Kína észak-keleti tartományát Amerika felfedezéséhez és leigázásához hasonlóan hódította meg.

Lásd alább a selyemút történeténél.

Alapadatok a tartományról:

Shinjang Uyghur Aptonom Rayoni
新疆维吾尔自治区

Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület vagy Xinjiang Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya.
新 xīn – új
疆 jiāng – határvidék
“új határvidék”
Területe: 1 660 000 km²
Népessége: 19 630 000

Földrajzi helyzete
Kína észak-keleti régiójában található Xinjiang tartomány. Északon Oroszország, észak/észak-keleten Mongólia, keleten Kína, délen Tibet, nyugaton India (Kasmír), Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán határolja.

Természeti értékei és éghajlata
Délen a Himalája északi hegyvonulata határolja a Kunlun. Az ország közepén nyugat-kelet irányban a Tien-San hegyvonulat húzódik, ahol a legmagasabb pontja 7719 méter magas Kongur Shan hegycsúcs. Két nagy medencéje van: Dzsungária és a Takla-Makán, melynek legnagyobb része a Tarim-medence. Kevés folyója van. A leghosszabb a Tarim-folyó. Nyolc tava van, a legnagyobb tava a Lop-Nór-tó, de vannak időszakos tavai is. A szárazföldi kontinentális éghajlatnak köszönhetően a terület nagy része sivatag, csapadék alig esik, évi 250-500mm átlagosan.

Nyelve
Hivatalos a kínai és az ujgur nyelv, de beszélnek még kazah, altaji és kirgiz nyelven. Az ujgur nyelv az Altaji nyelvcsalád török ágába tartozik.
Főbb nemzetiségek:
Ujgur – 45%
Han – 41%
Kazah – 7%
Hui – 5%
Kirgiz – 0,9%
Mongol – 0,8%
Dongxiang – 0,3%
Tadzsik – 0,2%
Xibe – 0,2%

Kasgár 喀什噶爾 (Kashi, Kashgar, Qäshqär)

A Tarim-medence legnyugatibb pontján fekvő várost északról a Tian-Shan, nyugatról a Pamír, délről pedig a Kunlun-hegység fogja közre. Itt találkozik össze a Selyemút északi és déli ága. Dél-Xinjiang legnagyobb, 200 000 fős városát a különböző kultúrák keveredése jellemzi. Főleg uygurok, kisebb mértékben tadzsikok, kirgizek és üzbégek lakják. Kasgár, Id Kah mecset (Aiti Gaer Qingzhen Si) a hasonnevű tér  nyugati oldalán, az északi bazár közelében magasodik. 1442-ben épült (iszlám naptár szerint: 862)

Kashgar, Gaotai lakónegyed: 10 hektáros terület, régi ujgur házak, lakások

A selyemút története 
 
A több mint 2000 évvel ezelőtt uralkodott Nyugati-Han-dinasztia idején Zhang Qian két ízben utazott a nyugati területekre. Ennek eredményeképpen létesült a selyemút. Ez nagy jelentőségű nemcsak a kínai, hanem a világtörténelemben is.
 
Az ókori kínaiak szerint az időszámítás előtti 206 és az időszámítás utáni 220 között uralkodott Nyugati-Han-dinasztia idején a nyugati területek a Középső-Kínához tartozó Yumen bástyától nyugatra fekvő régiókat foglalták magukban. Köztük voltak a középső és a nyugati ázsiai régiók, az Indiai-félsziget, valamint a kelet-európai és az észak-afrikai régiók. Annakidején ezekben a régiókban már több tucat ország létesült. Köztük voltak olyanok, ahol elsősorban nomád életmódot éltek az emberek, akadtak olyanok, ahol már kialakult egy elég fejlett mezőgazdaság. A Han-dinasztia Han Wudi császára előtt nem volt kapcsolat Középső-Kína és a fent említett országok között, tehát el voltak szigetelődve egymástól.

A hunok hosszadalmas támadásai megakadályozták a Han-dinasztia fejlődését. Han Wudi császár trónralépése után eltökélt szándékkal totális ellentámadást akart indítani a hunok ellen. A támadásokra készülődés során tapasztalta, hogy a hunok súlyos csapást mértek nyugati szomszédjára, a Dayuezhi nemzetiség nyugatra kényszerült visszavonulni, és meg akarta bosszulni vereségét. Ilyen háttérben a Han-dinasztia császára szövetséget kívánt kötni Dayuezni állammal. Úgy gondolta, hogy a Han-dinasztia csapatai keletről, Dayuezhi államéi pedig nyugatról támadnak a hunokra, s így sikerül körbefogni, és legyőzni a hunokat. Ámde nagyon nehéz volt érintkezésbe lépni Dayuezhi állammal. Hiszen nemcsak a hunok ellenőrzése alatt álló területek választották el a Han-dinasztiát Dayuechi államtól, hanem a Dayuezhi államhoz vezető út rendkívül zord, számtalan viszonytagsággal és megpróbáltatással terhes volt. Az egyszerű emberek számára rendkívül nehéz volt eljutni Dayuezhi államba, hogy felvegyék a kapcsolatot vele. Ámde Zhang Qian önként vállalta, hogy érintkezésbe lép Dayuezhi állammal.
Zhang Qi a császár környezetének tagja volt, megbízható, odaadó, kockázatvállaló szellemiségű személy volt.

Az időszámítás előtti 139-ben Zhang Qian a hunok kalauzolásával több, mint 100 fős seregével Changanból, a Han-dinasztia fővárosából indult útra. Csak 13 esztendő múlva tért vissza Changanba egyetlen egy személy kíséretében. Ezen idő alatt nagyon sok minden történt vele. Miután a hunok területén az uralkodóház vezére megtudta Zhang Qianék célját, feltartóztatta és marasztalta, valamint nehéz robotmunkára küldték. Emellett egy hun nőt adtak Zhang Qiannak feleségül, hogy megalkudjék a helyzettel. De Zhang Qian soha sem feledte küldetése célját. Ott tartózkodásának 11. évében sikerült kihasználnia az őrizetére rendelt figyelmetlenségét, és kiszökött a hunok fogságából, a rendkívüli éhezés legyőzésével, a Góbi sivatagon, a hó födte hegyeken át elérte Dayuezhi államot, amely már nem olyan volt, mint régen, hiszen már feladta a hunok elleni támadások gondolatát. Ott több mint egy évig élt. Ennek során nem sikerült szövetséget kötni Dayuezhi állam vezérével a hunok elleni közös támadásokra. Végül útnak indult hazafelé. Útközben a hunok ismét újabb esztendeig tartóztatták a kínai utazót.

Az időszámítás előtti 126-ban Zhang Qian hazatért a Han-dinasztiába és részletesen beszámolt tizenhárom éves élményeiről, Caidam medence és a közép-ázsiai államok folklórjairól, földrajzi, politikai, gazdasági és más helyzetéről a császárnak. Zhang Qian első nyugati utazása nagy jelentőséggel bírt a Han-dinasztia számára a külvilág megismerése, a hunok elleni küzdelmek szempontjából.

Közel tíz év múlva Zhang Qian újból nyugatra utazott, hogy szövetséget kössön a nyugati területeken fekvő országokkal a hunok elszigetelése érdekében. Akkor a Han-dinasztia csapatai már döntő csapásokat mértek a hunokra és eltávolították őket Zhang Qian útjából. Második utazása zökkenőmentes volt. Zhang Qian és társai nagy mennyiségben vittek magukkal kínai drága kincseket, selyemárukat, szarvasmarhákat, juhokat és más cikkeket. Két év múlva a nyugati országok követei egymás után eljöttek a Han-dinasztiába és baráti kapcsolatot építettek ki Kínával.
Zhang Qin kétszeri utazásával utat nyitott a közép-, a nyugat-ázsiai országok és a messzebbre fekvő országok felé és két utat létesített, amely összekötötte Ázsiát Európával és Afrikával. Később az emberek a selyemútként emlegették ezt a két utat. A selyemút előmozdította a kelet és a nyugat közötti gazdasági kapcsolat fejlődését. A kínai selyemárukat, lakktárgyakat, porcelánokat, vas- és más cikkeket, valamint a kínai selyemhernyó-tenyésztés eljárását terjesztették el a nyugati országokban. Egyszersmind a nyugati országokból lovakat, fehérborsot, diót, lucernát, gyapjútermékeket és más árukat hoztak haza. A selyemút hozzájárult a kelet és a nyugat kulturális, művészeti stb. életének gazdagodásához. A nyugati irodalom, táncművészet, csillagászat és orvostudomány ismeretei gazdagították az ókori kínai kultúrát. Nem utolsósorban a buddhizmus messzemenően hatott a kínai kultúrára.
Zhang Qian utazó utat nyitott a Kína és a nyugati országok közötti kulturális kapcsolat létesítése előtt. Örök tiszteletre és elismerésre méltó a nehézséget, megpróbáltatásokat nem ismerő, szilárd akaratú, küzdő szellemű ember.
A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban.

Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Han-dinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbizott az akkori fővárostól Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedő szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt. Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tianshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangju-on (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal. Mind a két szomszédos utat “Szárazföldi Selyemút”-nak hívják.