Magyarország domborzati adatai és sajátossága

Hazánk mai felszínét belsõ erõk (vetõdések, vulkáni tevékenység, gyûrõdés stb.) és külsõ erõk (hõ, jég, szél, víz stb.) kölcsönhatásának, majd fõként az utóbbi idõszakban az ember átalakító tevékenységének (bányák, utak, gátak, mocsarak lecsapolása stb.) eredményeként alakult ki.

Így a tájegységek és szintkülönbségek alapján három térszintbe helyezhetjük:

1. Alföldek
2. Dombságok
3. Középhegységek

Alföldek

Tengerszint felett 0-200 m közötti síkságok, amelyek fõként az üledékgyûjtõ medencék feltöltõdésével jöttek létre, vagy magasabb térszintek lepusztulásával keletkeztek (Nagyalföld, Kisalföld).

Dombságok

Tengerszint feletti magasság 200-500 m közötti magasságúak. Hegységek lesüllyedésével és lepusztulásával illetve alföldek részleges megemelkedésével, feldarabolódásával keletkezhetnek (Dunántúli dombság, Bakonyalja). Felszínükön fõleg pannontengeri üledék, illetve negyedkori lösz, kavics, homok található.

Középhegységek

Tengerszint felett 500-1500 m közötti magasságúak. Építõanyaga: ókori gránit, középkori mészkõ, dolomit, pala, harmadkori vulkáni kõzetek. Hazánk 68%-a alföldi jellegû síkság és kb. 1%-a tengerszint felett 500 m-nél magasabb szintû.

4.1 Felszín alatti vizeink

A felszín alatti vizeink lehetnek: talajvíz, rétegvíz, ásványvíz, hévíz, karsztvíz, ártézi víz.

A talajvíz a felszínhez közel, az elsõ vízzáró réteg fölött található, erõsen szennyezett, ivásra a kutakból nem alkalmas.

A rétegvíz a vízzáró rétegek között helyezkedik el, legtöbbször tiszta ivóvizet szolgáltatnak (kivéve Békés megye egyes részein az arzéntartalma miatt). Az elsõ rétegvíz sok helyen szennyezett (nitrát, nitrit...).

Az ásványvíz a természetben elõforduló 1.000 mg/l-nél több oldott anyagot tartalmazó forrásvíz.

A hõforrások (hévizek) rendszerint kõzethordalékok, vagy vetõdéseken át a felszínre törõ 20 °C-nál melegebb rétegvíz.

A karsztvíz mészkõ, dolomit (esetleg lösz) kõzetekbe bejutó oldó, szállító, építõ, romboló munkát végzõ víz, amely karsztforrásként tör a felszínre. Többnyire hajszálrepedések mentén lép reakcióba a kõzettel, s így keletkezhetnek a felszíni tálszerû berogyások a dolinák, (töbrök).

Az ártézi víz az két vízzáró réteg közötti nyomás alatt álló víz. Fúrt kutakon keresztül jut a felszínre. (Az elsõ "nyilvános" ártézi kút Hódmezõvásárhelyen létesült 1879-80-ban.)

4.2 Felszíni vizeink

4.2.1 Folyóvizek

A folyók forrás és tenger közötti szakaszában gyarapodó vízhozam rendjében: forrás, ér, csermely, patak, folyó, folyam, tenger kategóriába sorolható.

Folyóvizeink a környezõ hegységben (Alpok, Kárpátok) erednek és a Duna vízgyûjtõ rendszeréhez tartoznak.

A Duna hazánk területén Rajkától-Hóduszáig 417 km hosszúságú. Felsõ-szakasz jellege a Dunakanyarig tart, eddig fõleg eróziós, romboló munkát végez. A közép és alsó szakaszrészen építõ és szállító tevékenység jellemzi. Szigeteket, hordalékkúpokat hoz létre. Nullszintje Budapestnél 96,68 m.
Jobb parti mellékfolyói: Lajta, Rábca, Rába(Marcallal), Sió, Dráva, továbbá több patak.

Bal parti mellékfolyói: Szlovák területrõl érkeznek, az Ipoly határfolyó.

A Tisza Tiszabecstõl-Röszkéig 600 km hosszon erõsen kanyargó folyóként szeli át az Alföldet. Vízjárása ingadozó. Szabályozásakor 136 nagy kanyarulat átvágásával 453 km-rel rövidítették a folyót.
Fontosabb jobb parti mellékfolyói: Bodrog, Sajó (Hernáddal), Zagyva, továbbá patakok, csatornák.
Fontosabb bal parti mellékfolyói: Túr, Szamos, Kraszna, Keleti (Ny.) fõcsatorna, Kõrös, Maros.

A Körös folyó szükségtározói: Begécsi, Mályvádi, Mérgesi.

4.2.2 Állóvizek

Hazánkban több, mint ezer tó van, s ebbõl csak az Alföldön majdnem ezer tó található.

Keletkezésük szerint lehetnek:

1. természetes,
2. mesterséges.

Ezeken belül:

1. szélvájta erózió által (Sóstó),
2. süllyedéssel (Balaton, Velencei),
3. kráterekben (pl.: vulkáni) (Szt. Anna tó),
4. gleccserek által (Csorba tó),
5. természetes elzáródással (suvadás, hegycsuszamlás) (Arlói tó, Gyílkos tó 1838),
6. bányamûveléssel (Sástó, Megyerhegyi tengerszem),
7. folyókanyar átvágással (morotvák) (Atkai-Holt Tisza, Mártélyi holtág, stb.),
8. folyóvizek felduzzasztásával (Kiskörei, Lázbérci víztározók).

4.3 Magyarország tavai

Természetes:

1.  
   • Balaton, 591 km²
   • Velencei-tó, 27 km²
   • Fertõ-tó, 82 km² (magyarországi része)
   • Szabadszállási-tó (15 km²)
   • Zabszék-tó (12 km²)
   • Kolon-tó
   • Sós-tó
   • Fehér-tó
   • Baláta-tó
   • Kelemen-tó
   • Vörös-tó (Jósvafõnél) dolinató, stb.

Mesterséges:

1.  
   • Kiskörei, 127 km²
   • Lázbérci
   • Rakacai
   • Zámolyi
   • Szajki
   • Markazi
   • Csórréti
   • Tatai öreg-tó stb.

Balaton:

591 km². Közép-Európa legnagyobb tava. Gyorsan felmelegszik. Medencéje árkos vetõdéssel keletkezett. Hosszúsága 78 km. Szélessége 12-15 km. Tihanynál 2 km. Átlagos mélysége 3 m, a tihanyi Kút-ban 12,4 m. Vízutánpótlását fõleg a csapadék és a Zala folyó adja (tszf.: 106 m).

Velencei-tó:

27 km². Jelentõs részét nádasok fedik. Mélysége 1,5 m, erõsen feltöltõdött, pusztuló tó. Dinnyési fertõ: madárrezervátum. (tszf.: 103 m.)

Fertõ-tó:

322 km², ebbõl 82 km² tartozik Magyarországhoz, a többi rész Ausztriához tartozik. Vize sekély, fõként nádasok borítják. (1867-1869 között kiapadt) Pusztuló tó. (tszf.: 115 m.)

Mohos tavak:

Keleméri Nagy-Mohos: 10-12 millió éves 3 ha.

Keleméri Kis-Mohos: 8-10 millió éves 2 ha. Jégkorszak utáni hegycsuszamlással keletkeztek.

Kállósemjéni Nagy-Mohos: Õsi folyó mederkanyarulatának elzáródásával keletkezett, úszóláp növényzet.

Nagy Csomádi Mohos tõzegláp: (1040 m) vulkáni kráterben keletkezett, 10 m vastagságú tõzegláp, 80 ha.

Hazánk területén több ezer feltárt, és jelentõs számú még feltáratlan barlang található. Általában mészkõ vagy dolomit hegységekben keletkeznek, a karsztjelenségeknél ismert módon. Más kõzetben elõforduló "barlangok" repedések, leginkább a magma kihûlése folytán jöttek létre, vagy tektonikus földmozgás által keletkezett kõzettáblák közötti járható rések. (Csõrgõlyuk, Vadleány.)

• Baradla, (Domica): Aggtelek (összjárata ~ 22 km)
• Abaligeti barlang
• István barlang: Lillafüred
• Forrás barlang: Lillafüred
• Pálvölgyi barlang: Budapest (> 3 km)
• Szemlõhegyi barlang: Budapest (> 2 km)
• Tavas barlang: Tapolca
• Lóczy barlang: Balatonfüred

• Mátyáshegyi barlang.: Bp. (4,2 km)
• Ferenchegyi barlang.: Bp. (* 4 km)
• Hárshegyi Báthory bg.: Bp.
• Legény barlang: Pilis
• Leány barlang: Pilis
• Béke barlang: Szomorhegy
• Vass Imre bg.: Tohonya vgy.
• Kossuth bg.: Tohonya vgy.
• Sátorkopusztai bg.: Dorog
• Meteor barlang: Bódvaszilas
• Csodabogyós bg.: Balatonederics
• Szabadság barlang: Égerszög, stb.

• Lambrecht Kálmán barlang: Varbó
• Subalyuk barlang: Cserépfalu
• Kecskés galya barlang: Cserépfalu
• Sólyomkút barlang: Garadna völgy
• Balla barlang: Répáshuta
• Istállóskõi barlang: Szilvásvárad
• Szeleta barlang: Lillafüred
• Herrman Ottó barlang: Lillafüred
• Puskaporos fülke: Lillafüred
• Agyaglyuk barlang: Diósgyõr
• Kõlyuk barlang: Kõlyuk galya (õsemberi rajzok) stb.

Hazánk területén számos, történelmi múltunkra emlékeztetõ várak, várkastélyok, sáncok találhatók. Rendszerbe foglalva lehetnek:

1., Ágyúk bevetése elõtti korszak:

• földvárak
• torony nélküli védõövek
• lakótornyok
• belsõtornyos várak
• külsõtornyos várak

2., Ágyúuk bevetése utáni korszak:

• ágyútornyos várak
• bástyás várak
• elõmûves várak
• erõdök

Helyszûke miatt az ismert (Pl.: Szigetvár, Kõszegi vár, Egri vár, stb.) mellett példaként említjük meg:

• Jakab hegy: (Mecsek) Kelta eredetû (~ i.e. 600), majd avar kori sánc.
• Nagytatársánc: (Orosházától délre) vaskori patkóalakú kettõs sánc, kettõs vizesárokkal.
• Földvár: (Szabolcs) Árpádkori 3,3 ha ~20-30 m magasságú háromszög formájú földvár.
• Piroska-hegy: (Kelemér) fel nem tárt földsánc a Nagy Mohos mellett.

Alpár (Tiszaalpár): Itt verte meg honfoglaló Árpád Zalán bolgár vezért (895?, Anonymus).

Ópusztaszer: A honfoglalók, miután legyõzték Zalán bolgár vezért, harmincnégy napig együtt maradtak és "azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét...", s azt a helyet a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, mert ott ejtették szerét az ország egész dolgának (Anonymus).

Muhi (régiesen Mohi): 1241. április 11-12-én IV. Béla király vereséget szenvedett Batu kán seregétõl.

Mohács (Sátorhely): 1526. augusztus 29-én II. Szulejmán (Szolimán) török szultán serege legyõzte a magyar sereget (Mohácsi vész).

Ónod: 1707. június 13-án az országgyûlésen határozták el a Habsburg-ház trónfosztását.

Majtény (RO): 1711. május 1-én a kuruc sereg letette a zászlót a császári fõparancsnok elõtt (Szatmári béke).

Pákozd: 1848. szeptember 29-én a magyar hadsereg Moga tábornok vezényletével gyõztes csatát vívott Jellachich horvát bán hada ellen.

Világos (RO): A Világos melletti szõlõsmezõn 1849. augusztus 13-án Görgey tábornok hada letette a fegyvert az oroszok elõtt.

Arad (RO): 1849. október 6. A magyar szabadságharc 13 vértanújának kivégzési helye.