Útmutató a hanyatláshoz

Ahogy halmozódnak az olajcsúcs valóságos voltának bizonyítékai és egyre több ember kezd küszködni egy olyan dologgal, amely megkérdőjelezi majdnem az összes előfeltételezést, amellyel társadalmunk rendelkezik a jövőről, a kérdés, hogy mit tegyünk ez ügyben, egyre elkerülhetetlenebbé válik.

Ahogy várható volt, a túlélés-mániások (survivalists) újra feltűnnek a szerintük minden helyzetre alkalmas válaszukkal. Ez a válasz először az 1920-as években jelent meg, amikor az Evangéliumi Keresztények hite egy küszöbön álló apokalipszisban egyesült a gazdag, zsúfolt és bűnös nagyvárost a szegény, elszigetelt és állítólag erényesebb vidékkel szembeállító hagyományos amerikai retorikával, létrehozva az első túlélésmániás ideológiákat. A túlélésmániások azóta is ragaszkodnak hozzá, hogy az egyetlen válasz bármiféle válságra, amelyet csak el tudsz képzelni – járvány, nukleáris holokauszt, fajok háborúja, az Antikrisztus eljövetele, a világ számítógéprendszereinek leállása 2000. január 1-én, és így tovább – az, ha beássuk magunkat az erdőben egy rakás élelemmel és tűzfegyverrel, pioníréletet élve, miközben a városi Amerika lángok között elpusztul.

Egy túlélésmániás nézőpontjából az olajcsúcs egyszerűen eggyel több ok, hogy elinduljon a hegyek felé. Ez azonban nem a legjobb megoldás. Igaz, hogy a világ olajtermelésének csúcsrajutása megnyitja a növekvő energiaköltségek és zsugorodó készletek korát, ami egy sor gazdasági, társadalmi, politikai és demográfiai problémát hoz magával, de én még nem találkoztam senkivel, aki ésszerűen állítaná, hogy ezek a problémák a civilizáció azonnali egyszerre történő összeomlását okoznák. Hanyatlás vár ránk, nem apokalipszis, ezért egy évszázad, vagy hosszabb idő alatt kibontakozó fokozatos hanyatlás esetén egy olyan stratégia, amely babkonzerven és M-16-oson alapul egy erdei faházban, legjobb esetben őrültség. Egy realistább nézőpontot és hasznosabb stratégiákat taláhatunk, ha a túlélésmániások macsó képzelődései helyett az ipari világ várható sorsának tényeire tekintünk. Bár a ránk váró jövő nem apokalipszis, azonban mégis a négy lovas jelenti a legvalószínűbb forgatókönyvet.

Az első (lovas) a startkapunál a csökkenő energiakínálat. 2008 végén a világ kőolajtermelése elérte a csúcsot, megtorpant és egyenetlen, de visszafordíthatatlan hanyatlásba kezdett. Nagyjából ugyanebben az időpontban kezdődött az észak-amerikai földgázkészletek végső kifogyása. A kiesés egy része pótolható szénnel, széllel és más megújulókkal, atomenergiával és energiatakarékoskodással, de nem az egész. Ahogy az olajkimerülés gyorsul és a az egyéb források, mint a hasadóképes uránium és az eurázsiai földgáz elérik saját kitermelési csúcsukat, a hiány növekszik és sok életforma, ill. üzleti modell, amit az olcsó energia tett lehetővé, fokozatosan életképtelenné válik.

A második lovas, az első lovának patáját taposva a gazdaság zsugorodása.

Amint a kőolajkitermelés elkezd hanyatlani, az energiaárak az égbeszöknek, ahogy az országok, régiók és egyének licitversenyekbe keverednek, amik a szélsőségekig fokozódnak a féktelen spekuláció miatt.  A globális gazdaság, amelynek közgazdaságilag csak az 1990-es évek mesterségesen alacsony olajárai mellett volt értelme, szétszakad a varratoknál, tönkretéve sok export és import alapú üzletágat, csődhullámot elindítva és hiányokat okozva sok fogyasztási cikknél, egészen az olyan alapvetőkig, mint az élelmiszer  és ruházat. A szárnyaló energiaárak még közvetlenebbül hasonló hatással járnak a hazai gazdaság sok területén.

A munkanélküliség a a Nagy Világgazdasági Válság kori szintre emelkedik és a nyomor tömegessé válik.

A harmadik lovas, egy, vagy két lóhosszal követve a másodikat, az összeomló közegészségügy. Amint a szegények aránya növekszik, a hiányok és energiaköltségek kihatnak az élelmiszer-ellátási láncokra, az energiaintenzív egészségügyi ellátás a szemérmetlenül gazdagok kivételével elérhetetlenné válik, a globális felmelegedés és az ökoszisztémák tönkremenetele kiterjeszti a trópusi betegségek hatókörét, az alultápláltság és betegségek a fő terhekké válnak. Az emberek kezdenek meghalni olyasmiktől, amik egykor apró, kezelhető problémák voltak és a krónikus betegségek, mint a cukorbetegség halálos ítéletekké válnak, mivel a gyógyszereket elérhetetlenné teszi az áruk. A halálozási ráta felszökik, miközben az élveszületések aránya lezuhan, elindítva a népességcsökkenés első hullámát.

A negyedik lovas, az első három nyomában galoppozva a politikai felfordulás. Amit a politológusok. liberális demokráciának” neveznek, egy olyan rendszer, amelyben a versengő elitcsoportok gazdasági adományok osztogatásával vásárolják meg a választók csoportjainak lojalitását.

Ez a rendszer a bőséges fosszilis energiahordozókon és az általuk lehetővé tett ipari gazdaságon alapul. A mai politikai intézmények közül sok nem fogja túlélni az olcsó energia korát és az új politikai berendezkedésre való váltás valószínűleg erőszakkal fog járni. A nemzetközi viszonyokban hasonló átrendeződés várható, amint azok az országok, amelyek hatalma és befolyása a bőséges, olcsó energiához való hozzáféréstől függ, kiesnek mai erős pozícióikból míg “elmaradott” országok azt tapasztalják, hogy kevésbé energiafüggő gazdaságaik a gyengeség helyett az erő forrásai a nemzetközi porondon. A történelem tanúsága szerint ezek az erőeltolódások a csatamezőn fognak megnyilvánulni.

A legfontosabb dolog, amit érdemes megjegyezni mind a négy tényezőről, hogy középtávon önkorlátozóak. Az energiaárak felszökésével a gazdaságok összezsugorodnak és az energia iránti kereslet csökken, ami lecsökkenti az energiaárakat. Miközben a globális gazdaság széthullik, az emberi szükségletek megmaradnak és a helyi gazdaságok töltik ki az űrt, amennyire csak tudják a rendelkezésükre álló forrásokkal, új lehetőségeket teremtve és új életet lehelve a gazdaság haldokló ágazataiba. A közegészségügy bukásával csökken a lakosság, enyhítve a nyomást a gazdaság összes többi szektorában.

Amikor megbuknak a létező politikai berendezkedések, végül új rezsimek foglalják el helyüket, és mint minden új rezsimnél, ezeknél is lehet rá számítani, hogy programjukban elsőbbsége van a stabilitásnak. Tehát egy válságidőszak vár ránk, talán egy negyed évszázadra, amelyet a megújult stabilitás időszaka követ, amely mögött már készülődik a válság egy újabb felvonása. Történelmileg nézve ez a civilizációk bukásának módja, egy lépcsőzetes folyamat, amelyben a válságperiódusok váltakoznak lélegzetvételnyi szünetekkel a gazdasági és politikai integráció egyre alacsonyabb szintjein.

Ez a sors vár ránk. Szerencsénkre ez egy ismerős sors fajunk számára. Az általam leírt négy lovas egyike sem újonc a színen, dédapáink jól ismerték őket és ma is ismerősek fajunk túlnyomó többsége számára. Csak a világ iparosodott társadalmai lakóinak volt szerencséje elfeledkezni róluk, és nekik is csak a 20. század második felében. Azelőtt a legtöbb ember tudta, hogyan kezelje jelenlétüket és ezek a stratégiák ma is életképesek. Az egyetlen bökkenő, hogy készeknek kell lennünk rá, hogy alkalmazzuk őket.

Mivel a világ kormányai teljesen eldobták a labdát, az egyének feladata, hogy készek legyenek a ránk váró jövőre. Mind a négy lovas más választ kíván, ezért mindegyikhez másféle felkészülésre lesz szükség.

Az első lovassal való megbirkózáshoz az alapstratégia az energiafelhasználás csökkentése.

Minél kevesebb energiára van szükséged az életbenmaradáshoz és kényelemhez, annál könnyebben állsz helyt, amikor az energiaárak kiszabadulnak a kontroll alól. Ehhez azonban nem elegendőek apróbb bütykölések, olyan átfogó változtatásokat kell alkalmaznod az energiahasználatban, amilyeneket oly sikeresen kísérleteztek ki az 1970-es években. Kezdetnek tervezd energiafelhasználásod felére csökkentését és légy kész további lefaragásokra, ha szükséges. Ez természetesen alapvető életmódváltozást jelent a legtöbb ember számára. Konkrétan az autóval való munkábajárásnak egy rossz emlékké kell válnia, és ha ez megköveteli tőled a költözést, egy új munkahelyet, vagy életformád megváltoztatását, ez az amit tenned kell. Ha tudsz, szabadulj meg a kocsidtól, ha nem, cseréld le benzinzabáló behemótodat egy könnyű, takarékos kisautóra és tartsd a garázsban ponyva alatt, kivéve, amikor tényleg kell. Amikor itt tartasz, gyakorold a megbirkózást a rövidebb és hosszabb áramkimaradásokkal és az energiahiány más formáival, ezek gyakori látogatók lesznek a jövőben.

A második lovassal való megbirkózáshoz a döntő lépés egy életképes foglalkozás választása. Ma Amerikában a legtöbb munkahely nem hoz létre nélkülözhetetlen árukat és szolgáltatásokat, a legtöbb Amerikában fehasznált árut és szolgáltatást pedig nem itt állítják elő.  Ez az olló hatalmas gazdasági fennakadásokat jósol a válságidőszakra, amikor egy eladásra, bevásárlási iparágra és információfeldolgozásra beállított gazdaság és munkaerő beleütközik az új gazdasági realitásba, amelyben kis igény van ezekre, viszont égető az igény élelmiszer, ruházat és alapvető technológiák előállítására. Bárkinek, aki felkészül rá, hogy belépjen egy életképes gazdasági szerepbe ebben az új realitásban, jóval nagyobb esélye van a túlélésre, vagy akár a prosperálásra.

Egy olyan mesterséget kell választanod, amely szerény energiaigényű és valami olyat állít elő, amire az embereknek elég nagy szüksége van ahhoz, hogy még nehéz időkben is vásárolják. Olyan példákra gondolj, mint a zöldségtermesztés, szabás-varrás, háztartási készülék-javítás, vagy sörfőzés. Természetesen a képzést és a szerszámokat előre meg kell szerezned és minél hamarabb akasztod ki a cégtábládat, annál jobb, még akkor is, ha ez csak egy mellékes hobbi-vállalkozás, amelyet főleg a barátaid vesznek igénybe, amíg be nem üt a válság.

A harmadik lovassal való megbirkózáshoz a központi feladat, hogy magad gondoskodj saját egészségedről. A modern gyógyászat a gazdaság egyik leg energia- és erőforrásigényesebb szektora, amelyet ára máris elérhetetlenné tett az amerikaiak majdnem fele számára. Akkorra, amikor a válság első hulláma már javában itt lesz, feltételezheted, hogy egyetlen egészségügyi ellátásod az lesz, amelyet magadnak tudsz nyújtani.

Szerezz ismereteket a megelőző gyógyászatról és egészségvédelemről, vegyél részt elsősegély-tanfolyamokon, és szerezz “csináld magad” egészségügyi ismereteket bármilyen egyéb úton, ahogy csak teheted. Ne mellőzd az alternatív gyógyászati módszereket se, bár ezekben van némi kuruzslás is, de van sok érték is, és az alternatív gyógymódok bírálata az orvosi elit által csak a piaci részesedés védelmezésére tett kísérlet. Végül szokj hozzá a halál elkerülhetetlenségéhez.

Valószínűleg nem fogsz olyan sokáig élni, mint remélted, és ha csúcstechnológiás egészségügyi segítségre van szükséged az életbenmaradáshoz, meg fogsz halni, amikor az elérhetetlenné válik. A halál egyszerűen része az emberi létfeltételeknek. A halál ilyesztő terrorja, amely az ipari társadalomban megrémíti az embereket, olyan luxus, amelyet egy ipartalanodó világ nem engedhet meg magának.

A negyedik lovassal való megbirkózáshoz a közösségi hálózatépítés nyújtja a szükséges választ. Ez nem jelenti az olyanféle utópikus kísérleteket, amelyek oly lehangoló kudarcot szenvedtek a hatvanas években,  ez azokat a kipróbált, hatásos módszereket jelenti, amelyeket évszázadokon át használtak az emberek, akik megtanulták, hogy az együttműködés egy alapvető eszköz a túléléshez. Ha részt veszel egy szomszédságfigyelő akcióban, vásárolsz a termelői piacon, vagy bekapcsolódtál egy civil segítőszervezet tevékenységébe, már  vettél részt közösségi hálózatépítésben.

A jövőben a helyi polgároknak kell majd fenntartania olyan alapvető települési szolgáltatásokat, mint a köztisztaság, békebíráskodás és közbiztonság olyan időkben, amikor a kormányzat megszűnt működni. Szomszédaid megismerése és a helyi közösségi szervezetekben való részvétel segít olyan kapcsolatokat építeni, amelyek meg fogják teremteni a válság idején szükséges kényszermegoldások lehetőségét.

Természetesen mindezen stratégiák külön is további tárgyalást igényelnek. Ezeket a következő hetekben fogom itt alaposabban részletezni.

John Michael Geer

Fordította: Bobkó Csaba, 2006.okt.17.