A népvagyon végkiárusítása 

Az IMF-be és a Világbankba történt konspiratív (értsd: D 209) belépteté­sünk (1982.) óta szüntelenül folyik a ma­gyar népvagyon gátlástalan kiárusítása, amelynek elő­re megtervezett, kitervelt "végeredménye" szerint Magyar­or­szágon már csak­nem minden - ipar, kereskedelem, pi­ac, mezőgazdaság, állam, politika, költségvetés, kul­túra, oktatás, egészségügy, honvédelem, stb. - közvet­lenül a multik tulajdona, vagy közvetve, de a szupranácik ("szupranáci" = a Világállam feltétlen híve, fedett ügynö­ke) által 100 %-ban meghatározott. Az egykor 100-%-ban magyar nemzeti (társadalmi) tulajdont képező, mintegy 100 Mrd USD könyvi értékű működő tőke "eltűnt", és összességé­ben maximum 20-25 Mrd USD "privatizációs" bevételt ho­zott, ami természetesen szinte azonnal beleol­vadt az adott évi büdzsébe, pótlólagos fedezetül szolgálva a minden ésszerű hátáron túl költekező rémállam, nagy­részt improduktív költségeire. Megjegyzendő, hogy a sza­bad­rabló privatizátorok valójában az egész magyar állami és fogyasztói piacot megvették, potom áron, hi­szen a könyvi értéknél lényegében egy fillérrel sem fizettek többet, ám a megvásárolt portfolió piaci-üz­leti ennek legalább a 2-3-szorosát érte, hiszen a lé­nyeg az volt, hogy a nemzeti termelést kiszorítva, a magyar piacot elárasszák a saját termékeikkel, me­lyek árszínvonala néhány év leforgása alatt több tíz­szeresen meghaladta a korábbi (kiszorított) magyar termékek árszínvonalát. Vegyük mindehhez még azt is hoz­zá, hogy a forint/USD paritás is 18-20 év alatt lerom­lott az eredeti arány felére, miközben hosszú é­ve­ken át az eredeti paritás harmadát sem érte el. Így joggal állítható, hogy az elprivatizált nemzeti vagyon valós piaci értéke minimum 300 Mrd USD lehetett, mármint a jelenértékre diszkontált tőkehozadék (profit) tőkés va­gyonértékelési módszerét alkalmazva. Egyszerűbben ki­fe­jezve: az elprivatizált tőke ma épp' annyi profitot termel a már multinacionális tulajdonosok számára - mind kivi­szik az országból! -, ami cca. 300 Mrd USD működő tőke ér­ték hozadékának felel meg. A kamatrabszolgaság kiala­kulása és működtetése szempontjából teljesen mindegy, hogy a pénzben felvett bankhitel után fizetünk (uzso­ra-)­­ka­­ma­tot, vagy a termelőtőke hozadékaként viszik ki az országból az ugyanolyan %-os mértékű profitot. 

Uzsorakamat buborék-hitelekért 

Ma Magyarországon lényegében már minden profitter­me­lő portfolió a multinaci­onális társaságoké és bankhálóza­to­ké, melyek a profitot szinte maradéktalanul kivonják az országból. A produktív vállalkozások, az állam (a költség­ve­tés), sőt, már a magánemberek is csak úgy juthatnak hi­­­tel­hez, ha azt a bankoktól veszik fel - uzsora-kamatos kamatra -, amelynek hasznát természetesen megint csak a bankok teszik zsebre.

Azok a magánérdekeltségek tulaj­donában lévő bankok, amelyek - vö. pl.: FED, az amerikai jegykibocsátó bank - a nekik kamatozó pénzt a semmiből teremtik, és amelyeknek az ért­hetetlen "konszolidálására" most készül, a nemzetek feletti bankárhatalommal a saját népe ellen szövetkező magyar állam, az IMF-től kapott 25 Mrd USD júdás-pénzből. Az ördög tehát most a saját far­kába ha­ra­pott: az állam az uzsorakamatra felvett új hitelekből is - a háttérhatalom parancsára - a népet kirabló, a profitot eltüntető bankokat támogatja, és mind az ellopott, eltüntetett csillagászati összege­ket, mind az új, bankkonszolidáló hitelek adósság­szol­gálatát, újracsak velünk, kamatrabszolgákkal a­kar­ja meg­fizettetni. Mindezen hazaáruló cselekmé­nyek­nek egye­nes következménye, hogy Magyarországról 18 év ó­ta - a hamis rendszerváltás óta - minden évben három­szor annyi pénzt vonnak ki kamat, profit, stb. formá­jában, mint amennyi pénz befektetés és egyéb címen bejön. Emellett Magyarország "ikerdeficites", ami azt je­lenti, hogy mind az állami költségvetésünk, mind a fize­­té­si mér­legünk min­den évben deficittel, veszteséggel zár, és a­mely vesz­teségeinket ugyancsak a nemzetközi bankháló­zat fi­nan­szí­rozza, az imént felvázolt képtelen uzsora­ka­mat-mechanizmus alap­­ján. Az már csak "a hab a tortán", hogy természetesen a vállalkozások és már a magyar la­kosság is aránytalanul és mértéktelenül el van adósítva, ami azt is jelenti, hogy az egész magyar nemzetgazdaság, annak minden szereplője 20-30 %-os átlagos kamatteher­rel dolgozik, termel és egzisztál, ami ugyanekkora "kővel te­li hátizsákot" hendi­ke­pet, vagyis versenyhátrányt jelent a világ­gazdaság normálisabb országaival szemben. Ezek a megfizethetetlen kamatterhek, az összes (állami és egyéb) adósság szolgála­ta; mind a magyar nép vállait, hátát ter­heli, mint egy egyre súlyosbodó puttony, amelyet kötelező viselni, mert a Valutaalap és a Világbank így parancsolta. 

A fiktív adósság valódi, fojtogató daganattá hízott 

Az összesített nemzeti adósság - állam, bankok, vál­lalko­zások, állampolgárok tartozásai, tőkeadósság, stb. - ma mintegy 240-260 Mrd USD-ra rúg, ami a ki­ta­lált (fiktív) rendszerváltáskori összeg 12-szeresét te­­szi ki. Ennyit arról, hogy vajon - most tisztán gazdasá­gi érte­lemben! - a Kádár-rezsim volt-e hatékonyabb, vagy a mostani felvilágosult, liberális, demokratikus kapitaliz­mus? Csak az adósság tekintetében: 1 aránylik 250­­-hez... 

Azt az egyet 12-szeresen megfizettük, ezt a 250-et unoká­ink sem fogják. De nem értik - mitől lettek csepürágók. 

Nyilvánvaló, hogy amennyiben nincs az a 22 Mrd USD - visszamenőlegesen kitalált - államadósság, akkor nincs is "szükség" az egész ingyencirkuszra, nem államosították volna a kollektív társadalmi tulajdonunkat, hogy az­tán áron alul értékesíthessék, válogatás nélkül, az e­gészet; nem lennénk most nincstelen földönfutók sőt, bér­rabszolgák, változatlan minimálbéren bejelentett, a bankok kegyelemkenyerén élő kamatrabszolgák, s nem állnánk most itt tanácstalanul, a már repcével is bevetetlen magyar ugaron, miközben sunyi kirabl­ó­­ink térdig járnak a szintén elkommunizált úniós és világbanki pénzekben, melyek kamatait megint csak velünk, a magyar néppel akarják kifizettetni. Napnál is világosabb, hogy mindez nem történhetett volna meg a 22 Mrd USD összegű, nemlétező államadósság kitalálása nélkül. Va­gy­is - mi­­vel nem létezett: ki kellett találni, to­vábbi leigázásunk cél­jából. A nyilvánvaló hazugság nélkül te­hát ma is vígan élhetnénk, mint Marci Hevesen. 

Ugyanúgy, mint hogyha Antall József át nem vállalja... 

A félrevezetést is, meg a fiktív adósság szolgálatát is. 

Guruló dollárok "Brüsszelbe" 

Gazdasági értelemben a most felvett/felveendő IMF-köl­csön - nem oszt, nem szoroz; már eddig is úgy el voltunk adó­sod­­va, hogy annál jobban nem is lehet. Ha egy or­­szág hitelállománya már visszafizethetetlen nagyságúra nőtt - számoljunk egy kicsit! -, akkor a nagyságrend mellékes... Vegyük, úgy, hogy az ország készpénz-adóssága 100 Mrd USD. Ennyit nyugodt lélekkel mondhatunk; ezt még Járai Zsigmond is megerősítette, pedig hát őt még Baselben és Frank­­furtban is "jegyzik", nemcsak Magyarországon. Nos, ennek éves kamata - mondjuk 10 %, azaz 10 Mrd USD. Miből lehetne ezt kifizetni? Adódik két elvi lehetőség: (1) Az állami portfolió éves hozadékából. (2) Az adófizetők be­fizetett adó­jából. Tekintve, hogy az első lehetőség nem áll meg, hisz' a még állami portfolió összesen nem ter­mel i­lyen összegű profitot, marad a második. Mindig ezt csi­nálják! Alig folyik be az ÁFA-bevétel, azonnal utalják is át "Brüs­szelbe"; alig folyik be az SZJA-bevétel, máris utal­ják el az adós­­­ságszolgálatra. A kamatfizetés aránya az állami költségvetésben egyre feljebb kúszik, majd lassanként el­é­ri a 100 %-ot, s akkor be lehet majd csukni mind a par­la­ment, mind a minisztériumok kapuját; igaza lesz Lenin­nek is, az SZDSZ-nek is, mert elhal, megszűnik a ma­gyar állam. Becsődöl, összeomlik, ránk rogy, és akkortól egyál­talán nem lesz majd se nyugdíj, sem egészségügy, a szük­ség törvényt bont; öntörvényű népbiztosok, tanácsnokok, pártállami komisszárok, sőt, újjászületett szamuellyk, ge­rők grasszálnak majd Budapest ut­cáin és helyben agyon­­­lövetik, akinek nem tetszik a képe, vagy megszegi a sta­tá­ri­u­mot, amely szerint nem sza­bad fényes nappal zsemlét enni a Nagykörúton. Ez nem rémlátomás, valódi veszély. 

Törleszteni matematikai képtelenség 

De hát nemcsak kamatot kell fizetni adósságszolgálat jog­címén, hanem törleszteni is kell. Igen ám, csakhogy ezt a mostani 25 Mrd USD hitelt 3 év alatt kell visszafizet­ni, ami azt jelenti, hogy jövőre kamatostul pl. mini­mum 10 Mrd USD-t kellene "visszafizetnünk", amely összeg inkább 28-30 Mrd USD, ha figyelembe vesszük a már meglévő, legalább 100 Mrd USD adósság köte­lező szolgálatát is... Ámde, ha még azzal is számolunk, hogy a jövő év elején állítólag egyszerre jár le mintegy 31 Mrd USD hitelünk visszafizetési határideje, úgy könnyen beláthatjuk, hogy a helyzetünk még ennél is súlyosabb, hi­szen en­nek az "abszolválásához" már a valutatartalékot (17 Mrd USD) is részben igénybe kell vennünk, amellett, hogy a most felvett 25 Mrd USD kölcsön máris elúszott... 

Lenullázták Magyarországot 

Tovább megyek. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy hozzá nem értő, felelőtlen dilettánsok, alkalmasint színes­fém tolvajok és kiskorú börtöntöltelékek elkezelték közös pénzügyeinket, inkább arról, hogy tudatosan, bűnszövet­ségben egymással és a nemzetközi háttérhatalommal el­in­­­tézték, hogy Magyarország soha ne állhasson lábra. Ha emlékeznek még rá, Orbán Viktor nemrég ezt nyilat­koz­ta: "Nem tudják úgy tönkretenni az országot (értsd: a li­be­rálbolsik), hogy ne lennénk képesek újjá­építeni." A Viktor, mindannyiunk megfonnyadt örök reménysége, im­már jónéhányszor tévedett, de ekkorát még soha. Gyaní­tom - egy ideje -, ő sem hitte már, amit mond, de valami­vel mégis doppingolnia kellett, hogy egyben tartsa magát. 

A Gyurcsány duplája = Orbán semmije 

Esélyeink hagyományos, "európéer technológiá­val" - nin­csenek. Parlamentet játszani az ördöggel naiv ostobaság. 

Mert ami történt, ami történik, az mindenki képzeletét fe­lülmúlta. Nemcsak a Viktorét, meg a szintén őszbe hajló tanácsadóiét, a savanya politológusokét - évek óta nincs komolyabb fizetésemelés -, hanem mindenkiét. Mert ez a Gyurcsány, ez nem akármilyen ellenfél, mint ahogy 4 éve egyfolytában mondom, de senki nem hallgat rám. Fletó dupla vagy semmit játszik, régóta sejteni lehetett. Belátta, hogy a 2010-es választást elveszíti, ezért hát eldöntötte, akkor ne nyerhessen senki. Elvette a Viktor kedvét a kor­mányzástól. Neki dupla, a Viktornak semmi. Ha már Or­bán 2 éve elkövette azt a "súlyos hibát", hogy az őszödi is­ten­káromlásból nem vállalta magára az elmúlt 16 évi kö­zös vakolás hazugságainak effektíve őreá eső részét - va­gyis cserbenhagyta "baloldali" illuminált társait -, akkor most majd: "Kóstolj bele, Viktor, milyen is egy lenullázott országot kormányozni?" De valójában a gyurcsányi dupla a következőket jelenti: (1) Megmutatta Viktornak, minden riválisának, hogy az IMF és az EU hasonszőrű libe­rál­bol­­sik irányítása alatt áll, akiket szintén csak a lé be­folyási se­bessé­ge hoz tűzbe-lázba, más semmi. Ha a "lé" be­folyik, a népek meg kussolnak, akkor Gyurcsány még a­kár a Putyinnal is lepaktálhat, őket nem izgatja. (2) Egy évvel a 2010-es választások előtt majd "hirtelen megjavul" a gazdasági helyzet, kiosztja a most szerzett zsozsó 10 %-át a nyugdíjasoknak és a kisebbségieknek - hisz' vissza­fi­zetnie majd mindent úgyis a jónépnek kell! -, ezzel aztán meg is nyeri a választást, és pusztíthat, rombolhat seré­nyen to­vább. (3) Ha netán valami fatális szoftverhiba foly­tán mégsem nyerne, akkor a Viktor lesz kénytelen olyan megszorításokat bevezetni, amitől majd vért pisil az egész lakosság, és nem kell hozzá fél év, "úgy átlátják" a helyze­tet, hogy meglincselik a Viktort, így visszaszáll a hata­lom is azoknak a kezébe, akik kisebb zökkenőkkel ugyan, de 63 éve uralkodnak Magyarországon. (4) Ne felejtsük el, hogy a mostani IMF-hitelt Gyurcsány vette fel, Gyurcsány fogja elkölteni, és 2010-től esetleg a Viktornak kell majd kamatos-kamatostul visszafizetnie, ha még élünk. Ő már senkitől nem kap hitelhitelező-kamatfinanszírozó hi­telt -, sőt, némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk: az egész arra megy ki, hogy soha többé ne is kerülhessen hitelkérel­me­zői helyzetbe. (5) Amint a "rendszerváltás" előtti és u­táni ál­lamkölcsönöknek a magyar termelőtőke volt a tit­­kos jelzálogfedezete - el is vették tőlünk, az egészet! -, úgy a ma­i IMF-hitelt sem hozom­ra-hozamra adták... A 25 Mrd USD hitel jelzálogfede­ze­te elsősorban a magyar föld, a Magyar Haza, melyet a magyarság Istentől kapott, a Szent­ Korona közvetítésével. Másodsorban e szent földben nyugvó páratlan tisztaságú és értékű ivóvíz és gyógyvíz kincsünk, amelyre már nagyon fáj az at­lantiak foga, hiszen saját ivóvizüket régen tönkretet­ték, gyógyvizük pedig alig van. Harmadsorban pedig "a jelzálog"-ot olyan titkolt politikai előírások alkot­ják, amelyek könyörtelen és "következetes" vé­grehaj­tása - a hódítók reményei szerint - végleg megtöri a magyar nemzet ellenállását, gerincét. (A minap ol­vas­tam, José Manuel Barroso állítólag kijelentette: az eu­rópai ki­bontakozás súlyos akadálya "valamiféle magyar szakra­li­­tás".) Igazából ez Gyurcsány Ferenc valódi feladata. Aki egy a pokol földi főhadiszállásáról (Wall Street) dollár­ral távirányított, démonoktól megszállott tébolyult kram­pusz; olyan kézjeggyel, aláírással, mely a 666-os szám hű lenyomata. Aláírása minden "alvilági" típusjegyet hordoz. 

A Világállam közös karámja 

Mindenekelőtt a még virulens magyar vállal­ko­­zások é­leterejét, működőképességét, a magyarok (h)ősi kül­de­tésbe vetett erős hitét akar­ják mindörökre meg­tör­ni, hogy bennünket is olyan konzumidióta, önálló a­ka­rat, kreativitás, hazaszeretet és Isten-hit nélküli tö­meg­masszává aljasítsanak, amilyenné Lucifer illu­mi­nált paran­csára a világ valamennyi népét tették/­teszik, hogy végül ellenállás nélkül terelhessék be az immár vezényszóra, engedelmesen bégető birkanyá­jat az EU után a Világállam közös karámjába. 

A selfmade dauphin személyes tragédiája 

A Viksi most már nagyon sajnálja, miért nem állt tucatnyi lehetősége közül legalább csak egyszer a nép élére, sem­hogy po­­fa­­vizitre járkált volna a "csókosékhoz". Most csak néz, mint drótostót a kehes gebére, s az ernyedt, enervált, koordinálatlan Matolcsyval együtt motyogja: "Anyám, én nem ilyen lovat akartam! Csökkenteni kéne a járulé­kokat, és akkor felvirulna a gazdaság. Legalábbis a fele kamatot ki tudnánk fizetni, és akkor csak a má­sik felét kellene még valahogy a Gyurcsányi haverja­itól összeszednünk. S akkor még egy Széchenyi vagy Deák terv - nem, Kossuth, az nem... -, és jöhetne újra az Ezüsthajó, meg a tűzijáték, a szakrális áldások, a kezet csókoló nénik, a szép állami misék meg orgo­na­ver­senyek; hej, ha újból dekázhatnék, teljes alcsú­ti díszben a tágas miniszterelnöki szobámban, s meg­várathatnám az orosz vagy a kínai nagykövetet is... Hej, azok a szép, dús, magyar napok! Elmúltak - de kár, hogy velük odalett minden esélyem is..." 

Hát így állunk, Magyarok - Viktorral vagy nélküle... 

Fel kell kötni az alsót, ha nem akarunk kihalni, a Római Klub 30 éves mesterterve szerint. Helyre kell állítanunk a szakrális királyságot; szakrális árpádházi királlyal az élen - a Szentkorona tan ősi, történelmi útmutatásai alapján. 

Talpra magyar, hí a haza. 

Sehonnai bitang ember... 

Vác, 2008. november idusán 

        Czike László