A
mikrohullámú sütők tudják mindazt, amit a ma embere csak elvárhat:
gyors, tiszta, praktikus. Egészségügyi kockázata nem teljesen ismert.
Kinek higgyen, aki sokáig, mégis kényelmesen szeretne élni?
A mikrohullámok a 300 MHz és 300 GHz közötti frekvenciatartományba eső,
1 mm-1 m hullámhosszú elektromágneses sugárzások. A háztartási mikró
2,45 GHz-en működik, sugárforrása a magnetron, ami mintegy 12 cm-es
hullámhosszú sugárzást kelt.
|
Bírósági botránnyal kezdődött...
... a mikrosütőkkel szembeni ellenszenv. 1989-ben egy svájci
természettudós, a Szövetségi Technológiai Intézet munkatársa olyan
kutatásokba kezdett, melyek a mikrosütőben készült ételek egészségre
gyakorolt hatását firtatták volna. Csakhogy állítólag a kutatásokat
leállíttatták. Dr. Hans-Ulrich Hertel mégsem állt el szándékától,
maroknyi csapattal saját testét sem kímélve kísérletezésbe kezdett. A
kutató résztvevők nyolc héten át csak mikrosütőben készült és
melegített ételeket fogyasztottak, míg a kontrollcsoport tagjai
kizárólag hagyományos főzéstechnikával készült ennivalókat ettek. A
nyolc résztvevő a 64 éves Hertel kivételével 20-40 év közötti volt. A
kutató nemsokára megállapította, hogy rövid időn belül - sőt egyes
eredmények tekintetében már az étkezés utáni 15 perccel - olyan
változások álltak be a szervezetben, amelyekért minden bizonnyal a
mikrosütő volt okolható.
Nyugtalanító eredményei között szerepeltek például a romló
vérkép-adatok, a hemoglobin-koncentráció csökkenése, megcsappant a
működőképes limfocita fehérvérsejtek száma, megváltozott a vérzsír-összetétel.
1993-ban azonban a Berni Kantoni Bíróság megfosztotta Hertelt a
publikáció jogától, mondván, egyes cégek termékeiről, azaz a
mikrosütőkről olyasmiket állít, amik csökkentenék termékek
eladhatóságát. 1998 augusztusában azután az Európai Emberjogi Bíróság
közreműködésével Lausanne-ban megszületett a fellebbezés nyomán elvárt
második döntés, miszerint a szólásszabadság sérthetetlen, és a
fogyasztók jogai és egészsége mégis van olyan fontos, mint valamely
ipari és kereskedelmi lobbi érdekei. A sajtó azonban azóta is óvatos az
efféle közlésekkel. Jóllehet a mikrosütő már fél évszázados múltra
tekint vissza, és lett volna alkalom hatásvizsgálatokat végezni, kevés
ilyen készült. Az elérhető források nem szolgálnak egységes és
megnyugtató eredményekkel.
|
|
Mi fán terem a mikrosütő?
E konyhai szerkentyű talán a II. Világháború kevés hasznának egyike.
Vitatott, hogy az alapötlet egy, a berlini Humboldt Egyetemen 1942-43
között véletlenül felmelegített szendvics vagy egy amerikai laborban
zsebbe olvadt csokiszelet nyomán született. Rossz nyelvek szerint az
amerikai Dr. Percy Spencer, a Raytheon Corporation mérnökének
köpenyzsebében történtek nem jöhettek volna létre, ha a magnetronnal
végzett kísérletek közben történt felfedezést nem csempészik ki
Németországból. Mindenesetre az amerikaiak a csoki után pattogatott
kukoricával próbálkoztak. Ez lett az első igazi mikrosütős étel, majd
további kísérletek után már 1946-ban elindították a szabadalmaztatási
eljárást, melynek nyomán a Raytheon cég 1952-ben piacra dobhatta első
mikrohullámú sütőjét. Az embermagasságú, csaknem 340 kilós monstrum
több ezer dollárba került. Folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően
egyre kisebb és egyre népszerűbb lett. 1976-ra az amerikai háztartások
hatvan százalékában volt már mikrosütő. Az első, a fogyasztók
egészségéért aggódó cikkek az 1970-es években jelentek meg.
A mikrohullámmal melegített
anyagokban lévő szabad molekulák, így a dipólusos vízmolekulák is az
elektromágneses sugárzás energiáját felveszik, és mozgékonyabbá válnak.
Innen a melegedés. A készülék fémdoboza Faraday-kalitkaként tartja
magában, veri vissza és oszlatja el az elektromágneses sugarakat. Az
üvegajtó árnyékolását kislyukú fémráccsal oldották meg. Az ajtó
kinyitásával kitágítanánk a sütőteret, a sugárzások útjába eső
szervezet is melegedni kezdene, és tán morbidnak tűnik, de élve kezdene
megsülni. Az üveg forgótányér az étel egyenletes melegedését segíti.
Káros, de mennyire!?
A mikrohullámok az élő szervezetekre, sejtekre hármas hatást fejtenek
ki: termikus, atermikus és nem termikus hatást. A termikus hatás azt
jelenti, hogy az élő szervezetben, szövetben éppúgy melegedés
tapasztalható, mint az ételeknél, amit azonban a szervezet
hőszabályozással - ez a kiváltott atermikus hatás - képes
ellensúlyozni. A nem-termikus hatások nem járnak
hőmérséklet-emelkedéssel, de elektromágneses sugárzás lévén nincs abban
semmi meglepő, hogy a mikrohullám a sejtmembránok két oldalán uralkodó
töltésviszonyokat is befolyásolja. Így hatására megváltozik a
sejthártya áteresztőképessége, idegsejtek esetében ingerületvezetése.
Erre a svájci Hertel is utalt kísérleti eredményeiben. Ez aztán éppúgy
befolyásolhatja a sejtek regenerálódó képességét, mint anyagcseréjét. A
mikrosütő veszélyességét hangsúlyozó kutatók attól tartanak, hogy a
sejtek megváltozott életfolyamatai az
immunrendszeri sejtek csökkenő érzékenységéhez, a szervezet csökkent ellenállóképességéhez, a szövetekben
daganatos folyamatok beindulásához vezethetnek.
Az erős elektromágneses sugárzás élő szervezetekre gyakorolt káros
hatása bizonyított: a magasfeszültségű távvezetékek közelében élők
esetében bizonyítottan nagyobb gyakoriságú a leukémia és egyéb
tumorelőfordulások. Az elektromágneses sugárzások által kiváltott egészségi hatások - bőrpír,
szürkehályog,
férfiaknál átmeneti sterilitás, bőrdaganatok, különféle ideg- és
hormonrendszeri hatások - a mikrohullám esetében szintén nem új
felfedezések, a sugárzás erősségétől és az elnyelt dózistól függően
alakulnak.
Nyugodtan feltételezhető, hogy az otthoni mikrosütőkkel is jár bizonyos
kockázat.
A sugárforrás itt ugyan kis teljesítményű és árnyékolt, de
testünkhöz rendkívül közel engedjük, és abban a sugárbiológusok és
orvosok is egyetértenek, hogy "
az elvégzett kísérletek száma kevés a
dozimetriai határértékek megállapításához" - olvasható a Semmelweis
Egyetem Közegészségtani Intézetének oktatóanyagában.
Az írás megjegyzi,
hogy
a mikrohullámú sütők csak sértetlen védőráccsal biztonságosak, a
nagyobb ipari készülékek vagy nem kellő védelemmel rendelkező
berendezések akár a
spontán vetélés
esélyét is növelhetik. Bár
ezekről a veszélyekről tudunk, mégsem
kezeljük őket kellő súllyal.
A készülékek biztonsági leírásai említik
ugyan, hogy a készüléket nem szabad nyitott vagy sérült tömítésű
ajtóval használni, mivel mikrohullámú energia léphet ki a sütőtérből,
de hogy pontosan miért is baj ez, arról nem esik szó. Még csak az égési
sérülés veszélyét sem említik, nemhogy a vetélés vagy rák kockázatát. A
konyhabútor lapjának
sérülése előbb kerül említésre...
Vannak rémisztőbb megfogalmazások is
1957 és 1990-es évek között a belorussziai Klinski Radiotechnológiai
Intézetben is végeztek kutatásokat a mikrohullámú készülékükkel.
Kísérleti körülmények között a mikrohullámnak kitett élelmiszerekben a
megfelelő fertőtlenítő hatás elérését célzó hőmérsékletre történő
melegítéskor a húsételekben d-nitrozo-diethanol-amin, egy rákkeltő
anyag keletkezett. A mikrohullámmal készített ételeket fogyasztókban
állítólag megnövekedett az emésztőrendszeri daganatok száma, romlott a
fogyasztók közérzetet, koncentrációs képessége is. A hatás eredetét
kutatva a kutatók arra következtettek, hogy nem csak maguk az ételek,
hanem a készülékből származó mikrohullám is hatással van az emberekre,
s a test mágneses mezejét megváltoztatva okozhat egészségi károkat. E
vizsgálatok eredményeire azonban nehéz rábukkanni, ahogy sok más
hivatkozási alapnak használt eredményre is. A mikrosütők ellenzői ezt
azzal magyarázzák, ez pusztán azért van, mert a gyártók és forgalmazók
kezei messzire nyúlnak, és tűzzel-vassal irtanak minden ilyesféle
publikációt.
A pénzérdek világát nézve naivság
volna feltételezni, hogy ez pusztán délibábos és hiteltelen magyarázat,
de jogos a bizonyítékok igénye is. Mindenesetre 1976-ban a
kísérletekben szereplő mikrohullámú készülékeket betiltották, a
tilalmat csak a peresztrojka éveiben oldották fel Oroszhonban. Lehet,
hogy a betiltott készülékek egyszerűen túl nagy teljesítményűek voltak,
és ajtajuk nem volt kellően árnyékolt.
A természetgyógyászok attól is rettegnek, hogy a mikrózott víz úgy
megváltozik, hogy minden vele érintkező élelmiszert és szervezetet
mintegy "megfertőz". Mindenesetre elgondolkodtató egy 2006-ban végzett
angol magánkísérlet is, melynek fényképes dokumentációja az interneten
is elérhető. A kísérletező hölgy mikrohullámú sütőben melegített, majd
lehűtött vízzel, illetve normál, tisztított, hagyományos főzőlapon
felforralt, és lehűtött vízzel öntözött két növénykéje közül a
mikrohullámos vizet kapó röpke kilenc nap alatt elpusztult. Itt nem
pusztán arról van szó, hogy az esetleg rosszul árnyékolt készülékből
származó mikrohullám tett volna kárt a növényben.
A talányos kísérletet ellentmondásos vélemények övezik,
de otthon is ki lehet próbálni. Az amatőr kutatók két azonos fajú és
korú, ugyanolyan földbe ültetett, a mikrosütőtől kellő távolságban lévő
növényt kezdjenek két féle vízzel öntözni. Egy másik érdekes kísérlet
az lehet, mennyire viselik el szobanövényeink a mikrosütő közelségét.
Úgy melegít, mint a többi...
...vagy mégsem? A sugárbiológusok hivatalos álláspontja szerint az
említett káros hatások a konyhai eszközökkel létrehozható dózisban
elenyészők, az egészségre nem károsak, a kémiai, hő- és egyéb hatások
pedig nem roncsolják jobban az élelmiszereket, mint bármely hagyományos
melegítési eljárás. A mikrosütő elleni érvek között szerepel, hogy nem
pusztít el sok olyan baktériumot, melyek akár halálos betegségeket is
okozhatnak. A Listeria-, Salmonella- és egyéb fertőzéssel kapcsolatban
nem árt tudni, hogy az elégtelen melegítés hagyományos
konyhatechnológia mellett is vezethet fertőzésekhez. A kórokozók csak
akkor pusztíthatók el biztonságosan, ha kellő hőfokra és megfelelő
ideig hevítjük az ételeket. Tévhit, hogy a mikrohullám önmagában
fertőtlenít, csak az egyenletes magas hőmérséklet pusztítja el a
kórokozókat. Másrészt a magas hőmérséklet sejt- és szövetromboló, égető
hatása sem mikrohullám-specifikus. A mikrohullámú sütőnél a kórokozó
baktériumok életben maradása valószínűleg pusztán abból fakad, hogy
benne az ételek nem egyenletesen melegednek, így a baktériumok sem
pusztulnak el az ételben mindenhol.
Egy a The Lancet című tudományos szaklapban 1989-ben
megjelent tanulmány szerint a mikrohullám a tejfehérjéket olyan
aminosavakra darabolja föl, amelyek természetesen nem keletkeznének
ilyen arányban, ugyanakkor az Escherichia coli nevű baktérium
szaporodásának kedveznek a tejben. A gyanús bomlástermék a polarizált
fényt jobbra forgató cis-D-hidroxi-prolin, a normálisan L-formában
előforduló prolin aminosav eltérő optikai tulajdonságú izomere. A
szerzők a fehérjékben a hagyományos forrósításkor bekövetkező
kicsapódástól eltérő szerkezeti változások miatt immunrendszeri
problémáktól tartanak, különösen a kicsi gyerekeknél.
A mikrózott ételek tápértékére és vitamintartalmára
vonatkozó adatok is ellentmondásosak. Egyes tudományos közlemények
szerint a mikrózott étel pont a rövidebb idejű, kíméletes melegítés
miatt őrzi meg vitamintartalmát, míg mások a tápanyagok sérüléséről
számolnak be. Egy orosz kutatásokat idéző szerint a mikrózott
élelmiszerek hasznosítható tápanyag- és B-vitamin-komplex-, valamint C-
és E-vitamin-tartalma 60-90%-kal csökken, de arról nem közöl adatot,
hogy ezt milyen erősségű besugárzás után mérték, s azt is jó lenne
tudni, hogyan viszonyul ez a hagyományosan készült ételekben mért
értékekhez. Hiszen köztudott; a
vitaminok hő hatására lebomlanak, a fehérjék kicsapódnak.
Mi legyen az anyatejjel? - Avagy jobb az óvatosság!
Mi sem egyszerűbb: fogjuk a lefagyasztott anyatejet, és mikrosütőben
testhőmérsékletűre melegítve kínáljuk a babának. A kaliforniai Stanford
University 1992-ben a nemzetközi gyermekgyógyászati szaklapban
publikált vizsgálata előtt sok kórházban ez vált gyakorlattá. Szerény
kutatásuk azonban azt mutatta, hogy már alacsony, 20-53 °C-os
hőmérsékleten is károkat szenved az anyatej lizozim nevű, baktériumölő
hatású enzime és egyes immunglobulinjai. Noha az immunglobulinok között
csak magas, 70ºC fölötti hőmérsékleten végez pusztítást a mikrohullámú
sütő, és további vizsgálatok is hiányoznak, nem árt némi óvatosság. Az
intenzíven növő, fejlődő kisgyermekek ételeit mindig hagyományos
melegítéssel vagy vízfürdőben melegítsük. Végül is nem sokkal
macerásabb, mint a mikrózás.
Sose szabad a mikrosütő ajtaját kinyitni, vagy nyitott
ajtóval használni. A legtöbb készülék nem is engedi ezt a műveletet, de
jobb nem kockáztatni. A működő készüléktől tartsunk legalább egy
méteres távolságot. Persze, ha emiatt nem csinálhatunk közben a
konyhában semmit, máris nem olyan praktikus és időspóroló technológia a
mikrózás. Az ételeket sohasem szabad műanyag csomagolásban melegíteni.
A mikrohullámú melegítésre szánt készételek speciális szín- és
ízanyagokat tartalmazhatnak, amelyek forrón is szép színűek, ízletesek,
ugyanakkor mérgezővé válhatnak. Inkább kerüljük ezeket! Egyre több
étteremben is mikrohullámot használnak melegítésre, ezeket az ellenzők
nagy teljesítményük miatt még aggályosabbnak tartják.
A kereskedelmi forgalomban lévő mikrohullámú sütők az
uniós szabványok szerint bevizsgáltak, a mérést a KERMI végzi. Csak jó
minőségű készüléket érdemes venni, és 3-5 évente beméretni. Az
elektromágneses sugárzások bemérését néhány ezer forintért
természetgyógyászoktól vagy szakszervízektől, független műszerészektől,
mikroszerelőktől lehet megrendelni. Egy mikrónak új korában a külső
burkolattól mért 5 centiméteres távolságon belül legfeljebb 1 mW/cm2-es
teljesítménysűrűségi határértéket szabad mutatnia, később ez az érték
legfeljebb 5 mW/cm2-re nőhet. Kérdés, mit kezdünk a kapott sugárzási
értékekkel. Ugyanazon adatokból kiindulva az egyik szakember több vagy
több száz méteres távolságra küldene minket a működő mikrosütőtől, a
mérnökök, sugárbiológusok csupán legalább fél-egy métert javasolnak.
Mondanunk sem kell, a használati utasításban ilyesmiről egyáltalán nem
esik szó. Hogy mindezek után miért érdemes igencsak spórolni a mikrós
melegítéssel? Főképp, mert keveset tudunk róla, így azt sem tudhatjuk,
hogy a ki tudja mi alapján meghatározott egészségügyi határértékek
valóban helyesek-e.
hazipatika.com
Kapcsolódó hírek:
Új mikrohullámú, elektromágneses, elektromos és lézerfegyverek (DEW) a láthatáron
Ismerkedjünk meg Harry Potter mágikus növényeivel!