A holokauszttagadás, vagy más néven holokauszt-revizionizmus és negacionizmus, a közelmúlt történelmének olyan szemlélete, miszerint a zsidóság II. világháborúban történt genocídiuma – melyet általában holokauszt néven említenek – nem történt meg, vagy nem azon a módon, abban a mértékben történt meg, ahogy a történettudomány ma általánosan elfogadott tézisei állítják.

A holokauszttagadás gyakorlatilag annak tagadása, hogy a náci kormánynak elhatározott terve volt a zsidóságnak mint népnek a fizikai megsemmisítése, annak tagadása, hogy ez a tömeggyilkosság úgynevezett haláltáborokban, tömeges kivégzőeszközök felhasználásával, gázkamrákban történt, vagy annak tagadása, hogy a szisztematikus pusztítás áldozatainak száma hatmillió körüli volt.

Az előzmény, ami miatt terítékre került ez a törvényjavaslat az MSZP részéről az, hogy az 2009-es Élet menete rendezvény keretében tartott túlzott  Holokauszt ünneplések tiltakozásra sarkaltak egyes csoportokat, akik ezt az Igazság menete rendezvényük keretében ki is fejtették. Lásd a hírek, hírek klub egy korábbi cikkében.

Mivel a holokauszt a történészek többsége szerint az egyik legjobban dokumentált jelenkori történelmi esemény, a holokauszttagadók álláspontját nem tekintik hitelt érdemlőnek.

Az Egyesült Államok legnagyobb történészegyesülete, az Amerikai Történeti Társaság szerint a holokauszt-tagadás „legjobb esetben is csak a tudományos csalás egyik formája.” Itt még élvényesül a szabad vélemény-nyilvánítás!

A holokauszt-tagadók ezzel szemben arra hívják fel a figyelmet, hogy miközben a Harmadik Birodalom minden ténykedését tengernyi korabeli iratanyag dokumentálja, egyetlen olyan, Adolf Hitler vagy más nemzetiszocialista vezető által kiadott parancs vagy hivatalos dokumentum nem ismert, amely a zsidók fizikai megsemmisítésének szándékára utalna.

A holokauszt-revizionisták a maguk részéről a holokauszt hivatalos elméletét tekintik tudományos csalásnak, történelemhamisításnak. Arra figyelmeztetnek, hogy a holokauszt napjaink nyugati civilizációjának egyetlen hivatalos vallása lett a maga ceremóniáival, emlékműveivel, ereklyéivel, az iskolai oktatásban történő indoktrinációjával.

Miközben történelmünk során már eljutottunk odáig, hogy nem kötelező hinnünk Istenben, a Holokausztban való kételkedést a hatalom mégis erkölcsileg megbélyegzi, sőt több országban börtönnel bünteti.

A holokauszt-tagadók antiszemitának, neonácinak minősítését pedig problematikussá teszi az a tény, hogy prominens képviselői közül többen részt vettek az antifasiszta ellenállási mozgalomban, deportálták őket, sőt, köztük zsidók, zsidó származásuk miatt deportáltak is vannak.

A holokausztról való elfogulatlan párbeszéd és szabad történészi vita sokféle akadályba ütközik. Több országban, így Németországban és Franciaországban alkotmányosan tiltanak minden ez irányú párbeszédet, kommunikációt.

Ernst Nolte német neoliberális történész kezéből például izraeli történészek közbenjárására a Deutsche Forschungsgemeinschaft szabályellenesen kivette a Herzl-projektet (nézetei miatt szélsőbaloldali merénylők részéről is érték atrocitások). Az IHR-t (az egyik legismertebb revizionista intézetet) háromszor érte bombatámadás. 1984. július 4-én felgyújtották és porig égett. Dolgozói számos halálos fenyegetést kaptak. Ezek nem tűnnek demokratikus megoldásoknak!

Ma a revizionista, vagy holokauszttagadónak nevezett nézetek hirdetése bűncselekménynek számít a következő országokban: Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Izrael, Lengyelország, Litvánia, Németország, Olaszország, Románia, Svájc és Szlovákia.

Korábban Spanyolországban is bűncselekménynek számított a holokauszttagadás, de 2007-ben eltörölték a törvényt.

A holokauszttagadás 1970-es és 80-as évek tájékán lépett színre. Híresebb, revizionistának tekintett történészek, gondolkodók, szerzők: Ernst Zündel, Richard Harwood, David Irving, Paul Rassinier, Robert Faurisson, Roger Garaudy, Josef Gideon Ginsburg.

Vajon megszavazza-e hazánkban az országgyűlés ezt a demokrácia és szólásszabadság elleni törvényt és milyen mértékű szankciókkal?