Hallgassa meg!

Dézsi Zoltán filmrendezővel és Lukács Sándor színművésszel Molnár Pál beszélgetett a Vasárnapi újság adásában.

Az alkotás a rendszerváltás huszadik évfordulóján továbbra is fenntartja a kérdést: mi volt az úgynevezett békés rendszerváltás ára, és mennyire sikerült egyáltalán?

A film egyik célja, hogy minderről elindítson egy társadalmi beszélgetést.

Ki volt Kakukk? És mi most a helyzet a tartótisztjével? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el a Corvin moziban Az ügynökök a paradicsomba mennek című film bemutatója után. Dézsi Zoltán korábbi dokumentumfilmes rendező első játékfilmje az 1990-es rendszerváltoztatás előzményeit villantotta fel a filmvásznon. A vetítést követően sokakat az érdekelt, hogy a főhős személye egy hús-vér ember, vagy csak a korszak egy jellemző figurája. Kárász Mátyás, Kakukk fedőnévvel az egyik akkori új párt besúgójaként jelentett és együttműködött. Nem írt alá beszervezési nyilatkozatot, így utólag nehezen buktatható le.

A húszéves évforduló ugyanis jó alkalmat ad a visszatekintésre. Dézsy László dokumentumfilmje egy tisztán követhető történet keretében szórakoztató, egyben kellemes visszaemlékezést segítő spotokon - hang- és képbejátszásokon - keresztül dolgozza fel, teszi érthetővé és szemléletessé a rendszerváltás több éves folyamatát.

Ez a tükröt tartó és elgondolkodtató film kibontja a Kádár-kor puha diktatúrájából a demokráciába történő békés átmenetet, bemutatva annak hátterét és az átmenetben leginkább szerepet játszó karaktereket.

Az első forgatási nap videókrónikája

MTV riportja a rendezővel

A film néhány jól megformált, ma már történelmi személyiség képét vonultatja fel. Szerepeik közti konfliktusból pedig szépen árnyalt dráma bontakozik időről időre ki, ami azonban inkább csak jelzés értékű, máris gördül tovább az események folyama. Dézsy Zoltán, a film rendezője  - ahogy ez történelmi játékfilmekben lenni szokott - finom ítéletet is mond a rendszerváltásról, megvilágítva annak mai szemmel már látható hátterét.

Az ügynökök  a paradicsomba mennek

játékfilm-szinopszis

Budapest, 1986 tavasza. Az ELTE Múzeum-körúti épületében négyen vitatkoznak a csernobili katasztrófa után kialakult zűrzavaros helyzetről. Különösen a május elsejei felvonulás miatt háborodnak fel az egyetemisták. Míg a  Szabad Európa  radioaktív felhőkről számol be - itthon  vidáman integetnek a vezetők a tribünről a  dolgozó népnek. A legendás Gólyavárban súlyos szavak, bírálatok röpködnek. A rendszer kritikájában  Kárász Mátyás  egyetemi hallgató a legradikálisabb. Legjobb barátja,  Feri óvatosabb - családja megismerte az ötvenes években a rendszer áldásait. A vita a  tájékoztatás felelősségéről, a létező szocializmusról meddőn ér véget.  Feri lovas edzésre indul, a többiek  sörözni. Mátyás a Kínai Népköztársaság nagykövetség könyvtárába megy. Amikor Mao-könyvekkel felpakolva kilép  a követség Benczúr utcai épületéből igazoltatják, és felírják adatait.          

A könyveket nem meri hazavinni,  barátnője  - Ildikó - szüleihez állít be a propaganda-ízű kiadványokkal. A lány  nincs otthon, csak a kerekesszékben élő nyugdíjas nagypapa, aki egyfolytában  televíziót néz. A könyvek láttán csak annyit mond: fiam, meglásd, baj lesz ebből.

Nemsokára  Ildikó is előkerül, akinek ugyanez   a véleménye,  legjobb, ha Mátyás visszaviszi a könyveket. A lány állását  félti  - most végzett a Zeneakadémián, és korrepetitorként kezdett dolgozni az Operában. Végül abban maradnak, hogy elrejtik a könyveket.

Október elején a fiatalok  kisebb társaságokban  latolgatják, hogy  várható-e valami 1956 harmincadik évfordulóján. Kárász itt is a legaktívabb rendszerbíráló, csakhogy ő  a szocializmust kevesli  a hanyatló, dekadens kádári társadalomban. Kilép a kari KISZ-ből,  az ekkor szerveződő ellenzékhez csatlakozik. Álnéven cikkeket ír szamizdat kiadványokba,    illegális könyveket  terjeszt.  Romantikusnak tartja a kisebb akciókat. Egyik este  apja vállalati  Fiatjával  stencilgépeket szállít  a titkos nyomdába. Közúti ellenőrzésbe fut,  ám ő tovább hajt. A rendőrök utána erednek,  Kárász árokba borul, de  el tud futni. A zugligeti templom  gyóntatófülkéjében talál menedéket. Csakhogy ott gyónni kell. A papnak megvallja, hogy   ateista. A rendőrök hiába kutatják át a templomot, az atya  nem buktatja le. Kárász  menekül tovább, de könnyebb sérülései miatt  orvoshoz kell fordulnia. A kórház  portása jelenti a rendőrségnek, hogy gyanús   páciens  érkezett.  Mátyás hamarosan a  Gyorskocsi utcában találja magát. A rendőrök azzal ijesztgetik, hogy na most aztán vége az aranyéletnek, kirúgják  az egyetemről. Az ilyen antiszociális alakok veszélyesek a társadalomra... A kihallgatást vezető százados szemrehányással  illeti:  pont maga, Kárász?. A jegyzőkönyv felvétele alatt a szomszéd helyiségből zajok hallatszanak: barátját, Ferit verik, akit  kokárda-viselésért vittek be október 6-án. Kárászt nem bántják. Hamarosan  érte jön édesapja, aki egy külkereskedelmi vállalat főosztályvezetője, de  rutinosan mozog a Gyorskocsi utcai épületben is. A papa fellépésére oldódik a helyzet, az ifjabb Kárász hazamehet.   Otthon anyja  felelősségre vonja, hogy miért bírálja azt a rendszert, amelytől a család mindent megkapott: jó állásokat, budai villalakást, ösztöndíjakat stb. Mátyás szülei fejéhez vágja, hogy kispolgárok. Ők megdöbbenek ezen, majd  visszavágnak: nehezen lehetnek kispolgárok, ugyanis az ötvenes évek végén a karhatalom tagjai voltak. Ekkor, a családi beismerés pillanatában csenget  Feri, akit  megtépázva, de kiengedtek a fogdából. A vita abbamarad, a késő esti látogatónak enni adnak,  leragasztják vérző szemöldökét  - ám egy szót sem beszél, kérdez senki  semmiről. Mintha mi sem történt volna.

A 30.  ötvenhatos évfordulót nyugalomban éli meg Budapest.  Kárászt  23-án este ismét őrizetbe veszik, mert egy kisebb társasággal hangoskodik az Ibolya presszóban. A Gyorskocsi utcában  meglepetésére  nem  cellába kísérik,  hanem   egy főnöki dolgozószobába. Ott újabb  meglepetés éri. Apja   régi barátja -  a  titokzatos pozíciójú, igen művelt  Gara elvtárs - várja. A beszélgetés  során Gara azt tanácsolja neki , hogy ezentúl nyugodtan írjon  saját nevén  a szamizdat kiadványokba, mert hamarosan megváltozik a világ. A hozzá hasonló fiatalok  lesznek az új vezetők! Kárász döbbenten hallgatja, főleg azért, mert a családi barát döntés elé állítja: vagy elvi alapon  segít, vagy pedig hagyja el az országot... Gara kezében  Kárász Mátyás  nevére kiállított kivándorló útlevél.  A fiatalember   tétovázik. Gara meggyőzi, hogy elveiből nem kell feladnia semmit, sőt, épp azokat valósíthatja meg! A változások élére állhat, lehetőségei megsokszorozódnak.  A fiú  aláír, hálózati személy lesz a III/III-nál, Töviskes Béla fedőnévvel. Tetszik  neki, hogy fontos a személye, s hogy részt vehet a nagy társadalmi átalakulásban  - mindkét oldalról. Ezentúl sokkal többet megtehet, mint más, ügyeket tud befolyásolni. Szinte élvezi ezt az izgalmas, krimiszerű   helyzetet.

Karrierje meglódul, állást kap a Tömegkutató Kommunikációs Intézetben.  Ildikót elveszi feleségül,   lakást utalnak ki nekik. Munkahelyén alternatív szakszervezeti csoporthoz csatlakozik. Amikor 1988-ban megalakulnak a pártcsírák, már az egyik ellenzéki csoportosulás  szóvivője, de részt vesz más civil szerveződésekben is.  Közben rendszeresen találkozik Garával a Báthory utcai titkos lakásban. Lelkesen számol  be a legizgalmasabb   eseményekről. Kiváló elemző,  jólesik neki, hogy a  szuper-intelligens, európai műveltségű  Gara  értékeli ezt. Színvonalas szócsatákat vív a titkosszolgálati vezetővel, aki bölcs karakter -  távolabbról szemléli a világot, s szinte észrevétlenül irányítja az önfejű fiatalembert.  Kárásznak néha az az érzése támad, hogy Gara nem is kommunista  - hát akkor micsoda?

Az erdélyi falurombolás elleni tüntetés egyik szervezőjeként azt a feladatot kapja, hogy a rendezvény ne menjen el magyarkodó irányba. Ő  vállalja a megbízatást, mert  gyűlöli a   nacionalista-gyanús elemeket. Ha közelített hozzájuk, mindig csak céllal tette.

Töviskes Béla fontos feladatokat kap a Nagy Imre temetés kapcsán is. Egyrészt az ellenzéki csoportok koordinátora lesz, másrészt  arra kell ügyelnie, hogy az esemény ne radikalizálódjon. Különösen a volt 56-os elítéltekre kell figyelnie, akiket a hálózat veszélyforrásnak tart. Óránként kell felkeresnie a Műcsarnok férfi WC-jét, ahol a III/III.  ideiglenes bázist épített ki. Itt majdnem dekonspirálódik, mert egy régi  ismerőséről  - az alkoholista Ladányi Andrásról - azt hiszi, hogy szintén ügynök. A kínos szituáció megoldódik, Kárász a Hősök tere alatti (létező!) csatornacsónak-kikötőbe  kalauzolja volt évfolyamtársát, mondván: bombát keres.

Töviskes Ladányiról is beszél a titkosszolgálatnak. Kiderül, hogy L.-t., régóta figyelik,  1973.  március 15-én   a Váci utcában a Himnusz énekelte osztálytársaival -  emiatt kicsapták az ország összes gimnáziumából, majd  6 hónapot töltött a baracskai BV Intézetben. Ladányi a rendszerváltástól azt reméli, hogy  kárpótolja   sorsáért. Egy Nagymező utcai házibulin  a szokásosnál többet iszik,   ráadásul Seduxenre. Az erkélyen levegő után kapkod,  rosszul lesz,  és kizuhan a hatodik emeletről.   Mátyás is a bulizók között van. Sajnálja Ladányit, de ugyanakkor megkönnyebbül, mert  már nem leplezheti le.

Eljön 1989 decembere,  kitör a romániai forradalom. Bíróság elé állítják a Ceausescu-házaspárt. Mindenki a  tévéképernyők előtt ül, várja a hihetetlenek tűnő eseményt. Kárászék a béna nagypapával együtt  nézik a közvetítést. A diktátor kivégzése örömhír, de a mindig szkeptikus Náci bácsi megosztja a családot - szerinte ez puccs volt, nem forradalom! Ő már csak ilyen -  1945-ben menekült Csíkszeredáról Budapestre -  őt, a székely góbét nem lehet becsapni...

A szabadság  levegője  magával ragadja az országot. A nyilvánosság előtt sokat szereplő  Kárász szerepet kap az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, később pedig a négyigenes népszavazás szervezésében. Ennek kapcsán összekülönbözik Feri barátjával, aki az igenek ellen ágál. Feri nem olyan csavaros  érvelő, mint Mátyás. A szavazás előtti tévé-vitában kifejezetten rosszul szerepel,  ez visszaveti kedvét és   közéleti pályafutását. Szép lassan mindenhonnan kiszorul. Abbahagyja a politizálást, egy szakközépiskolában  helyezkedik el.

Mátyás képviselőjelölt lesz. Nemzetközileg jegyzett politikusokkal tárgyal, külföldön is úgy írnak róla, mint a leendő kormánypárt egyik vezetőjéről. Amikor George Bush  Magyarországra látogat, egyike azon keveseknek, akik ellenzékiként hivatalosak az amerikai nagykövetség fogadására. A sajtót bejárja a fotó: Bush elnök farmeros-pólos fiatal értelmiségiekkel beszélget - köztük feszít Kárász is.

Ekkor már egyértelmű, hogy az  MSZMP bukik, s jön egy új generáció, melynek megtestesítője Kárász,  aki mindenkit lesöpör a nyilvános vitákban. A politika mellett azonban nem jut ideje ifjú feleségére. A  féltékeny nőnek  feltűnnek a furcsa telefonok, az állandó titkolódzás, s hogy férje minden kedden elfoglalt.  Ildikó  elkéredzkedik munkahelyéről, hogy kiderítse, mit csinál keddenként  Mátyás.   Egész álló nap követi férjét  a városban,  eljut a Báthory utcai titkos lakásig. Ildikó  nem megy be a házba, a szemközti telefonfülkéből figyeli a bejáratot  és az ablakokat. Látja, amint a férfi  kijön a kapun, majd nem sokkal  utána egy fess fiatalember. A nő azt hiszi, hogy ura  randevún volt - ráadásul egy férfi a partnere...  Nem tudhatja, hogy Kárász a titkosszolgálat egy másik tagjával találkozott -   az új tartótiszttel, aki átvette.   Töviskes ügynököt sérti  a személycsere,  úgy érzi, hogy  kinőtte  a hálózatot. Közli a főhadnaggyal, hogy  megszakítja a kapcsolatot a III/III-as főcsoportfőnökséggel.

Mivel a  titkos találkozó  előbb ér véget  a tervezettnél,  Kárász az Andrássy út felé veszi az irányt. Meg akarja lepni nejét az Operaházban. Kedveskedni akar ezzel, érzi, hogy az utóbbi időben  elhanyagolta asszonyát. Már megy az előadás,   Kárászt jól ismerik a jegyszedők, természetes, hogy beengedik. A Vérnászt  a függönypadlásról  nézi. Furcsállja,  hogy Ildikót  nem találja.  A szünetben  összetalálkozik Garával, aki nagykövetek társaságában pezsgőzik a teraszon. Gara gratulál sikereihez, s egyúttal elköszön tőle: egy tengeren túli nagykövetségre vezényelték, diplomáciai szolgálatba  áll.                               

Kárász  este ér haza az Operából. Felesége megcsalással vádolja urát, aki kineveti. Mátyás  fölényesen kioktatja, hogy ő  nem csalta meg, hanem hazafias kötelességét teljesítette. Bevallja  ügynök-múltját, s hogy mindent magasabb erkölcsi szempontok miatt  tett és tesz. Az asszony megdöbben. Azonnal  csomagol -   pici gyermekükkel együtt elköltözik a közös zuglói lakásból. Kárász megfenyegeti: ha elárulja, akkor elpereli a gyereket. Ildikó félelmében szavát adja.

Elérkezik 1990 tavasza. Kárász Mátyás képviselő lesz. Az új parlament eskütételénél  őt mutatja a televízió,  a szimpatikus hőst, akit  üldözött a rendszer, de nem a diktatúra nem tudta megfélemlíteni.  Felesége  a  nagypapánál  nézi a  közvetítést, sírva. Szerencsére lekeverik az  első szabadon választott országgyűlés esküjét - egy focimeccs fontosabb a köztévé számára. Ildikó  határoz: beadja a válópert.

Kárászt fontos parlamenti bizottságokba, tisztségekbe választják, csillaga  egyre magasabbra ível. A rendszerváltás  ikonjává válik.

Mindenki úgy látja, hogy ő a jövő embere.

A filmhez rengeteg dokumentum-felvétel áll rendelkezésre. Digitális technikával az archív anyagokba  (tüntetések, rendőrségi jelenetek, választások, stb.) beletrükköznénk  a főszereplőt. Visszatérő elem a  tévé-függő nagypapa lakása, ahol a legfontosabb  - ma már történelmi eseményeket látjuk egy régi készülék képernyőjén. Mutatjuk  a rendszerváltás főbb eseményeit úgy, hogy Kárász  Mátyás  és a többi fontosabb szereplő mindenhol  látható. Két változatot tudok elképzelni, az egyik 50 perces, a másik 80 - ez utóbbi 35-ös felnagyított kópia.

Csupán néhány profi színészt foglalkoztatnék - a többiek civilek, illetve szerepelnének  köztük olyanok, akik a  rendszerváltásban aktívan részt vettek.

***************************************************************************

Főszereplő:  Kárász Mátyás

Fontosabb szereplők:

Feri, gyermekkori barát

Ladányi András, lecsúszott alkoholista

Náci bácsi,  nagypapa, nyugdíjas tanár

Ildikó, feleség

Apja, Kárász Lajos külkereskedő

Anyja, Ilona IBUSZ kirendeltség-vezető

Gara elvtárs, titkosszolgálati főnök, a család barátja

Orvosnő  a traumatológián

Tévés műsorvezető

Fiatal tiszt a III/III-as főcsoportfőnökségről

Rendőrök, diákok, politikusok, újságírók, civilek stb.

Helyszínek: Parlament, Fehér Ház, Operaház, Gyorskocsi utcai börtön, tévé-stúdió, ELTE Gólyavár, Műcsarnok, Csatornázási Művek, Zugligeti plébánia, János Kórház traumatológia, Magyar Tudományos Akadémia, Kincsem Park, panellakás, a nagypapa polgári lakása,  T-lakás, a Kárász-család budai villalakása, Ibolya presszó

2009 december

Dézsy Zoltán

rendező

Rendezői koncepció

Az ügynökök a paradicsomba mennek című játékfilmhez

A legfontosabb: a nagypapa a fotelból nézi a rendszerváltás eseményeit. A  televízió állandóan megy, a háttérben mindig látunk valamit. Néha a háttér képei felnagyítódnak - ma már történelem, amit látunk: tüntetések, tárgyalások, Ceausescu-házaspár kivégzése, az első szabad választás stb.

A tévé előtt ülők átélik a látottakat  - közben zajlik az élet. Sorsok alakulnak, karrierek indulnak el  - mindenki éli a maga életét. Legtöbben nem értik, mi és miért történik. Hirtelen mindenki hangos antikommunista lesz, s demokráciát akar. Pálfordulást él meg az ország, amikor megváltozik 1956 megítélése.

Egyszerre reményteljes és feszült mindenki - a rendszerváltástól sokat várnak: nyugati életszínvonalat, szabadságot.

Ebből a forgatagból választódnak  ki hőseim: Kárász Mátyás, aki karriert akar csinálni; Feri, a gyermekkori barát; Ildikó, a naiv feleség; Ladányi, az elbukott korai hős;  Gara elvtárs, a szürke eminenciás;  és az  eseményeket  szkeptikusan fogadó tapasztalt nagypapa.

A film utolsó kockái már a jövőt sejtetik  - azt a jövőt, amit mi már ismerünk.

Politikai thriller a javából, melyet a dokumentum-elemek élessé tesznek. A szereplők többsége civil, amatőr. Szeretnék néhány korabeli résztvevőt is beemelni, akik saját magukat alakítanák. Néhány  színművész  vidéki illetve határon túli magyar színház tagja. Csupán Kárász megformálója lesz országosan  ismert  színész.

 A rendszerváltást tevékeny televíziós szerkesztő-riporterként  éltem meg.

Ott voltam a legfontosabb eseményeken. Akkor azt reméltem, hogy 

magam is alakíthatom az eseményeket.

 Évekkel később alkotóként visszatértem a rendszerváltás témájához.

Az MTV  szerkesztőjeként az erről  szóló  rendkívül értékes  archív anyagokat  36 részes sorozatban dolgoztam fel. A rendszerváltás a kezemben van.  

Dézsy Zoltán

rendező

www.dezsyzoltan.hu