...hangoztatja Hankiss Elemér, a magát értékkutatóként definiáló szociológus, az “Új reformkor” megálmodója.

Sokkal inkább a társadalomtól, mintsem a hitelét vesztett politikától várja azt, hogy az ország magára találjon.

A nemrég megjelent Csapdák és egerek című könyvében egy új reformkor szükségességéről beszél.

hvg.hu: Mi az az “Új reformkor”?

Hankiss Elemér: 1825-ben Magyarország rosszabb helyzetben volt, mint amilyenben most van. De aztán felállt előbb egy, aztán két, három, tíz ember, egy Wesselényi, Széchenyi, Kossuth, majd a fiatal Eötvös, Deák, és mások, és egy-két évtized alatt kibontakozott a Reformkor.

Azért most sem könnyű a helyzet. A politikusok néhány év alatt a csőd szélére juttatták az országot, szinte mindent szétbomlaszt a korrupció és az uram-bátyám vircsaft; a társadalom pedig eltűri, hogy a 21. század elején gyerekek tízezrei éhezzenek és fázzanak. Nincs becsülete a minőségi munkának; az emberek elvesztettték a hitüket önmaguk és országuk jövőjében. 

Szeretnénk arra bíztatni, serkenteni az embereket és közösségeket szerte az országban, hogy próbáljanak tenni valamit magukért és egymásért. Megpróbáljuk megkeresni és az országnak felmutatni azokat az embereket és közösségeket, akik, és amelyek valami igazi teljesítménnyel büszkélkedhetnek. És megpróbáljuk összekötni azokat, akik tenni akarnak s tudnak valami saját környezetükért, falujukért, városukért, vagy akár az országért. Vagy egy másik emberért: egy jó szóval, mosollyal, tanáccsal, munkával, munkaalkalommal, odafigyeléssel, összefogással, meleg ruhával, szaktudással, tiltakozással, felelősségteljes polgári magatartással. Így lassan kialakulhat valami, amit már öntudatos, egészséges, európai társadalomnak lehetne nevezni.

Hankiss Elemér. Bízik egy új reformkor eljövetelében.   @ Molnár Anikó

hvg.hu: Hogyan sikerülhet ez egy ellenséges világban, ahol nincs közösség, és ahol nem tekintjük egymást társnak?

H.E.: Sokkal több jó gondolat, teljesítmény, kezdeményezés van az országban, mint azt gondolni szokás. Csak éppen nem tudunk róluk. Elfedi őket nemcsak a kormányzat önreklámja és hangzatos, de gyakran üres programretorikája, hanem a sajtó közömbössége és az országot elárasztó panaszáradat is.

hvg.hu: A politikai elitet nem tartja alkalmasnak, hogy ebben segítse?

H.E.: Nem. Vannak tehetséges és tisztességes emberek közöttük, de a politikusi osztálynak, mint testületnek, siralmasan rossz volt a teljesítménye az elmúlt években. A hatalmi harc fontosabb volt a számukra, mint az ország sorsa. Kitört az általános paranoia. A szembenálló felek úgy érezték és érzik, hogy ha a másik fél kerül hatalomra, akkor vége a világnak. Ki kellene gyógyulniuk ebből az elmebajból.

hvg.hu: Ám a pártok mögött ott áll a pénzügyi-gazdasági kör, amely követeli a maga jussát. Ha sokan mellőzöttnek érezték magukat nyolc éven át, akkor most nehéz lesz ebből az ördögi körből kitörni.

H.E.: Kétségtelen, hogy Magyarország “kliensállammá” vált. Amin az értendő, hogy a kormány saját klienseinek és magánérdekeinek rabjává vált. Többnyire úgy táncolt az elmúlt években, ahogy kliensei fütyültek. Ha hinni lehet külföldi és hazai becsléseknek, az állami versenytárgyalásokra, megrendelésekre költött sok száz milliárd mintegy 25 százaléka korrupciós csatornákon folyik el. Ebből az összegből sok száz óvoda, iskola épülhetne, rendbe lehetett volna tenni az egészségügyet, folyamatosan törleszteni lehetett volna az államadósságot. Nem ez történt. Ez a gyakorlat megnyomorította a magyar gazdaságot és válságba sodorta az országot. Tetézte a bajt a rossz, szakszerűtlen, kapkodó döntések sorozata, amelyek következtében újabb tíz- és százmilliárdok úszhattak el. Mindebbe nem egy szegény Magyarország, de egy gazdag Hollandia vagy Dánia is belebukott volna.

hvg.hu: Társadalmi csapdák c. könyvében leírja, hogy a pesti Kossuth Lajos utcában elhelyezett akadályt a sofőrök egymás után kerülték ki, és sokáig nem akadt egy „hétköznapi hős”, aki a kerülésnél alig nagyobb fáradsággal kiszállt volna, hogy kivigye az úttest szélére. Most akadna valaki?

H.E.: Ma rosszabb a helyzet, mert kitört a dzsungelháború az országban. Amikor 1989-ben a régi rendszer összeomlott és kétmillió ember elvesztette az állását, tudása leértékelődött, léte bizonytalanná vált, őrült versenyfutás indult meg a munkalehetőségekért, a pozíciókért, a hatalomért. Némi túlzással azt mondhatnám, hogy mindenki mindenki farkasává vált. A kerekasztalnál azt a nagy hibát követtük el, hogy csak a politikai rendszert találta ki a csapat, a gazdaságit nem. Nem készítettük elő egy “társadalmi szerződés” megkötését. A munkavállalók teljesen védtelenek maradtak. Mindenkinek magának kellett és kell megküzdenie a túlélésért. S e szabályok, megállapodások nélküli harcban két évtized alatt kialakult nálunk Európa egyik legkuszább és legigazságtalanabb társadalmi berendezkedése.

Romák és a közgondolkodás

Hankiss Elemér © Molnár Anikó