Vajon hogyan boldogul az öt évvel ezelőtt végzett informatikus egy idén megjelenő
alkalmazással, amely teljesen új alapokra helyezi a munkáját? Kitől tanulja meg egy
40 éves irodai dolgozó, hogy hogyan végezze a feladatait egy frissen kialakított
papírmentes irodában? Hogyan szakíthat időt egy felsővezető arra, hogy mindig
naprakész legyen a folyton változó európai uniós szabályozásokkal kapcsolatban?
Kinek kell fizetnie ezeknek a szakembereknek a továbbképzését? Miből fog mindez
megtérülni a finanszírozónak?
Olyan kérdések ezek, melyekkel hamarosan mindenkinek szembe kell néznie a vállalati hierarchia
valamennyi szintjén. A technológiai fejlődés üteme olyan mértéket ért el, ami a jelen szaktudását már
a közeljövőben is teljesen értéktelenné teheti. Különösen igaz ez a gazdaság vezető iparágaiban, de
mára a hagyományos iparágakban dolgozók sem érezhetik magukat teljes biztonságban. A fejlődés
ugyanis nem csupán a termékek/szolgáltatások előállítását érintő technológiákat érinti, hanem az
értéklánc elemei közötti koordinációt is fenekestül felforgatja. Azok a vállalatok, akik nem tanulják meg
alkalmazni az új koordinációs mechanizmusokat mind a vállalaton belüli, mind a piaci koordináció során,
kieshetnek a gazdaságot felépítő értéktermelő láncokból. Különösen igaz ez azokban az EU-ba tartó
és újonnan taggá vált országokban, melyek alacsony termelékenységüket eddig alacsony
bérszínvonallal ellensúlyozták, hogy megőrizzék nemzetközi versenyképességüket. Ezeknek az
országoknak, köztük Magyarországnak is, nem csupán azt a szédítően gyors sebességet kell elérniük
a tudás újratermelésében, mely a fejlett ipari országokra jellemző, hanem még annál is nagyobbat,
hogy utol tudják érni őket.
Az a jövőkép természetesen minden realitást mellőz, hogy néhány évente minden szakember feláll a
székéből és egy időre újra az iskolapadban találja magát. Ennél sokkal hatékonyabb és
emberközpontúbb megoldást tesz lehetővé éppen az a technológiai fejlődés, amely szükségessé tette
a folyamatos tanulást.
1. A hallgatók azonosítása.
Mivel az otthoni vagy más helyről való távoli vizsgáztatás során lehetetlen ellenőrizni a felhasználó
valódi személyazonosságát, valamint, hogy nem vesz igénybe nem megengedett segítséget, az online
vizsgáztatás csak speciális feltételek megléte esetén elfogadható.
Az egyik ilyen feltétel lehet, ha a vizsga olyan számítógépteremben történik, ahol egy felügyelőtanár
vigyázza a szabályok betartását. Ebben az esetben az online oktatás számos előnye elveszik, de nem
mind. Megmarad a könnyű javítás, a szaktanári jelenlét szükségtelensége, valamint, ha korlátozottan
is, de a rugalmas időbeosztás is megvalósítható. Ezt a rendszert alkalmazhatják például a távoktatást
végző egyetemek és főiskolák. A másik jó megoldás, ha a munkáltató által vásárolt, munkaidőben
bonyolított kurzusról van szó. Ebben az esetben a vezetők is ellenőrzést gyakorolhatnak a vizsgájukat
teljesítő beosztottaikon.
Felügyelet hiányában a vizsga nem lesz autentikus, mert a hallgató ellenőrizhetetlenül vehet igénybe
külső segítséget. Ennek ellenére az online "tudáspróbák" nagyon fontos részét képezik az e-learning
rendszereknek, hiszen hatékony visszacsatolást jelentenek a hallgató számára egy-egy anyagrész
lezárása után. Azt is figyelembe kell venni, hogy az online oktatásnak főleg a felnőtt képzésben lehet
nagy szerepe, ahol a tudás megszerzése nem annyira külső, mint inkább belső kényszer.
2. Motíváció
A külső kényszer hiánya azonban kényelmessé is teheti a hallgatót, ami a tanulási teljesítmény
látványos csökkenéséhez vezethet. A kitűzött célok távoliak és megfoghatatlanok, az ellenőrzés nem
igazán hatékony, a közösség húzó ereje nem érvényesül.
Ilyen helyzetben csak az erős akarat és belső motiváció segítheti át a hallgatót a tanulás megterhelő
munkáján.
Sokat javít a helyzeten, ha a vállalati kurzusok közbülső és végső vizsgaeredményei is részét képezik
a belső értékelési rendszernek. Mivel az értékelési rendszer egyik feladata, hogy segítségével
meghatározzák a béreket, a jutalmakat és az előrelépési lehetőségeket, ez közvetlen külső motivációt
jelent a jobb teljesítményre. Még jobb hatást érhet el a humán vezető, ha bizonyos juttatásokat
közvetlenül a tanulási eredményekhez köt. A közvetlen ellenőrzés részben megvalósítható, ha a
kurzust vezető szaktanár időről-időre értékeli a hallgatók teljesítményét, bár ennek csak pszichológiai
úton van hatása. Még jobb, ha a kurzust megrendelő vállalatnak külön szakembere van, aki felügyelje
a tanulást. Ez egyébként is érdeke a nagyobb vállalatoknak, ha nem akarják kidobni a képzésre szánt
pénzt az ablakon.
A tapasztalatok szerint egy vitafórummal vagy chat szobával, fényképes adatlapokkal, még akkor is
erős közösség alakítható ki, ha a tanfolyam résztvevői a valóságban soha nem találkoznak egymással.
A tanfolyam oktatói is sokat tehetnek a csoport fejlődés elindulása érdekében, egy-egy érdekes
megjegyzéssel, vitaindító írással, esetleg csoportmunka szervezésével.
Így a közösség elvárásainak való megfelelés, a versenyszellem abban az estben is fenntarthatja a
tanulási kedvet, ha a hallgató teljesen egyedül, otthon tanul.
Kapcsolódó hírek:
Mik az e-learning előnyei a hagyomályos oktatáshoz képest?
Távoktatási szoftver statisztikai moduljai
Távoktatási szoftver tananyagfejlesztő és statisztikai moduljai
Távoktatási szoftver tanulói és okt.szevezői moduljai