A legősibb magyar bálvány vagy zászló, vagy ahogy őseink nevezték: ”istenfa” (az istenség jelképe, fája) egy meggyfa-bot volt. Ez lehetett fehér is mert szokták volt kérgét lehántani, de maradhatott kérgében is. A bot egyik végén a kivágott fiatal fácska tövéből képezett gömb, bunkó volt. Később ezen gömböt aranyból készítették. A bot a hímséget, férfit (hímtag) jelképezte. A magyarok a hímség, termékenyítő erő, az erő (energia), hatalom legfőbb jelképét a Napot, azaz a Napistent vagyis Magyart (Megyer, Magyarok Istene, Magor, Moger) ábrázolták ezen botjelképpel. Az ő jelképe volt az aranygömb is, mivel a nap valóban gömbalakú, amivel őseink teljesen tisztában voltak. Nálunk a gömb a termékenyítő magnak, a termő gyümölcsnek jelképe is volt.

A Mag-er, Mak-ar, Mag-ar, Mag-or vagy Magy-ar név értelme: mag-erő azaz élet-erő, férfi-erő. Magnak a meggyfából készülő aranygombos bálványnak neve is megyer, magyar volt habár nevezték még gyombó, gyám és istenfa néven is. Magyar törzsbeli őseink tehát nem ”zászlót” tűztek ki hanem ”kitűzték a megyert”, ”felállították a magyart”. Ezen gömbfejű istenfa azután idővel a szobor Magyar Napistent ábrázolta.

            Ezen istenfára vagyis ezen hímségi jelképre ráalkalmazták azután a nőiség jelképeit s ezek a bálványt mintegy fenntartotta, gyámolította. Ősnyelvünkben gyám = bot, rúd, oszlop. (A magyar törzsnél a nőiség egyik legköltőibb jelképe volt a gyöngyvirág. Ez volt nálunk a Földistennőnek, azaz Magyar Napisten nejének, vagyis Tündér Ilonának jelképe.

Ősnyelvünkben tündér = lány, szűz. Ilona azaz il-ona pedig = élet anya.) (Tündér Ilona azaz Szűz Ilona azonban mint Magyar Napisten neje a Magyar Ilona nevet veszi fel, ahogy őt a csallóközi nép máig is nevezi.

Viselte még a Boldog Ilona, Boldogasszony, Boldoganya neveket is, csakhogy ”boldog” szavunk palóc eredetű, míg magyar őstörzsünk nyelvén jelentett boldogot is, amiértis tehát Magyar Ilona még Boldog Ilona jelentéssel is bírt.)

            Nőiségi jelkép volt azonban őseinknél minden lap, lapos dolog s így a szallag is, valamint a zászlólap is. A gyöngyvirág és az ezt a bálványra kötöző szallag is tehát nőiségi jelképek voltak. (Hogy miért és miképen volt a lap és szallag nőiségi jelkép, igen világosan megmagyarázhatom, de ez itten hosszadalmas volna.) A piros-fehér-zöld színek a magyarságnak ősidőkből származó szent nemzeti színei Magyar Napisten szent fájának a meggynek virága fehér, levele zöld, bogyója piros s ugyanígy van ez Tündér Ilona szent virágánál is, a gyöngyvirágnál.)

Hogy miért voltak ezen színek a magyarság szent színei, szintén magyarázható de ez szintén hosszadalmas. Például a besenyők színei a fekete-kék-piros voltak, a kabarokéi a kék-piros, a kunoké a fehér-kék stb. Ezen ősi nemzeti azaz törzsei színek képezték a nemzeti lobogók eredetét, csakhogy a mi őstörzseinknél ezen színeknek még mély értelme volt, holott a későbbi ”nemzeti színek” már csak mondva csináltak.

            Eredetileg a megyeren vagy magyaron (vagy gyámon) három szallag volt: egy piros, egy fehér és egy zöld s ezek lecsüngő két-két vége hat szallagot képezett. Ez idővel úgy egyszerűsödött, hogy egy háromszínű szallag köttetett a megyerre; majd ezen szallagból alakult ki a lobogó vagy zászló.

            A magyar törzs megyerére tehát gyöngyvirágcsokor volt piros, fehér és zöld szallagokkal felkötve.

Rúdja fehér, tetején aranygömbbel, aranygyöngyvirág levelekkel és ezüstszárakon csüngő, rezgő fehér üveggyöngyökkel. (Régi magyar süvegeken, kalapokon a gyöngyvirág rezgő gyöngyei igaz gyöngyökből képeztettek, amelyek vékony ezüstláncocskán csüngöttek.)

            A kereszténységben a zászló vagy lobogó rúdjának értelme, fontos jelképi mivolta feledésbe ment s a lobogó lett a lényeg. Őseink megyerén a napot annak aranygömbje jelképezte. Ősmagyar szimbolika szerint a Napot a zászlólapra alkalmazni teljesen helytelen mert hiszen nálunk a lobogó lapja nőnemű dolog a Nap pedig hímnemű!