Emlékeink az iskolákról, a tanulásról…

Sokunknak ezekről a dolgokról biztosan nincsenek kellemes emlékei. A korai felkeléseket, a délutáni játék helyetti tanulásokat szívesen elfelejtenénk. Nem beszélve azokról az érzésekről, amelyek akkor kavarogtak bennünk, amikor hazafelé tartottunk ellenőrző könyvünkben azokkal az osztályzatokkal, amelyek arról értesítették szüleinket, hogy feleleteink, dolgozataink ezúttal gyengébben sikerültek.

Van azonban ennek a dolognak egy másik oldala is.

Érdemes felidézni azokat a pillanatokat, amelyeket akkor éreztünk, amikor sikerült egy-egy bonyolultabb feladatot megoldani, vagy éppen arra, amikor az iskola színeiben eredményesen szerepeltünk tantárgyi vagy sportvetélkedőkön. Vagy gondoljunk arra, hogy milyen jó érzés tévénézés vagy újságolvasás közben azt észrevenni, hogy mindazok a dolgok, amelyekről szó van, számomra ismertek, hiszen ezekről annak idején már tanultam az iskolában.

Különösen fontos lehet számunkra az, hogy a hozzánk fordulónak, legyen szó a gyermekünkről, ismerősünkről vagy éppen bárki másról, tudunk segítséget nyújtani komoly ismereteket igénylő dolgokban.

Mindenesetre akárhogyan is állunk az emlékekkel és az élményeinkkel, most új és szokatlan helyzetben vagyunk. Nézzük meg, hogy mi ennek az „újdonságnak” a tartalma:

• Ellentétben gyermekkorunkkal, most mi magunk döntöttünk arról, hogy tanulók leszünk.
• Valószínűleg másokhoz hasonlóan mi magunk is úgy gondoltuk, hogy a tanulás a gyermekkornak a része. A felnőtteknek már dolgozni kell, nem pedig tanulni. Most valamilyen ok miatt elkezdtünk erről másképpen gondolkodni. El tudjuk képzelni, hogy felnőttként, sok esetben családdal a hátunk mögött akarunk iskolai tanulmányokat folytatni.
• Szokatlan az is, hogy tanárainkra nem úgy tekintünk mint felnőttekre, hiszen mi magunk is a felnőtt társadalom tagjai vagyunk. (Sőt! Az is előfordulhat, hogy lesz olyan tanárunk, aki nálunk fiatalabb!)


• Amikor gyermekkorunkban tanultunk, ritka kivételektől eltekintve ez a tevékenység volt a mi munkánk. Azt várták tőlünk szüleink és tanáraink, hogy tanuljunk. Most más a munkánk. Immár van munkahelyünk, ahol azt várják tőlünk, hogy dolgozzunk, lássuk el azt a feladatot, amivel megbíztak bennünket.

• Ez természetes egy munkavállalóval szemben. De itt többről van szó. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk, egyúttal tanulnunk is kell! Munkáltatónk ezt is elvárja tőlünk, sőt: ha nem tanulunk, akkor munkánk is veszélybe kerül.
• Szokatlan lehet az is, hogy felnőttként kell különböző tantárgyakból vizsgát tennünk. Valószínűleg szokatlan lesz ez a helyzet az első néhány alkalommal, de biztosak lehetünk abban, hogy hamar megszokjuk ezt is.

2. Tanulni, de hogyan?

Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tanulni, bizonyos feltételeket kell biztosítani a magunk számára. Próbáljuk meg tehát végiggondolni mindazokat a szempontokat, amelyek ehhez nélkülözhetetlennek látszanak!

2.1. Az idő

A tanulás, mint minden más tevékenység, időt igényel. A mi esetünkben ezt nem lesz könnyű biztosítani. Számos egyéb dolog van, amit a tanulásnál előbbre soroltunk. Eddig! Most azonban már más a helyzet. Tudjuk, hogy a munkalehetőség a tanulás függvénye. Ha nem tudunk itt eredményt felmutatni, elvész a munka, elvész a jövedelem.

Érdemes áttekinteni, melyek azok a feladatok, amelyeket mindenképpen el kell látnunk, meg kell csinálnunk. Melyek azok, amelyeket más nem végez el helyettünk.

Vegyük sorjában ezeket:

• gyereknevelés,
• háztartási munkák, ház körüli tennivalók (főzés, mosás, bevásárlás, kerti munka, állatok gondozása stb.),
• munkahely, ahol naponta el kell látnunk feladatainkat.

(A kéretlen tanácsadó persze azt sugallja, hogy én azért tanulok, mert abból az egész családnak haszna származik. Nem lenne baj, ha ezekben a tevékenységekben, legalább addig, amíg tanulunk, a korábbiakhoz képest mások is több részt vállalnának.)

Ezek a foglalatosságok (munka+háztartás) szinte az egész napot kitöltik. Este, amikor már nagyon fáradtak vagyunk, nehéz elővenni a tankönyvet. Szívesebben ülünk a tévé előtt, még akkor is, ha tudjuk, néhány percen belül úgyis elalszunk.

Honnan lehet tehát időt elcsípni a tanuláshoz?

Érdemes lenne egy elhatározást tenni: ha törik, ha szakad, eldöntöm, hogy minden hétköznap legalább fél órát tanulni fogok. Kérdés az, hogy mikor szabadul fel erre a célra ez a fél óra?

Mielőtt erre válaszolnánk, érdemes azt megfontolni, hogy a tanulás ettől kezdve az egyik legfontosabb tevékenységévé válik mindennapjainknak. Sok mindenről lemondhatunk, de határozzuk el, hogy ez nem fog azok közé a dolgok közé tartozni, amit nem csinálunk meg vagy éppen úgy döntünk, hogy ez ráér holnap is.

• Van, aki szeret korán tanulni. Ébredés után ez könnyen szokott menni, mert még nem vagyunk fáradtak. Mindössze harminc percről kell ebben az esetben lemondanunk az alvás ellenében a tanulás javára.
• Van, aki inkább este tanul. Ebben az esetben sem könnyű a döntés, mert biztos, hogy nagyon jó film megy a tévében. Reménykedjünk abban, hogy úgyis megismétlik…
• Lehet, hogy szerencsésebb napközben időpontot találni. Mielőtt a család tagjai hazajönnek, akadhat harminc szabad percünk.
• 
  

Ne keressünk okokat és indokokat arra, hogy miért nincs naponta tanulásra fordítható harminc percünk! Ne úgy induljunk neki a tervezésnek, hogy miért nem lehet ezt a problémát megoldani! Tudjuk, hogy miért kell tanulni, tehát tudjuk (és akarjuk), hogy meg fogjuk találni a szükséges harminc percet!

Mire elég a harminc perc?

Sok mindenre, de ehhez az kell, hogy valóban arra fordítsuk, amire szántuk ezt az időt! Ha nincs kedvünk tanulni és csak unottan lapozgatjuk a könyvet, akkor sokszor harminc perc is eredménytelenné teszi a munkánkat. Tervezzük meg, hogy mire fordítjuk a rendelkezésre álló időt. Vegyük sorra a lehetőségeinket!

• Elolvasunk egy fejezetet (egy leckét) az egyik tankönyvből,
• megírunk egy házi feladatot, kitöltünk egy feladatlapot,
• megnézünk a tévében vagy meghallgatunk a rádióban egy olyan műsort, amely szorosan kapcsolódik a tananyaghoz.

Ami fontos, hogy amit választunk, azt következetesen csináljuk végig.

Más a helyzet hétvégén. Ilyenkor több időt kell tanulmányainkra szánni. Ha szombaton és vasárnap 1,5-2 óra jut erre, akkor ez már reményt adhat arra, hogy sikeresek leszünk majd a vizsgákon!

Persze adódnak olyan helyzetek, amikor nem lesz elég a napi harminc perc. Tipikusan ilyen az az időszak, amikor közelednek a vizsgák, és tudjuk, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű anyagról kell számot adnunk. Ezekben az esetekben jól tesszük, ha „tanulónapokat” iktatunk be magunknak. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a nap túlnyomó részét lehetőleg zavartalan tanulással töltjük.

2.2. A hely

A tanuláshoz nemcsak idő, hanem hely is szükséges. Szerencsénk van, ha erre a célra rendelkezünk külön szobával, ahol zavartalanul tanulhatunk, de sokunknak ez nem áll rendelkezésre.

Tanulni nem csak asztalnál ülve lehet. Végezhetjük ezt fotelben, ágyban vagy éppen a kertben ülve, a lényeges az, hogy a körülmények tegyék lehetővé, hogy figyelmünket a tananyagra összpontosíthassuk.

Szerencsés dolog, ha van kezünk ügyében egy vízszintes felület. Ez lehetővé teszi azt, hogy olvasás közben jegyzeteljünk vagy a füzetünkben példákat oldjunk meg.

A tanulóhely azt is jelenti, hogy itt tartjuk azokat az eszközöket, amelyeket a tanulás során használunk. Egy helyen tartsuk őket, mert így, amikor szükségünk lesz rájuk, nem vesztegetjük el az értékes időt keresgéléssel.

2.3. A tanuláshoz szükséges eszközök

Tanulni nem csak tankönyvekből lehet, de nekünk most mégis ezek lesznek a legfontosabb eszközeink. Milyen feladataink vannak ezzel kapcsolatban?

Az egyes tantárgyak tanulása tankönyvek nélkül nehezen képzelhető el. Ezért a szükséges tankönyveket be kell szereznünk, ha eddig még nem tettük volna meg. A tankönyvek mellett munkafüzetekre és egyéb kiegészítőkre lesz szükségünk. Vegyük sorba ezeket:

1. Térképgyűjtemények (történelem, földrajz)
2. Függvénytábla (matematika, fizika, kémia)
3. Füzetek: nem biztos, hogy itt takarékoskodni érdemes: célszerű, ha minden tantárgyhoz külön füzetünk van. De ha erre nincs módunk, akkor ügyeljünk arra, hogy az egyes tantárgyakhoz tartozó részek a füzetben jól elkülöníthetők legyenek egymástól!

Szinte szükségtelen említeni, de szerezzünk be különböző színű tollakat és ceruzákat, amelyek alkalmazása megkönnyíti a tananyag feldolgozását (lásd alább: jegyzetelési technikák!)

3. Munka és tanulás

Nem véletlen, hogy ennek a fejezetnek a címét tettük a sorozat első kötetének élére. E két fogalom elválaszthatatlan együttese, szoros összetartozása jelenti a program lényegét. Számunkra is újdonságot jelent az, hogy mi nem hagyományos módon fogunk tanulni. Ismerőseink közül talán többen járnak különféle típusú iskolákba: az bennük a közös, hogy ők elmennek a tanításra, ami azt jelenti, hogy iskolába járnak, tanítási órákon vesznek részt. Mi nem ilyen módon fogunk tanulni.

Esetünkben a „furcsaságot” elsősorban az jelenti, hogy munkatársaink és tanáraink ugyanazok a személyek lehetnek. Az iskolában a tanárokkal együtt dolgozunk, és közülük kerülnek ki azok a személyek, akik a mi tanulásunkat irányítják. Őket nevezzük mentoroknak. Ez a szó arra utal, hogy ezek az emberek segítséget nyújtanak abban, hogy mi eredményesen tudjunk tanulni. Újszerű az, hogy tanulásunk támogatása nem a hagyományos tanórákon fog történni, hanem a mentorálást folytató pedagógussal közösen megválasztott időpontban. Ez hetente két órát vesz igénybe.

Mire elég ez a két óra?

Arra biztosan nem, hogy a tananyag minden apró részletét elmagyarázzák számunkra.

Ezért alaposan át kell gondolnunk azt, hogyan tudjuk ezt az időtartamot a leghasznosabban felhasználni.

• Elsőnek állapodjunk meg abban, hogy milyen időpontokban fogunk találkozni. Szerencsés lenne két időpontot választani egy héten. Mindenképpen törekedjünk arra, hogy ezek az alkalmak ne maradjanak el!
• Készüljünk ezekre az alkalmakra! A tananyagot az idő rövidsége miatt itt nem tudják megtanítani számunkra. Már előre el kell olvasnunk a kijelölt részt (lásd alább: időtervezés a tantárgyak tanuláshoz!), hogy a nehezen érthető részekre rá tudjunk kérdezni. A cél az, hogy
  • megvilágítsák számunkra az összefüggéseket,
  • felhívják a figyelmünket a nehezebb és fontosabb részekre, valamint
  • módot adjanak arra, hogy gyakorolhassuk a tananyag „elmondását” azért, hogy tisztában legyünk azzal, valóban megtanultuk-e a szükséges részeket.
  • Az írásbeli jellegű feladatokat is el kell ezekre az alkalmakra készíteni, mert itt nyílik mód arra, hogy ellenőrizzék, rendelkezünk-e azzal a készséggel, képességgel, amelyek például a példák megoldásához, a mondatok elemzéséhez vagy éppen az idegen nyelvű szövegek fordításához szükségesek.
• Az is jó megoldás, ha a két konzultációs időpont között felmerült problémáinkat (kérdéseinket) írásban rögzítjük és odaadjuk mentorunknak. Így módja lesz arra, hogy ő is előre készüljön és azokra a kérdésekre koncentráljon, amelyek számunkra a legfontosabbak.
• A konzultációt követően át kell vennünk azokat az anyagrészeket, amelyekről ott szó esett. Ha valamit még mindig nem értünk, akkor ismételjük meg újra a kérdést. Ne maradjanak olyan területek, amelyek tisztázatlanok vagy homályosak számunkra. A tananyag egymásra épül, és ha valamit nem tanultunk meg, akkor arra nehéz lesz ráépíteni az új ismereteket.