A lépés célja, hogy növeljék az IMF rendelkezésére álló forrásokat a gazdasági világválság kezelésére. A 186 országot tömörítő IMF igazgatótanácsában 85 százalékos támogatást kapott a javaslat - írta az MTI-eco.

A legnagyobb ipari és fejlődő országokat tömörítő G20 csoport április elején tartott csúcstalálkozóján a résztvevők megállapodtak abban, hogy együtt összesen 500 milliárd dollárral az addiginak a háromszorosára kell növelni a pénzintézet azonnal mozgósítható tőkekészletét, és hogy az IMF további 250 milliárd dollárnak megfelelő saját "fedezet nélküli pénzt" bocsáthat ki a súlyos finanszírozási problémákkal küszködő felzárkózó gazdaságok segítésére.

Ez utóbbit hagyták most jóvá az IMF tagországai. Az IMF közleménye szerint az új kibocsátás augusztus 28-án zárul.

Az SDR egy főbb valutákból álló valutakosár, jelenleg súlyozottan a dollár, az euró, a japán jen és az angol font alkotja. Ilyen egyszeri SDR-kibocsátás - kvótanövelés - eddig kétszer volt az IMF történetében, az 1970-es évek elején, majd részletekben 1979 és 1981 között.

Ahogy már ismerjük és tudjuk, az így nyomtatott fedezet nélküli pénz legalizálása a kormányoknak nyújtott hitel visszafizetési igérvénye lesz kamatostól, melyet adó formájában vonnak el az adott országok állampolgáraitól, vállalkozásaitól.

napi.hu

A hazai államadósság ma már olyan akut pénzügyi-gazdasági problémát generál a magyar társadalomban, amely miatt elkerülhetetlen ezen kérdés megnyugtató és végleges megoldása.

A 2008-as globális pénzügyi krízis önkéntelenül rávilágított a súlyos hiányokat mutató magyar államháztartási helyzetre. 2006-ban, az „Új egyensúly” program kapcsán kiderült, hogy az országnak jelentős államadóssága van, ami jelentősen hátráltatja a lakosság szociális fejlődését.

Az adósság sajnos azóta is folyton nőtt, és 2008 végére eléri a 16300 Mrd Ft-ot, ami négytagú családra vetítve 6,5 millió Ft értéket jelent.

Az adósságot vizsgálva feltárult, hogy az ország 1990 előtt kb. 13 Mrd USD törlesztési áldozatot hozott, miközben csak kb. 1,5 Mrd USD közvetlen tőkeérték keletkezett. Végül az adósság 1990-re 22 Mrd USD-ra nőtt. Ez egy főre jutó értékben ötszöröse az egykori Varsó Szerződés átlagának. Összességében a 13 Mrd USD-os addigi áldozat és a 22 Mrd USD-os fennmaradó adósság alapján 1990-re családonként kb. 1,116 millió Ft-nak - kb. egy ház árának – megfelelő kár keletkezett.

Ám 1994-ben Lengyelországnak és Bulgáriának - amelyek adósság/fő értéke fele volt a magyar értéknek – sikerült 50 %-kal mérsékelni a nemzetközi bankoknál az adósságállományát. Ezt a megoldást a hazai vezetés elvetette és helyette az adósságot egyrészt az értékesebb állami vállalatok eladásából, másrészt az országba érkező külföldi tőkebefektetések adóbevételeivel gondolta rendezni.

Az elképzelés azonban nem valósult meg, mert az eladásra felkínált kb. 15 Mrd USD értékű vagyont csak 5 Mrd USD-ért sikerült értékesíteni, másrészt a bejövő tőke messze nem hozott olyan adóbevételt, amivel az adósság kiegyenlíthető lett volna.

Ezt követően kötvény-kibocsátásával próbálták az adósságot szinten tartani. A 2000-es évekkel azonban az adósság ismételten nőtt és az ’90-ben átvett 22 Mrd USD-os érték 2008 végére eléri a 88,6 Mrd USD-t. Bekövetkezett a szocialista rendszer utáni, második, immáron 4-szeres eladósodás, ami egy újabb, kb. 48 Mrd USD anyagi áldozatot követelt, ami családonként ismét kb. egy panellakás árának megfelelő kárt okozott.

A 2008-as pénzügyi válság megjelenésével azonban reális veszély, hogy a magyar államadósság akár pár éven belül vagy jelentősen nő, vagy súlyosan nehezíti a recesszió közepette a társadalmi fejlődést. Mivel az országban szinte nincsen már értékesíthető vagyon, és a külföldi tőke sem jön nagyobb mértékben, ezért már csak a hazai lakosság jövedelméből lehet a magasra nőtt adósságot törleszteni.

Ez egy újabb, már II. Bokros-csomagot jelent a társadalom számára. Ám ahhoz, hogy a lakosság a fennmaradt adósságot önerejéből fizetni tudja, jelentős anyagi-szociális erőnléttel, jó életkörülményekkel és egészségi állapottal kell, hogy rendelkezzen.

A jövedelemnek az 1990-es érték 2-3-szorosának kell lennie, s nem állhat fenn szociális törés. Ezzel szemben ma a jövedelmi érték 64%-kal elmarad a termelési értéktől, az alkalmazottak a termelési értékhez mérten rosszabbul keresnek, mint az 1990 előtti szocialista időkben. Az elmaradás 11,22 millió Ft családonként. A rétegek között élelmiszerfogyasztásban is aggasztó a különbség, és van egy 3 milliós súlyosan leszakadt tömeg.

Összességében a társadalom sem szociális minőségében, sem erőnlétében nem képes egy újabb Bokros-csomag elviselésére. A 2008 őszére megjelenő globális pénzügyi válság és a várható gazdasági recesszió mára már elkerülhetetlenné teszi az eddig is nagy kárt okozó államadósság rendezését. Emlékeztetni kell rá, hogy a magyar lakosság – már a két politikai korszakot is érintő adósságtörlesztés miatt - családonként kb. egy szép családi ház értékét veszítette el és várhatóan még egyet - a helyzet fennmaradásával - el fog veszíteni.

A Munkástanácsok javaslata 2008-ban:

Emiatt a magyar államadósságot is mérsékelni kell, mégpedig egy szanálásos konverzióval, ami egyben segíti az elengedhetetlen lakossági állapotjavító programot is. Bár a példaértékű lengyel/bolgár eset óta több, mint egy évtized eltelt, de ez idő alatt az adósság a magyar társadalomnak csak további veszteséget okozott, ezért mára magyar társadalom duplán rászolgált az adósságmérséklésre.

Nem szabad elfeledni, hogy a magyar adósság rendezetlensége miatt a külföldi érdekeltségeknek kb. 52 Mrd USD további nyeresége keletkezett.

A rendezésre többféle mód is van. Az egyik, hogy a magyar államadósságot - főleg a fennálló szociális állapotok miatt - mérséklik a 2004-ben és 2007-ben uniós taggá váló államok szintjére. Amennyiben a nyugati felek ezt elvetik, akkor egyrészt el kell ismertetni a magyar nemzet 1990 előtti áldozatvállalását, másrészt - ha ezt sem ismerik el - hivatkozni kell arra, hogy az 1990 utáni társadalmi fejlődéshiány megszüntetéséhez kikerülhetetlen az adósság mérséklése. E téren a rendezés az Európai Unió érdeke is az egység fennmaradásához.

Bármelyik hivatkozás szerint is történik meg a rendezés, annak a magyar lakosság jövedelemileg lemaradó alsó 80%-ának a felemelését kell szolgálnia, s eddigi áldozatuk ellentételeként vissza kell kapniuk családonként kb. 4,75 millió Ft étéket és kb. 6,08 millió Ft tehermentesítésben kell részesülniük.

Végül a felvetés sikeréhez a magyar pénzügyi, gazdasági és politikai vezetésben is jelentős személycserének kell lezajlania. A rendezést segítenie kell a bankoknak és a két rendszerben is nyertes rétegnek. A legnagyobb esélyt a rendezéshez az adja, ha az eddig vesztes tömeg tevékenyen segíti az államadósság rendezését.