Erik Verlinde számára "a gravitáció nem létezik" - minderről nemrégiben írt egy tanulmányt a korábban Amerikában tanuló és tanító, majd Hollandiába, szülőhazájába visszatérő fizikus. A New York Times most részletesen ismertette az Amszterdami Egyetem professzorának téziseit.

A 48 éves Verlinde sajátos algebrát (Verlinde-algebra) és saját formulát is kidolgozott korábban, és ezekkel az úgynevezett húrelmélet alaposabb kidolgozásához is hozzájárult, vagyis az univerzumról alkotott elméleteket tökéletesítette. Verlinde mostani tanulmányában jobban értelmezhető kijelentéseket tett. A holland fizikus szerint akár illúziónak is tekinthető a gravitáció, amelyet a tudósok Newton óta, körülbelül 300 éve tanulmányoznak, illetve amelyet Einstein körülbelül száz évvel ezelőtti teóriái óta folyamatosan meghaladni probálnak. (Einstein a speciális és az általános relativitás elméletével haladta meg a newtoni világképet.)

Verlinde tulajdonképpen arról írt, hogy a gravitáció csak "mellékhatása" lehet egy olyan jelenségnek, amelyet eddig nem vettünk észre, vagy félreértettünk. A termodinamika magasabb törvényeinek megfelelő jelenségről van szó. A New York Times ennek kapcsán utal az entrópiára, vagyis arra, hogy a természet a lehető legnagyobb rendezetlenségre törekszik. Pontosabban az az állapot valósul meg a leginkább, amelynek a bekövetkezési esélye a legnagyobb, mert a legtöbbféleképpen valósulhat meg.

Példa erre az emberi haj göndörödése: fülledt, meleg időben a hajunk begöndörödik, mert az, hogy továbbra is egyenesen álljon az összes hajszálunk, viszonylag kevés változatban következhet be, míg az, hogy begörbül valamelyik hajszál, sokféleképpen valósulhat meg - ezekkel a problémákkal a matematikában a valószínűségszámítás foglalkozik. Vagyis a termodinamika (a hő és a gázok jelenségeit megmagyarázó elmélet) és a valószínűségszámítás alapján inkább magyarázhatók a gravitációnak eddig tulajdonított jelenségek Verlinde szerint, mint Newton törvényei alapján. A gravitáció szerinte olyasmi, mint például a tőzsdei árfolyam, amely sok szereplő összetett viselkedéséből vezethető le, vagy a rugalmasság, amely nagyon sok atom kölcsönhatásával írható le.

Vagyis Verlinde szerint a gravitáció csak abból adódik, hogy a természet a lehető legnagyobb valószínűséggel bekövetkező állapotra törekszik. A fizikusok máris vitatkoznak Verlinde ötletéről. Egyesek szerint trivialitásokat írt le, hiszen ezt már régóta tudták mások is. (A Nobel-díjas amerikai fizikus, Feynman Mai fizika sorozatában, amely magyarul sok évtizede olvasható, szintén írt le hasonló gondolatokat a legkisebb hatás elvéről. A legkisebb hatás elve az integrálszámítás alapján mond ki hasonlót, például az integrálegyenletekkel leírható fizikai jelenségek esetében a lehető legkisebb „integrálra” való törekvést - durván leegyszerűsítve -, amiből többek között az energiamegmaradás törvénye és a termodinamika entrópiatörvénye is származhat.)

Más fizikusok szerint új ugyan Verlinde gondolata, de nem hisznek benne, megint mások viszont teljesen azonosulnak a holland professzor gondolataival. A vita természetesen nem zárult le, és várhatóan további vélemények, eredmények és teóriák látnak majd napvilágot a témában.