Magyarország egyetemein a század első felében nem tartottak előadásokat az orvostudományban. A tanítás az orvosok kezére volt bízva, akik tanulmányaikat egy-egy magasabb színvonalon álló egyetemen végezték. A nagyszombati orvosi fakultás megalapítása előtt a magyar tanulóknak a külföldre kellett menniök, ha a szükséges fokozatokat el akarták érni. A nagyszombati orvosi fakultást 1769. november 7-én alapították meg Van Swietennek, a bécsi orvosi iskola vezetőjének javaslata szerint. A tanfolyam 5 évig tartott s egészben a bécsinek mintája után készült. A tanulóknak az első évben bonctant, ásványtant és növénytant kellett tanulniok; a 2-ik év az élettan tanulására volt szánva; a 3-ik évben az élettant megismételték a gyógyszerésztannal és kórtannal együtt; a 4-ik évet a gyakorlati orvostudomány elsajátítására fordították, míg az 5-ik vben a gyakorlati orvostudomny mellett a sebészetet és szülészetet tanították.

1777-ben az orvosi fakultást áttették Nagyszombatról Budára, ahol a tanárokat jobban fizették s ahol az egész iskolát biztosabb alapokra fektették. 1775-ben egy másik orvosi fakultást alapítottak Kolozsvárott, Erdélyben.

Ettől az időtől kezdve bátran elmondhatjuk, hogy Magyarország első ízben is független lett a gyógyítási tudományok tanításának külföldi iskolákban szokásos módjától s megvetette az egyéni fejlődés alapját. Orvosai megkezdték az ország sajátos betegségeinek és járványainak tanulmányozását. Ennek eredménye az volt, hogy az orvosi irodalom a gyógyító művészet és tudomány minden ágában nagyon termékeny lett.

A magyar egyetemeken végzettek közül sokan híresek lettek hazájuk határain túl is. Van Swieten a dicséret hangján emlékezik meg a magyar tanulókról.

Van Swieten, származására nézve hollandi, volt a bécsi orvosi iskola megalapítója. 16 éves korában a louvaine-i egyetem növendéke lett s később Boerhaave alatt tanulta az orvostudományt akinek kedvelt tanítványa lett. Mesterének haláláig Leydenben maradt mint gyakorló orvos, amidőn Mária Anna ausztriai főhercegnő akinek valami belső baja volt, érte küldött s annyira meg volt elégedve ügyességével, hogy őt nőtestvérének, Mária Terézia királynőnek, udvari orvosul ajánlotta. Azon eredmény mely orvosi működését követte, annyira megnyerte Mária Terézia tetszését, hogy őt Bécsben tartotta, ahol Van Swieten elnöke lett az osztrák orvosi szakosztálynak s később úrnőjének egyik legbefolyásosabb tanácsadója. Új hazájában való megtelepedése óta az orvosi tudomány emelésére törekedett, különösen szem előtt tartva a tanítás módjának javítását, amelyre vonatkozó eszméit végre is megvalósította az általa alapított bécsi orvosi iskolában. Van Swieten korában elismert tekintély volt a bujakor gyógyításának terén.

Van Swietent munkájában hathatósan támogatta Anton de Hän aki Hágában született s Van Swieten hívására 1754-ben Bécsbe ment, ahol a városi kórháznak elnöke lett. E kórháznak mindössze 6 ágya volt férfiak és 6 nők részére. Hän szintén egyike volt Bécs régi iskolája alapítóinak. Azt tartotta, hogy a legegyszerűbb kezelés, gondos felügyelettel egyesítve mindig a leghatásosabb s a tényleges orvosi gyógykezelésben jobban szerette az árpakása lével és zabliszttel való enyhébb gyógyítási módot. Hän 1766-ban halt meg.

1754-ben egy királyi leirat szerint, összegyűjtötték mindazok nevét, akik az orvosi foglalkozást űzték s minden gyakorló orvosnak kötelessége volt, hogy diplomájának másolatát beküldje a hatóságoknak. Ez alkalommal kitűnt, hogy az orvosok nagy része képesítés nélkül gyakorolta foglalkozását. Közöttük sok idegent találtak, akik kihasználták a tudatlanok hiszékenységét.

Ennek eredménye volt az a törvény, mely elrendelte, hogy ezentúl minden orvost be kell iktatni. Mielőtt megkapta az engedelmet foglalkozásának gyakorlására, 12 aranyat kellett fizetnie, ha tanulmányait a magyar, vagy 24 aranyat, ha tanulmányait a külföldi egyetemeken végezte. Az így összegyűlt pénzt azon magyar tanulók segélyezésére fordították, akik tanulmányaikat külföldi országokban folytatták.