Ha memóriánk leginkább egy raktárra emlékeztetne viszonylag egyszerûen megtalálhatnánk helyét az agyban. Az ötvenes években Karl Lashley meg is próbálta lokalizálni ezt a feltételezett raktárt. Patkányokon végzett kísérletei során az állatokat egy útvesztõbõl való kijutásra tanította, majd eltávolította az agykéreg egyes részeit, hogy beazonosíthatóvá váljon az útvesztõ "térképét" tároló terület. A patkányok azonban minden alkalommal kitaláltak a labirintusból a megfelelõ útvonal képe nem egy meghatározott ponton tárolódott el bennük, rámutatva arra hogy az emlékezésfelidézés folyamata a feltételezettnél összetettebb folyamat lehet.

Amit nem felejtünk

Nagyon sokféle emlékünk legyen az az úszás képessége, a kerékpározás (amirõl közismert, hogy ha egyszer megtanultuk, többé nem felejtjük el) vagy nagymama almás pitéjének íze, vagy az igen szó németül vagy spanyolul nem képek alakjában tárolódik el bennünk. Az egyes emléktípusoknak megfelelõ sajátos emlékezési mechanizmust használunk, amelyeket az agy különféle részei szabályoznak. A különbözõ típusú agykárosodásokat szenvedõ emberek vizsgálata jól példázza e jellegzetességeket: bal halántéklebenyének sérülése után egy vizsgálati alany a szerszámok nevére ugyan emlékezett, ám az állatokéra már nem.

A kapacitás növelhetõ

Memóriánk tároló képessége sokkban függ egyéni adottságainktól, ám a gyakori stimuláció, a különbözõ gyakorlatok növelhetik az agy ilyen jellegû kapacitását. Arany János kivételesen gazdag szókinccsel rendelkezett, a Homéroszi korabeli vándor dalnokok pedig éppúgy, mint kelta bárdok sok száz soros költeményeket is fejbõl meséltek el népes hallgatóságuknak. Ezek az elismerésre méltó teljesítmények a mi köznapi tapasztalatainkkal együtt azonban bizonyos törvényszerûségekrõl tanúskodnak. Ilyen például az, hogy a több kapcsolattal, asszociációval bíró emlékeket könnyebb felidéznünk. A négyes számra könnyebben emlékezünk, ha egy négylevelû lóhere képével tároljuk el e numerikus információt. Éppígy könnyen idéznénk fel a hetest is, ha egy sárkány fejeinek számához kapcsoljuk.

Az agy idegsejtjeinek megerõsödõ kapcsolataiban az ún. szinapszisokban az emlékek fizikailag is rögzülnek: bonyolult kémiai változások egyes kapcsolódási pontokat "járhatóbbá" tesznek, melyek így egyfajta ideghálózati mintázatot alakítanak ki. Az agy az emlékeket ezekben a mintázatokban rögzíti. Tekintve hogy ezeknek a szinapszisoknak a száma 100 billió körül mozog, ez jóformán végtelen tárolókapacitást biztosít számunkra, ami még jó ideig felülmúlja akár a legnagyobb és legfejlettebb szuperszámítógépek memóriáit.

Az emlékezet típusai

A kutatók az emlékezet különbözõ típusait különböztetik meg, melyek feltehetõleg az agy egyes területihez kapcsolódnak. Mindenekelõtt megkülönböztetik a rövid és a hosszú távú memóriát.

A rövid távú emlékezet vagyis a munkamemória három fõbb csoportra osztható, melyek szorosan együttmûködnek ahhoz hogy a szükséges adatok a kellõ ideig hozzáférhetõk és értelmezhetõk legyenek a gondolkodás során. E nélkül például képtelenek lennénk hosszú összetett mondatok alkotására. Az elsõ csoport az ún. beszédhangtani idegsejthurok. Segítségével kb. hét tagból (számok, betûk, szavak) álló sorozatokat vagyunk képesek memorizálni. A következõ segédeszközt szokás egy vizuálistérbeli jegyzetfüzethez hasonlítani, mely a beérkezõ adatokat átalakítja vizuális vagy térbeli képekké. Ha emlékezni próbálunk arra, hogy otthon milyen színû az ágynemûnk, ezt a képet hívjuk elõ. A harmadik "eszköz" leginkább a számítógépek RAM-jához hasonlítható, ez az olyan gondolati mûveletekben segít minket, mint pl. a számolás.

A hosszú távú memóriát általában két fõbb csoportra osztják, a deklaratív és a nemdeklaratív memóriára. Az elõbbihez tartoznak egyfelõl az olyan tények vagy események amelyeket nem kell ismételni ahhoz, hogy õket késõbb fel tudjuk idézni. Pl. egy baleset látványa munkába menet. Ezt hívják epizodikus emlékezetnek. A deklaratív memória része másfelõl az ún. jelentéstani (vagy szemantikai) emlékezet, mely olyan tényeknek (nyelveknek és fogalmaknak) az ismerete, amelyeket az agy különbözõ kategóriákba sorol. (Nagyság, forma, idõ stb.)

A nem deklaratív emlékezethez tartozik az olyan "tudások" melyek elsajátítási körülményeirõl nem igen tudunk beszámolni. Ilyenek a mozgási ügyességek pl. úszni, kerékpározni tudás. Rögzülésükhöz mindenekelõtt gyakorlás, ismétlés szükséges, s nem kell õket tudatosan felidézni ahhoz, hogy késõbb immár megtanulva használni tudjuk e képességünket. A mozgási ügyesség mellett a nem deklaratív memória része a klasszikus kondicionálás. Megszoktuk, hogy 12-kor ebédelünk, ezért ha üt az óra, enni szándékozunk függetlenül attól, hogy éhesek vagyunke vagy sem. A britek elmaradhatatlan ötórai tea szertartása szintén a klasszikus kondicionálás eseteként is felfogható.