Amikor Jóska megszületett, nagyapja, az öreg szabó, varrt neki egy csodálatos takarót, hogy mindig jó meleg vacok lehessen az ágyacskája, és szépeket álmodhasson.
Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett, bizony a csodálatos takaró fölött is elszállt az idô.

Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
-Jóska, nézd ezt a takarót! Elnyûtt és rongyos, sôt csúnya és rojtos! Itt az ideje, hogy kidobja az ember!

-Majd nagyapó megjavítja! - kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó megfogta a takarót, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit szólt:
-Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótû már szaladt is, be és ki, be és ki.
-Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk................. egy csodálatos kabátkát.

Jóska magára kapta a csodálatos kabátot, és már szaladt is az udvarra játszani.

Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett, bizony a csodálatos kabát fölött is elszállt az idô.

Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
-Jóska, nézd ezt a kabátot! Túl kicsi, úgy összement, hogy már be sem lehet gombolni a hasadon! Itt az ideje, hogy kidobja az ember!

-Majd nagyapó megjavítja! kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó megfogta a kabátkát, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit szólt:
-Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótû már szaladt is, be és ki, be és ki.
-Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk................. egy csodálatos mellénykét.

Másnap az iskolában Jóska a csodálatos mellénykében feszített.

Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett, bizony a csodálatos mellény fölött is elszállt az idô.

Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
-Jóska, nézd ezt a mellénykét! Tintás és foltos, festékes és bojtos! Itt az ideje, hogy kidobja az ember!

-Majd nagyapó megjavítja! kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó megfogta a mellénykét, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit szólt:
-Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótû már szaladt is, be és ki, be és ki.
-Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk.................. egy csodálatos nyakkendôt.

Jóska nyakában ott lógott a csodálatos nyakkendô minden péntek este, amikor nagyapóhoz és nagyanyóhoz mentek vacsorára.

Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett, bizony a csodálatos nyakkendô fölött is elszállt az idô.

Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
-Jóska, nézd ezt a nyakkendôt! Szinte lekonyul a csücske, nem lehet a zsírpacnit kimosni belôle. Itt az ideje, hogy kidobja az ember!

-Majd nagyapó megjavítja! kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó megfogta a nyakkendôt, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit szólt:
-Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótû már szaladt is, be és ki, be és ki.
-Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk.................. egy csodálatos zsebkendôt.

Jóska azután belecsavarta csodálatos zsebkendôjébe az üveggolyó gyûjteményét, hogy ezentúl ki ne gurulhassanak a zsebébôl.

Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett, bizony a csodálatos zsebkendô fölött is elszállt az idô.

Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
-Jóska, nézd ezt a zsebkendôt! Annyira használt, hogy teljesen rongyos, bolyhos, és foltos. Itt az ideje, hogy kidobja az ember!

-Majd nagyapó megjavítja! kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó megfogta a zsebkendôt, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit szólt:
-Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótû már szaladt is, be és ki, be és ki.
-Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk................. egy csodálatos gombocskát.

Jóska azután megkérte édesanyját, hogy varrja fel a csodálatos gombot a legkedvesebb nadrágjára.

Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett, bizony a csodálatos gombocska fölött is elszállt az idô.

Egy nap aztán így kiáltott fel Jóska édesanyja:
-Jóska fiam, hová lett a gombod?

Jóska lenézett a hasa közepére. A gombnak hûlt helyét sem lelte. Kereste mindenütt, de meg nem találta.

Elszaladt nagyapóék házához, és elkeseredetten felkiáltott:
-Elveszett a gombom! A csodálatos gombom!

Édesanyja a sarkában futott.
-Idehallgass Jóska! A gombnak lôttek, vége, esô után köpönyeg. Semmibôl valamit még nagyapó sem tud csinálni.

Jóska nagyapja szomorúan csóválta a fejét.
-Bizony, bizony, igaza van édesanyádnak. Semmibôl valamit még én sem tudok csinálni.

Másnap reggel Jóska fogta a táskáját, és szokás szerint elment az iskolába.
-Hmm - csak ennyit szólt, amint a töltôtolla elkezdett sercegni a papíron. Szaladt a toll hegye fel és le, fel és le.
-Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk............. egy csodálatos kis történetet. - mondta.



Itt a vége fuss el vele,
Így született ez a mese.
Semmibôl lett valami.
Ügyes gyerek a Józsi.