Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanuljunk együtt vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
László Váradi Gyula zenetörténész, filmrendező Radnóti Miklós Credoja
–
In memoriam Bubik István című szakrális oratóriuma a költő halálának
65., Bubik István halálának ötödik évfordulója alkalmából jelent meg
CD-n. A kiadványt Kocsis István történész, író mutatta be a budapesti
Stephanus Könyvesházban. A produkció a 2004. szeptemberi ősbemutató
hangfelvétele, melynek főszereplői Bubik István és Koltai János
színművészek voltak. Kocsis István esszéjéből közlünk részletet.
László Váradi Gyula a Radnóti Miklós credoja című szakrális
oratóriumban
– mint filmjeiben is- rávilágít a legfontosabb kérdésre: a magyar
nemzet és az egész kereszténység csak akkor találja meg a biztonságos
jövendő felé vezető utat, ha méltóképpen megbecsüli és újjáéleszti a
szakrális hagyományokat. Semmi sem fontosabb ennél a kizökkent idő
korszakában! Kizökkent idő: éltető hagyományok eltűnése, a szakrális
hagyományok semmibe vétele. „Kizökkent az idő, ó, kárhozat…” Mikor
mondta ezt Shakespeare? A kizökkent időben mik történhetnek?
A kizökkent időben a világ meghasad, s a meghasadt világ mindent
lenyel,
mindent, ami szent, ami értékes. Az emberi lét megromlik, az ember
visszafejlődik: gyémántminőségből válik szénminőségűvé. De előbb
kezdődött, nem Shakespeare korában. S ma nagyobb a baj, mint Shakespeare
korában. Mikor kezdődött? Ma hol tartunk? A kereszténység története
két nagy kihívásáról kell beszélnünk. Nem tehetünk mást, László Váradi
Gyula alkotásait megérteni akarván beszélnünk kell a két nagy
kihívásról.
Mi történt a késő középkorban? Milyen félelmetes átalakulás következett
be? Az átalakulás egyik szembetűnő velejárója, hogy a királyi
udvarokba
költözik be a „legkártékonyabb” félelem. Ebben persze semmi meglepő
nincs, hiszen az uralkodók e korszakban már rendszerint visszaélnek a
hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözi a hűséget, és maga
köré vonzza a szolgaságot.
Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei,
főpapjai, főhivatalnokai) meddig jutnak a züllés útján, megtudhatjuk
Machiavellit olvasva. Az ő fejedelme már nem törődik Isten
akaratával, s
legfőbb uralkodói célja eléggé szégyenteljes, mert nem más, mint a
hatalom megtartása.
Az újkor királyai már farizeus királyok, hazudják
még, hogy Isten kegyelméből uralkodnak, Isten kegyelméből birtokolják a
földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de ők tudják
legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten
kegyelméhez.
Felhívjuk itt a figyelmet arra is, hogy már Dante megírta az
Isteni
színjátékban-mégpedig hitelesen és hatásosan-, hogy mi vár az európai
keresztény világra. Dante vészkiáltására minden öntudatos európai
nemzet megpróbál válaszolni. Megkezdődik a küzdelem a legveszedelmesebb
uralkodói törekvéseket ellensúlyozni képes alkotmányért.
De a nagy kihívásra a magyar válasz a legméltóbb. Miképpen volt képes a
késő középkori magyar politikai nemzet méltóképpen válaszolni a nagy
kihívásra? A változásokkal együtt megjelenő nagy veszélyek felismerése
erősítette elhatározásukat, hogy a szakrális királyt megillető
teljhatalmat a legméltóbb szakrális személyre, a Szent Koronára ruházzák
át.
A magyar társadalom ekképpen a Szent Korona által ragaszkodni tudott a
magasabb rendű hagyományokhoz, amelynek lényege Isten akaratának
komolyan vétele,
a küldetéstudat komolyan vétele, a
szakrális komolyan vétele. Vegyük itt is tekintetbe a következőket: a
szakrális királyság hanyatló korszakában, majd a szakrális királyságok
megszűnése után még inkább a valódi hierarchia áttekinthetetlenné válik,
hiszen éppen az válik jellemzővé, hogy a szakrális fejedelem nem király
és a király nem szakrális fejedelem.
Semmi sem fontosabb tehát, mint megkülönböztetni a régi korok valódi
szakrális királyát az újkor minden szakralitástól mentes machiavellista
királyától.
De vegyük komolyan az újabb korok történel-mének egyik legnagyobb titkát
is, azt, hogy két hierarchia létezik a ritka pillanatoktól eltekintve: a
hivatalos hierarchia és az archaikus hierarchia- utóbbit ma már
rejtőzködőnek is nevezhetjük. A tisztségnek, amelyet visel az archaikus
hierarchia feje – ha nem azonos a hivatalos hierarchia csúcsán állóval-,
e tisztségnek a neve: szakrális fejedelem trónus nélkül. László Váradi
Gyula műveinek majdnem minden hőse szakrális fejedelem trónus nélkül.
Beszéljünk az új kihívásról is, korunk kihívásáról: A keresztény
világ a
nemzethalál rémével kénytelen szembenézni. És a keresztény nemzetek
legjobbjai, a valódi hagyományőrzők mindenütt méltó választ szeretnének
adni a nagy fenyegetésre. Nem volt ennél nagyobb veszedelem. Ma már
nemcsak magyarok beszélnek a magyar nemzethalál rémképéről, és nemcsak
németek beszélnek a német nemzethalál elkerülhetetlenségéről, hanem
franciák is a francia nemzethalál, angolok is az angol nemzethalál
fenyegető réméről. Fogynak, öregszenek az európai nemzetek, és
lelkiismeretes gondolkozóik már sejtik, hogy csak akkor menekülhetnek
meg, ha visszafordulnak a régi éltető hagyományokhoz, a szent
hagyományokhoz. Tudják, hogy az idő „nem tolatik vissza a helyére”, a
nemzethalál ellen nem tudnak küzdeni.
Van ennek sajátos magyar vonatkozása is? Van. Mikor tetőzött a romlás?! A
kereszténység történetének mélypontja Trianon. Trianon mint tudatos
szembefordulás Istennel.
Nyugat-Európa népei nem fogják fel Trianon évében, hogy mi történt a
kulisszák mögött, nyilván a politikusok többsége sem. Nyugat-Európa
államférfiai szolgaként engedelmeskedtek vagy néma cinkosként. Tisztelet
a kivételnek. Legtöbben nem tudták, mit cselekszenek. Nyugat-Európa
népei bizony nem fogták fel, mi történik: hogy amire a végsőnek szánt
csapást mérik a cinkosságukkal, azok az éltető hagyományok. A sajátjaik
is.
Nem volt még tudomásuk a közelgő veszedelemről: a nemzethalál
fenyegetéséről. De ma már szembe kell nézniük vele, megértik azt is,
hogy Trianon rejtélyes urai miért éppen Magyarországot akarták
megsemmisíteni. Tudták azok, hogy itt vetheti meg a lábát az, aki a
kizökkent időt helyretolja: aki visszavezetheti a kereszténységet a
szakrális hagyományokhoz. Az éltető hagyományokhoz.
Aki ma felelősen küzd a nemzethalál réme ellen, aki nemzete számára a
biztonságos jövendő feltételeit szeretné megteremteni, az ma már Trianon
ellensége. És akkor is, ha látszatra nemzetének nincs köze
Trianonhoz,
akkor is, ha látszatra nemzete Trianon kedvezményezettje.
László Váradi Gyula alkotásairól beszélünk továbbra is, azaz arról, hogy
kizökkent az idő… Magyar alkotó miképpen nézhet szembe az új, nagy
kihívással? Levonja – akarva, akaratlanul- a következtetést abból, hogy a
magyar történelem misztériumjáték. Kizökkent az idő, misztériumjáték,
szakrális hagyományok igenlése. Erről szólnak László Váradi Gyula
alkotásai.
Fotó: Török Judit
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A Trianoni békediktátum évfordulójának napja a nemzeti összetartozás napja
Emlékezzünk Trianon 90. évfordulójára!
József Attila verse - 90 éve írták alá a Trianoni Nyilatkozatot, mely országunkat egyharmadára zsugorította
Magyarországnak egyedül egy valóban szabad és demokratikus Európában lenne jövője