I. rész

Összefoglalónk a következő hírekre támaszkodik. A keleti blokk alakulása és a terjeszkedése, Medvegyev kijelentése a keleti blokkal kapcsolatosan, Orbán és Soros György bejelentései.

Bármennyire furcsa is ez, a dolgok összefüggenek. Orbán Viktor tájékoztatta az országot, hogy egy-két hónap, és elfogy az éves költségvetés, nincs pénz, üres a kassza. Még hatalomra sem kerültek, már is kibújt az ígéretek terhe alól. Ilyen kétszínűség láttán kell-e csodálkozni azon, hogy a nemzeti oldal, amely a nemzeti érdekeket legmarkánsabban jeleníti meg Fidesz terrorra készül (még le sem írtam ezeket a sorokat, mikor jött a Lázár törvény híre, de ezt külön cikkben). Mit akart Orbán ezzel a bejelentéssel valójában? Ez egy előre menekülés, mert fél vagy egy év múlva már rajtuk vernék el a port. Az MSZP fenyegetései a Fidesznek címezve - miszerint kellemetlen ellenzék lesznek - tehát nem csak ijesztgetés volt, persze tehették (miközben jókat röhögtek magukban), mert tökéletesen tisztában voltak a helyzettel. A Fidesz nem? Dehogynem. De a hatalom megszerzése csalás, hazugság árán is előrébb való volt mindennél. Az MSZP annyit hazudott az elmúlt időben, hogy nekik semmit sem hisznek már el. A Fidesz viszont ugyanazzal a taktikával amivel 4 éve az MSZP került be, most átveszi a hatalmat.

Tehát most Orbán előre megmagyarázta miért lesz 4-500 forint a benzin, miért nem lehet semmiféle terhet csökkenteni, csak növelni. Egymillió új munkahelyet ígértek. Csak azt felejtették el kifejteni, hogy ki, kinek, mit, és hol fog gyártani. Az a keleti blokk, ami egyre szorosabb együttműködésben dolgozik a piac minden területét lefedi. Egyetlen ipari szegmenst mondjon valaki, ahol a jelenlegi magyar és európai helyzetben versenyképesek vagyunk, és tömegek munkahelyét lehetne alapozni rá. Ilyen nincs. Itt jön a képbe Soros György kijelentése, miszerint ha nem változtat működésén a globalista rendszer, akkor még nagyobb válsághullám jön, mint ami volt, és legnagyobb valószínűséggel a bankrendszer halálát fogja okozni. Soros Györgyről jól tudjuk, zsidó származású. Lehet ellenségezni, gyűlölni, de olyat nem jelenthet ki, ami miatt szakmájában dilettánsnak bélyegezhetik meg. Ezért kijelentéseit figyelemmel kell kísérni.

Változtatni kellene, de hogyan? A probléma gyökere az, hogy maga a rendszer egy erkölcstelen renden, a kamatos kamat, és a jogosulatlan extraprofit rendjére épül. Ha a probléma gyökere maga az erkölcstelenség, akkor hogyan lehet változtatni? Csak és kizárólag úgy, hogy az erkölcstelen rendszert, erkölcsös emberek, egy erkölcsön alapuló rendre cserélik. Más megoldás nincs. Kevés a személycsere vagy a pártcsere, mert a rendszer alapkövei olyan 'értékekre' épülnek, melyek ember és nemzetellenesek.

Mi történik, ha összeomlik a pénzügyi rendszer?

Akkor felszínre törnek azok az elfojtott indulatok, elvek, rendező szándékok, melyek az elmúlt 60-100, de inkább 500 évben láncra verve sínylődtek. Lehetséges ez? A folyamat két részre fog bomlani. A kialakult keleti tömb óriási anyagi, nyersanyag, és munkaerő tartaléka kiegészül a stabilitás pozitív hangulatával, mely a szorgalmas munkából, a vallásból, a vezetőkbe vetett hitből is táplálkozik, és még keményebb, erős blokkot fog létrehozni. Világa nem a globalista szemléleten fog alapulni, hanem stabil belső rendszereken, egy erős, egymást segítő, tervgazdaság alapú piacgazdaságon, melynek nem a profit, hanem az egyenletes fejlődést biztosító nemzetgazdaság, és a szociális eszménykép a mozgatórugója. A közszükségleti ellátást Kína adja, a nyersanyagokat, katonai tudást és a technológiai kutatásokat és fejlesztéseket az oroszok, gazdasági felépítése önellátó. Ebből India, aki kilóg, ő a harmadik világot fogja ellátni mindennel, amire szüksége van.

Mindezen folyamat mellett az orosz gazdaság agyelszívó hatása már érezhető Nyugat Európában. A sorozatos gazdasági válságok miatt nyugaton egy jól képzett technológus értelmiségi réteg jövője bizonytalanná vált, miközben a stabil, energiahordozókra és hadiiparra épülő orosz gazdaság óriási fejlődés előtt áll. Nyilvánvaló, hogy a felgyorsult fejlesztések egy jól képzett és megfizetett kutatói kart és fejlesztőmérnöki-technológusi réteget igényelnek. Már érezhető a szakemberek hiánya, bár az egyetemek és főiskolák minden tőlük telhetőt megtesznek a hiány pótlására. A fejlődés üteme annyira felgyorsult, hogy a legjobb igyekezet ellenére is bekövetkezhet a szakemberhiány miatti lassulás. Ezt az átmeneti időszakot agyelszívással fogja az orosz gazdaság áthidalni. Ez Európában minden vonatkozásban gondokat okoz, különösen a pszichológiai küzdelem területén.

A másik oldal folyamata, a bezárkózás folyamata. A bezárkózó, felbomló uniók tagállamai kétségbeesve próbálják újrateremteni elveszett gazdaságukat, de képtelenek lesznek boldogulni, mert nyomja őket a kialakult és elfojtott erkölcsi, etnikai, demográfiai, és nem utolsó sorban az uralmukhoz ragaszkodók terrorisztikus intézkedései. Szintén hasonló kétségbeeséssel próbálják majd a multik maradék tőkéjüket a jól működő keleti tömbben befektetni, de nyilvánvaló zsidó érdekeltségük miatt ekkorra már zárva lesznek a kapuk előttük. Arról nem beszélve, hogy várható a már most ott lévő tőke államosítása (vagy állami ellenőrzés alá vonása), úgy mint Venezuela esetében már megtörtént. Szintén várható, hogy a keleti tömb közepébe szorult Dél-Korea és Japán összeroppan a nyomás alatt, és szinte teljes beolvadása vagy így, vagy úgy, az új tömbbe megvalósul, vagy pedig teljesen elszigetelődnek. Kína potenciálja már most bármelyiket elsöpörné pillanatok alatt.

II. rész

A cionista erőszakkal unionizált területeken, a gazdasági megroppanás után egy nagyon elhúzódó, hullámzó háborúra kell felkészülni. Érdekérvényesítés egyik és másik oldal felől, melyben a kis nemzetek fognak legtöbbet szenvedni. Ezeken a területeken a pénz jelenlegi fogalma megszűnik. Persze lesz fizetőeszköz, de a folyamat végére az egész jelenlegi rendszer teljesen át fog alakulni, a régi rendszer elemeit maradéktalanul ki fogják törölni. Új szövetségi rendszerek kialakulása szükségszerű, egyrészt vérségi, másrészt történelmi alapon. Európai unió még a végkifejlet előtt darabjaira hullik.

Vissza a jelenhez.

Beszélgetéseim során egyre többször találkozom az összeomlást felismerő, és a megoldásra valóban vágyó emberekkel. Azonban egy nagy félreértésbe is ütközöm nagyon sok ember részéről. Amikor összeomlásra kerül a szó, nem tudják sokan elképzelni, hogy hogyan is néz ki maga az összeomlás. Hát egy biztos! A hollywoodi rémmesékbe illő képet el lehet felejteni, amikor szakadt ruhás, mocskos ábrázatú zombiszerű lények tömegekben támolyognak az utcán, élelmet kotorászva, és egymást gyilkolva. Akkor milyen az összeomlás? Hát pontosan olyan, mint amilyen egy normális nap. Ezek a filmek által a fejekbe tukmált rossz képek azok, ami miatt az emberek se nem látják, se nem értik a folyamatok látható jeleit. Illetve csak nagyon kevesen. Az összeomlás annyi, hogy az emberek nem vásárolgatnak, lehetőleg nem mennek sehová, mert az utazás pénz. Az utcákon vagy járőröző rendfenntartókat látni jobbára, vagy elégedetlen sokaságokat. Azon kívül csend van. Ha az összeomlást ehhez a típusú képhez csatolom, és nem a rémmeséhez, azonnal láthatóak már most a jelek. A bevásárló központok parkolóiban a szombati csúcsidőben fele annyi autó sincs, a benzinvásárlás drasztikusan lecsökkent, az autópiac döglődik, a motorkereskedésben, ahol egy ismerősöm dolgozik, január óta egyetlen egy darab motorkerékpárt sem adtak el. Az elégedetlen tömegek még hiányoznak, mert még van pár lyuk a nadrágszíjon, amin húzni lehet, addig csendben vannak. A kilakoltatottak, a már letepertek pedig képtelenek szerveződni, reménytelen ellenállásuk egyelőre a szavazóurnáknál jelentkezik csak, láthatóan kevés eredménnyel.

Az összeomlás közeledik, lopakodva, sunyin, alig érezhetően, de egyre közelebb kerülve. Az emberek pedig olyan állapotban vannak, mint a koca levágás előtt, egy perccel a vég előtt fogalma sincs arról, hogy mi is mi fog vele történni.

Az állam pillanatnyilag mindössze a havonta forgó pénzekre számíthat. Az EU segítségre egyelőre nem, elég volt most a görögöknek mentőövet dobni, és előttünk is állnak sorba páran a pénzért azoknál, ahol már csak virtuális pénzek vannak. Orbán kijelentése egy üzenet a magyaroknak, hogy várható minden szociális juttatás megszorítása, és üzenet Sorosék bandájának is, ha nincs pénz, akkor lehet csomagolni. Csakhogy ebben az esetben Orbánnak, és társainak, (értsd MSZP, MDF, SZDSZ, stb. volt és jelenlegi tagjai) is csomagolni kellene, tehát inkább marad a terror, és kezdődik a kilincselés. Oroszoknál, kínaiaknál, araboknál, mindenhol, ahol még egy kis pénzt lehet kunyerálni. Ennek láttán az Eu még csepegtet egy kevés pénzt, de ez már csak késlelteti az elkerülhetetlent, időhúzás.

Azt is meg kell végre érteni, hogy a világon senki nem ad "csak úgy" pénzt, segítséget senkinek. Miért is adna? Csak a valamit valamiért elv működik. És Magyarországnak már nincs "valamije". BKV, MÁV, paksi atomerőmű, állami földterületek és vége. Nincs semmink a katasztrófálisan nagy adósságainkon kívül. Ki ad erre hitelt? És ki a felelős mindezért? Ezeket a kérdéseket nem csak mi tesszük fel, hanem azok is, ahová kéregetni megy a kormány.

Ezekben az elkerülhetetlen változásokban várható-e a szokásos zsidó, cionista szabálytalan előzés, ami évszázadok óta juttatja előnyökhöz őket? Természetesen várható. De kivitelezése erősen kétséges, végre 500 éve először, mert a gondok okozói kivétel nélkül a cionizmushoz kötődnek. És a bajok megnevezésekor az emberek automatikusan őket nevezik meg bűnösöknek. Ehhez mára sem nemzetiszocializmus, sem hungarizmus nem kell, ez egy önjáró, öngerjesztő folyamat. Ehhez nem kellenek ideológiák. Különben is, az ideológiák kora lejárt, minden ideológia halottnak tekinthető. A kommunista jellegű ideológiák osztálytársadalmakban gondolkodnak, és megosztják azt a társadalmat, mely csak az összefogással élhetné túl a bajokat. A "világmegváltó" demokrácia totális csőd, mai gondokért egyedül tehető a felelőssé, mert erkölcsileg elrothadt, és gazdaságilag is működésképtelenné vált. Az orosz és a kínai nemzeti és szociális társadalmi képlet még nem vált ideológiává, egy átmeneti állapotban vannak.

Az új ideológiák által kialakított új rend eljöveteléig egy szociális alapú TÖRVÉNYEK RENDJE időszak szabályozza a világ működését. Lényegében a világháború befejezése óta ebbe az irányba mozog minden. Számtalan különböző érdek akarta a saját rendjét világrenddé tenni, de sikertelenül. Nincs közös nevező, nincs közös világrend. Ezért a GLOBALIZÁCIÓ HALOTTNAK TEKINTHETŐ. Ennek a folyamatnak a kiteljesedését igyekszenek a cionista befolyású országok és szövetségek minden erejükkel megakadályozni. Korea, Vietnam, Irak, Afganisztán a nagy összecsapások színhelyei (mindenhol csúfos vereséget szenvedtek, vagy fognak elszenvedni). Nem működik a cionimperializmus, nincs elég ereje, és napjainkban is nagyon gyengül, míg a világ új súlyponti térségei nagyon erősödnek.

Az új ideológiák alapjait azok a letűnt korból megismert ideológiák adják, melyek a legfiatalabbak voltak és nemzeti, valamint szociális töltetük kiegészíthető az új elvekkel, és melyről leválaszthatóak a hibás tételek (osztályharc, fajelmélet, imperializmus). A demokráciának nevezett képlettel nem érdemes foglalkozni, a jövőben közmegvetés tárgyát képezi, míg teljes ismeretlenségbe nem merül.

III. rész

A cionisták szabálytalan előzése abban áll, hogy jól érezve a nagy társadalmi változások közeledtét, az alakuló új eszmék, rendszerek élére próbál állni. Vagy anyagi támogatás révén, vagy úgy, hogy túl akar tenni az adott irányzat legmarkánsabb megjelenítőin is, túlzásokba esve. Ordít ahogy száján kifér, hangosabb, erőszakosabb, törtetőbb bárkinél, kiharcolva a pozíciót, majd a vezető helyek elzsidósításával tönkreteszi azt. (Példa erre a bolsevizmus, melyet a szociális állam iránti általános igényt kifejező valódi szocializmus - a nemzetiszocializmus - torz karikatúrájaként a cionisták hoztak létre). Évtizedekkel, évszázadokkal vetve vissza a normális társadalmi fejlődéseket, miközben élősködőként szívja vérét az új társadalmaknak. Ezt a folyamatot azonban nagyon sokan kiismerték, és ezért elutasítják a zsidókkal még a legcsekélyebb párbeszédet is. Ezek a szerveződések a jövő zálogai, mert az új szuperhatalmak, az alakuló keleti tömb nagyhatalmai, csak ezekkel fognak szóba állni. Ezekben az országokban nagyon jól felkészült, óriási mennyiségű információval rendelkező tudós-kutatók tervezik a társadalom fejődését/szabályozását elősegítő folyamatokat. A zsidóság, különösen a cionista zsidóság társadalombomlasztó, destruktív szerepét jól ismerik, és az óvó-védő mechanizmusokat is kidolgozták elhárítására. Ezek egyike a felismerési képesség kifejlesztése. A cionista rejtőzködők (bankok, üzletláncok, jogvédők, környezet védők, emberjogi szervezetek, aktivisták, stb.) esélye a megtévesztés terén ezek után minimális.

Antiszemiták lennének a keleti tömbben? Ezt így nem jelenthetjük ki, hiszen ha valaki nem simogatja a kígyókat, attól még nem lesz antikígyóista. Az országok érdeke és a társadalmak biztonsága ezt követeli meg, és ezzel a kérdés mindenhol le van zárva. Tehát nem azért taszítják el a zsidókat, mert ki akarnák irtani, hanem azért, mert 500 év keserű tapasztalata van az emberiség háta mögött. Ha a gazdasági érdekük úgy kívánja, nyilván tárgyalnak bárkivel, akár a zsidókkal is. De soha nem engedik őket ebből a zárt körből kilépni. És mert a hagyományos zsidó befolyásolási technikák hatástalanok ebben az összezárt térben, a cionista zsidóság látszólag már a kísérletezéssel is felhagyott. A keleti óvatosság azonban állandóan figyelemmel kíséri minden tettüket, és bármilyen közeledést tapasztalnak a cionista hegemóniájú térségek országainak bármilyen jellegű szerveződései, személyei részéről, ez az elsődleges szempont a megítélésükkor.

A zsidóság szeret közvetítői szerepben tetszelegni akkor, ha nincs döntési helyzetben. Hivatkozási alapjaik egyike a jó üzleti érzék. Nincs jó üzleti érzékük, ez egy hamis mítosz. A másik hivatkozási alap a jó kapcsolatteremtő készség. Nem rendelkeznek semmiféle komoly kapcsolatteremtő készséggel. A jó üzleti érzék nem más mint a csalásra való erős belső késztetésük, hajlamuk, a kapcsolatteremtés meg csak behízelgő, kétszínű alakoskodás. Ezt a keletiek nagyon jól tudják. És azt is, hogy Nyugat egy nagy zsidó érdekközösség. Ezért nincs átjárás a két világ között, és ezért vergődik egyre jobban a nyugati világ.

Mit veszíthetünk azzal, ha mi is lemondunk a zsidókkal való együttműködésről? SEMMIT! Egyáltalán. Miért kellene a zsidókkal bármelyik népnek is a továbbiakban együtt működni. A zsidó eszmei, ideológiai téren, a kapott értékekért semmit sem ad. Sok embernek elvették a hitét, és mit kapott? Materializmust, darwinizmust, melyek üres, semmitmondó, lelketlen elgondolások, ezekben sem erőt, sem támaszt nem talál senki. Vagyis elvették a hit erejét, és üres frázisokat adtak helyette. Elveszik az országot, és mit adtak helyette? Pornót és drogokat. Persze mindezt az emberek saját pénzén, vagyis megengedték mindenkinek, hogy önmaga pénzén tönkretegye magát. Adniuk szintén nem kellett semmit, csak kapni. De elég, ha a zsidó művészeket vesszük nagyító alá, írásaik undorítóak, filmjeik semmitmondóak, festményeik a kettő együtt. Eddig adni semmit sem tudtak az emberiségnek, legyilkolt Jézuson, kínon, háborúkon, megosztáson, felszabadított erkölcstelenségen és perverzión, mindenkit tönkretevő üzletelésen kívül.

Ezek a tények a világháború után váltak ismertté, és az utóbbi évtizedben közismertté. Addig, amíg működött a világ kiszipolyozása, nem csinált ebből a nyugati világban senki különösebb gondot. Éltek a meg nem érdemelt jólétben, és félretettek minden erkölcsi aggályoskodást. De a világrablásnak vége. Úgy a fegyveresnek, mint a pénzügyinek. És ezzel vége a cionista hegemóniának is, mert a romló gazdaságú országok lakói fokozatos lecsúszás felelőseit ha keresni kezdik, megtalálják a vezetőikben, akik szinte kivétel nélkül zsidók. A pénz urai és szolgái. A romlás végén nagy összetartó szimbólum, a PÉNZ semmivé válik, mert nincs mögötte más, csak hazugság. A leértékelt istenből egy szükségszerű eszköz lesz újra, mindenki szolgája. A papjaiból pedig mi is lehetne más, mint a szolgák szolgája, a világ rabszolgája.

A zsidóság a saját világán belül egészem más értékrendet követ. Ha ezt az értékrendet vetítené ki, semmi gondja nem lenne velük senkinek. A zsidók, különösen a cionista zsidók számára két világ létezik. Az egyik a zsidók belső, hagyományok és törvények által vezérelt világa, a másik a zsidóság által kiszipolyozandó külső világ. Ideje lenne ha rájönnének, mindenkinek csak egy világa van.

A cionizmus a nemzsidó számára, a rózsaszín csapda, de igazából a tökéletes nesze semmi fogd meg jól!

IV. rész

Mostani világ működési elve a pénzközpontúság. Mit jelent ez? Azt, hogy a világ működésének célja, szándéka, lehetőségei, áruforgalma, termelése, pénze nem az ember helyzetének javítását, szinten tartását, felemelését végzi, hanem egyes emberek, pénzügyi csoportok meggazdagodását, dorbézolását, fékevesztett költekezését finanszírozza. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a cél az, hogy egy csomó rabszolga eltartson egy szűk réteget, akik azt csinálnak, amit akarnak. Ha akarnak gyerekeket raboltatnak el a veséjükért, nőket, gyerekeket a perverzió kiélésére, törvényt szegnek akárhol, vannak ügyvédeik, bírságokra fedezetük. Ezenközben milliárdos yachtok, sportautók, luxusvillák a legkevesebbek, amit maguknak követelnek.

Csakhogy! Vegyük tudomásul végre, és ez legfőképp a zsidóságra vonatkozik, hogy a haszon, nem egy feneketlen, mindig színültig lévő zsák, amiből állandóan annyit veszek ki, amennyit csak akarok. Ha egyik többet vesz ki, a másiknak kevesebb jut. A cionizmus azonban fenntartja a jogot, hogy magának követelje az összeset. Ez az elferdült, asszimetrikus világ pedig a bankokra épül. A világ másik részei, ahol eddig az anglomán elnyomás, a francia gyarmatosíts, úgy általában véve az imperializmus formái elnyomták a népeket, a múlt század végén nagyjából kivívták függetlenségüket, és mára megkezdődött az önfelszabadítás folyamata, és a nagy haszonzsákból bizony kérik a részüket, illetve nem engedik teljesen kizsákmányolni magukat. Mivel a cionista háttérhatalom ezt nem adta önként, teljesen egyértelmű, hogy a világ szépen lassan egy zsidóérdekektől mentes új blokkba kezd tömörülni. Ez a mi önfelszabadításunk egyetlen záloga. Mert a magyarság mindezt önmagában kivívni már képtelen. Ne menjünk messzebb, mint a mai választások, ahol a zsidó-vezetésű Fidesz még mindig megetette a választóknak több mint felét. Mi a fenének megy el a sok bolond még mindig szavazni? Húsz éve nyámnyognak azon, hogy állítólag jobb lesz, és minden szavazás után egyre rosszabb. Akkor mi a fenének hiszi el még bárki, amit mondanak? Hát azért, mert sajnos népünk jó része szellemileg teljesen leépült. Külsőre nem, de belül, agyában teljesen zombi. Mindez azt jelenti, hogy rengeteg ember agya oly mértékig fertőzött ezzel a cion-mákonnyal, hogy fel sem képes ébredni. Ha nem ébredtek magatoktól, akkor majd lesz aki felrázzon.

Az új gazdasági erőközpontok sem mentesek az emberi hibáktól. Ha ezekben a térségekben is a kapitalizmus farkas-törvényei lennének az irányadóak, egy bizonyos idő eltelte után teljesen lezüllenének a nyugati társadalmak szintjére. Ezért ezekben az országokban, ahol a kultúra része a közösségi tevékenység, a vezető erő is erre az alapra építi stratégiai terveit. Így megmarad a szolidaritás, a méltányosság és a társadalmi igazságosság, mint összetartó erő.

Ez a kialakuló új rend persze termel, épül, gazdálkodik, vagyis van pénzforgalom, piac, haszon. Csakhogy alapgondolata - és ez már sok helyen kezd körvonalazódni -, nem az ember haszontermelés alá rendelése, hanem a haszon ember alá rendelése. Ilyen helyen kénytelen az állam némileg jobban igazodni, a haszon igazságosabb elosztásának elvéhez, és ez már egy hatalmas előrelépés. Mert ahol a zsidó nem lehet központban, pozitívra álcázott ízlésficamával, fajtalankodásával, beteges hajlamaival, ott nem is érzi jól magát. Dolgozni meg képtelen, tehát nincs nagyobb katasztrófa számára, ha a javakat viszonylag egyenlően, az elvégzett munka arányában osztják el. Ez a két tömb közötti feszültség alapja. Mivel azonban a cionizmus és kiagyalói úgy általában véve a csaláson, lopáson, hazudozáson, kétszínűségen, ármánykodáson kívül a világon semmihez sem értenek, kapaszkodnak ebbe a beteges világukba. Nincs más lehetőség számukra.

Az emberiségnek azonban nem ilyen semmirevaló, igazságtalan, hanem a munkáért járó biztonságos nyugodt világra van szüksége. Ezt az mai extraprofit alapállás eleve kizárja, tehát felesleges abba a tévhitbe ringatni magunkat, hogy megreformálható ez a világ. Az extraprofit megszűnésével, illetve a javak elosztásának átrendeződésével, a keleti tömb erkölcsi és politikai irányvonalának terjedésével, megingatja ezt a rendszert, amelynek erkölcstelen alapjait az emberek eddig elnézték az úszómedencék, új autók, wellness hétvégék varázsában, de ezek elmaradásával azonnal kiéleződik ez a kérdés.

Ennek az előre jól látható folyamatnak a kezdetére sokan hitték azt, itt az idő. A hatalom látszólagos megingására, hezitálására felbátorodva azt hitték, eljött a perc. Ezért zajlottak le a megmozdulások 2006 őszén, semmi eredménnyel. Rosszul mérték fel a helyzetet, ugyanis azzal nem számoltak, hogy a cionista világ nagy tartalékokkal is rendelkezik. Hatalma valóban megroppant, és nagy sebességgel omlik össze, de tartalékai felélésére még kell egy kis idő (ez az idő is rohamosan fogy).

A pénz értékének átfogalmazódásával, csökkenésével, majd elvesztésével a plutokrácia jelentősége is csökken, majd elveszik. Ez a folyamat lesz az, amikor a pénz célból eszközzé válik. A folyamat szintén kikövetkeztethető, és látható. Soros György nem véletlenül mondta, hogy ha erkölcsileg nem változnak, végük. De tud e a kígyó más lenni, mint kígyó? Egy darabig, aztán csak újra kígyó lesz belőle, mert képtelen másként viselkedni hosszú távon. Számukra ez az elkerülhetetlen véget jeleni. Teljesen mindegy, hogy likvidálják e a jobboldali vezetőket vagy nem, mert ezzel csak lassítani, esetleg a mártíriummal gyorsítani tudják a helyzet alakulását. De mivel ez egy globális társadalmi átalakulás, befolyásolhatatlan részükről. Mindenképpen lezajlik. Hazánk egy igen kritikus helyzetben levő ország. Gazdasági ereje egyenlő a semmivel. A pénzközpontú világ megingásával helyzetünk tragikussá válik. Nem ismeretlen az ilyen folyamat a világtörténelemben, de a tapasztalat azt mutatja, hogy csak azok a népek tudják ezt az időszakot átvészelni, ahol még élnek az ősi erények. Az összetartás, a segítőkészség, a kitartás és a remény. Rendelkezünk ezekkel az erényekkel?

Egy beomló világban élünk, náluk jobban ezt senki nem tudja, ezért az utolsó mentsvár a terror. Többször megírtuk már, hogy a terror jelentkezése, először kicsiben, majd egyre nagyobban, a pusztulásuk biztos jele. Még ki sem hűlt Bajnai széke, a terrorisztikus Fidesz intézkedések már szóbeszéd tárgyai. Kell-e több bizonyíték arra, hogy nagyon is helyesen ítéljük meg a helyzetet?