Tanuljunk együtt

Tanuljunk együtt hírei

Biológia: Állattartás, pásztorkodás és az állatok csoportjainak elnevezése

A legelő állatok bizonyos egységekben jelennek meg. Ezek egységét összefoglalóan "nyájnak" mondjuk, mely szó török eredetű, és a legeltetni kifejezessél azonos.

A régi magyar szóhasználatban - a Hortobágyon is - a lónyáj, nyájas ló a megnevezés, később azonban ez a kifejezés a juhokra korlátozódott.

Kisebb egységeket jelölt a falka, a darab, a tőke, amelynek a nyájon belül egy-egy gazda tulajdonát képező jószágegységet jelentette. Külön kell szólni az "ünön" ma már ismeretlen fogalomról, melyet az 1930-as években a néprajzkutatók éppen a Hortobágyon jegyeztek fel. Az ünön olyan eltérő életkorú állatcsoportot jelent, amely egy szülőpártól származott.

A hortobágyi nyájszervezetek elnevezése kifejezi a jószágfajták és azok nemeit, korukat és tenyésztési céljukat.

Szarvasmarha esetében:

gulya, a külső legelőn lévő szarvasmarha csapat általános megnevezése;
anyagulya, a tenyésztésre szánt tehenek együttese, minden 60 tehén után egy bikával;

szűzgulya, üszők együttese bika nélkül;

bikagulya, 3-4 éves fejletlen, kiselejtezett bikák együttese;
tinógulya, herélt, igavonásra még be nem tanított bikaborjak,
ökörgulya, a mezei munkák szünetében pihenő jármosökrök;
sőregulya, hizlalásra befogott, vágásra szánt szarvasmarhák együttese;
törzsgulya, Debrecen városa azért hozta létre már a XVIII. században, hogy szaporulatát eladva, hasznot hozzon a városnak. Vegyesen a sőrejószággal tartották együtt, tehát nem nemesítési céllal. Mindvégig a nagytestű szürke marha képezte a törzsgulya állományát.
A belső legelőn, ahonnét naponta jár haza a jószág, megkülönböztetnek tehéncsordát és borjú csordát.
A külső legelőn a pásztor neve gulyás, a belső legelőn pedig csordás.

A lovak esetében:

ménes, a lovak legelő csapatának általános megjelölése;
ciframénes, tenyészkancák együttese
renyheménes, a mezei munka szünetében pihenő hámos vagy fogatolt lovak legelő csapata;
törzsménes, Debrecen város közösségének tenyészménese;
csikókert, a csikók együttese, amelyet, amíg a szopásról le nem szoknak, a legelőn kerítve tartják.

A külső és belső legelőn lévő ménesnek csikós a pásztora.

A juhok esetében:

juhnyáj, a hosszú szőrű racka együttes neve;
birkanyáj, a rövid szőrű merinó (amely "csak birka");
anyajuhnyáj, az anyajuhok és szopós bárányaik csapata;
jerke- vagy tokjónyáj, az egy éves nőstény bárányok együttesének neve;
ürünyáj, a herélt kosok csapata.

A megnevezések mind a külső, mind a belső legelőn azonosak.

Pásztoruk a juhász.

A sertések esetében:

konda, ritkábban sertésnyáj, minden nemű és korú sertések együttese;
kannyáj, csak ritkán fordul elő.

Külső legelőn pásztoruk a kondás vagy kanász. A belső legelőn, a naponta hazajáró sertések csapata a csürhe, pásztoruk neve pedig csürhés.

A jószágok nyájbeli száma változó, függ a jószágfajtáktól, a legelő terjedelmétől és minőségétől, a vízellátási viszonyoktól stb. a ménes, gulya, átlagosan 500, de lehet ennek akár a háromszorosa is. A sertés és a meddő juh száma is hasonlóan alakulhat. A fejős juh azonban sokkal kevesebb lehet, mert a fejéssel sok dolga van a juhásznak. A nyáj méretétől függ a felfogadott pásztorok száma. A ló és a szarvasmarha esetében 100 darab után számolnak egy-egy pásztorral. A sertés és a meddő juhok mellé kevesebb pásztor kell.

Címkék: nyáj pásztor állat

Kapcsolódó hírek:

Állati viccek

Kis történelem 2. HA KÜLÖNLEGES, HA EGYEDI, AKKOR SZASZANIDA?

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: