljárással előállított elemek higany és kadmium felhasználásával készültek.

Nemcsak kötelező, hanem érdemes is gyűjteni

Az elkülönítetten gyűjtött elektronikai berendezések nem szennyezik tovább a környezetet. A legtöbb eszköz fémanyaga és a nyomtatott áramköri lapok fémtartalma újrahasznosítható, tehát értéket képviselnek.

Az elektronikai alkatrészekkel beültetett nyomtatott huzalozású lemezekben több, környezetre veszélyes anyag található. Az üvegszálas műanyag lemezek égéskésleltető anyagot tartalmaznak. A forrasztáshoz ón-ólom ötvözetet használnak, az alkatrészekben réz, az áramforrásokban higany és kadmium is megtalálható. Az e-hulladékok összetevői között szerepelnek az úgynevezett problémás (higany, berillium, ólom, kadmium, arzén, antimon, bizmut), az értékes (réz, ezüst, arany, palládium) és a az alapfémek (vas, alumínium, nikkel, ón, cink). Halogénelemek is (bróm, fluór, klór...), de éghető műanyagok is alkotói az elektronikai berendezéseknek. Ha az e-hulladékot lerakással és égetéssel kezelik, jelentős környezeti károkat okozhatnak, viszont ha feldolgozásos eljárásba veszik, gazdag fém és energiaforráshoz juthatnak feldolgozói. Jó példát mutatnak a skandináv országok, ahol az elektronikai hulladékok 80 százalékát visszagyűjtik, amivel rengeteg hasznos anyagot mentenek meg.

Jelentős energiát is megtakaríthatunk azáltal, ha elkerüljük azokat az energiaigényes eljárásokat, melyek a természetben előforduló ércek fém-oxidjainak redukálásához szükségesek. Így a másodlagos nyersanyagforrások kiaknázásával is jóval kevesebb kárt okozunk a környezetben, mint a hagyományos bányászati tevékenységek során. A bányászat energiaigénye a világ energiafelhasználásának 7-10 százaléka. 1999-ben például az alumíniumkohászat önmagában volt felelős a világ energiafelhasználásának két százalékáért.

A számítógép vásárlók

A fogyasztóknak is felelősséget kell vállalniuk az általuk megvásárolt termékekért: tilos az elhasználódott elektromos és elektronikai berendezéseket belekeverni a háztartási szemétbe. Az uniós tagállamok büntetést vethetnek ki az új szabályokat figyelmen kívül hagyókra; gyártókra és fogyasztókra egyaránt. Az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése, véget vetni annak a folyamatnak, hogy a hulladék mennyisége a gazdasági fejlődéssel arányosan növekedjen. 2010-re 20 százalékkal, 2050-re pedig 50 százalékkal csökkenti a végső hulladék mennyiségét 2000-hez képest.