Szkítiát már a középkori történetírók is nehezen körülhatárolható, mitikus területnek tartották, s az aranyszarvasok népe is hosszú nemzedékek óta foglalkoztatja a régészek és történészek fantáziáját. A szkíta történeti örökség legújabb mérlegét vonja meg a Magyar Nemzeti Múzeum 2009. június 1-ig látogatható kiállítása, amely friss kutatási eredmények alapján tárja fel, kik voltak és honnan jöttek a krónikáinkban titokzatos ősként számon tartott szkíták.

Ráadás nap a Szkíta aranykincsek c. kiállításban

Június 1-i meghosszabbítás

2009.06.01

Tájékoztatjuk Kedves Látogatóinkat, hogy a "Szkíta aranykincsek" című időszaki kiállítás egy nappal tovább, 2009. június 1-én (Pünkösd hétfőn) is látogatható lesz!

Ezen a napon az állandó kiállítás zárva tart.

http://www.mtv.hu/videotar/?id=40251

Ebben az évben Ausztriában is nyílik egy szkíta-kimmer témájú kiállítás, ezért a német és a kazah anyag egy részét valóban nem kaptuk meg, azonban a többi között oroszországi, ukrajnai, romániai gyűjteményektől sikerült szép darabokat kölcsönöznünk – mondta el a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese. Rezi Kató Gábor hozzátette: nem szabad elfeledkezni az itthoni leletekről sem, hiszen a Nemzeti Múzeum gyűjteménye is értékes tárgyakat tartalmaz, amelyet szintén láthatnak az érdeklődők a kiállításon.

A szkíták iránti felélénkült érdeklődésnek nyilván az is az oka, hogy az utóbbi években is pompás leletegyüttesekre bukkantak Oroszországban és Mongóliában, s ezek a sajtónak hála, a figyelem központjába kerültek.

Az egykori nomád, lovas nép egyébként egyike a világtörténelem legkorábban megénekelt népcsoportjainak, hiszen Hérodotosz csaknem 2500 évvel ezelőtt írt már róluk „Hisztoriai” című művében. A szkíták egyébként még az i.e. 8. században tűntek fel, amikor kiszorították a kimmereket a Fekete-tengertől északra eső területekről. Törzsszövetségek laza hálózatából álló birodalmuk a fénykorában a Dontól a Dunáig terjedt, ám a 3. században a rokon szarmaták foglalták el a meghódított területeket. A szkíták azonban jellegzetes (és tovább élő) fém-, illetve aranyművességükkel páratlan alkotásokat hoztak létre a virágzás néhány évszázada alatt.

A Magyar Nemzeti Múzeumban a nagyközönség számára látogatható „Szkíták aranykincse” című kiállításon több mint háromezer tárgyat mutatnak be.

Rokonaink-e a szkíták, és mit köszönhetünk a sztyeppék egykori népének? Akár ezek az információk is kiderülhetnek a Magyar Nemzeti Múzeumban látható kiállításhoz készített katalógusból, amelynek segítségével részletes képet kaphatunk az aranyszarvasok népének mesés gazdagságáról, és pompás művészetéről.

http://www.szkitak.hu/

A hónap műtárgya

Pegazus alakú szkíta ivókürt

Az ezüst és részben aranyozott pegazus formájú ivókürt (rhyton) a korabeli ötvösművészet csúcspontjának számít. A különleges darabot a Kr.e. 6. században Attikában készítették, ahol valószínűleg ünnepi lakomák alkalmával díszítette az asztalt. Eredeti formáját az idők során többször átalakították. A Kr.e. 4.század első felében ajándékként került egy maiota uralkodóhoz, aki később egy istennek áldozta. 1982-ben az adigei Aul Uljap mellett végzett ásatások során került elő: a leggazdagabb uljapi sírhalomban, a 4. kurgánban talált rá A. M. Leszkov expedíciója.

A szarvformájú ivóedény felszerszámozott, sörényes, szárnyas vágtató lóban végződik. A szárnyak alól indulnak a pegazus előrevetett mellső lábai. A rhyton peremét belül és kívül lótuszvirág és palmetta formájú rátett lemezek díszítik. A középső részen levő frízen az istenek gigászok elleni harcának jelenetei láthatók. Az ivókürt serlegszerű lábon ül; magassága 37,3 cm.

Ma Moszkvában, a Keleti Népek Művészetének Állami Múzeumában őrzik. A Magyar Nemzeti Múzeumban 2009. június 1-ig látható a Szkíta aranykincsek című időszaki kiállításon.

Szkíta falut és temetőt tártak fel Nagykállón tavaly novemberben:

Egykor gazdag, de az évszázadok során kirabolt sírokat, valamint egy, már a 2. századtól egészen a honfoglalás koráig lakott falu maradványait tárják fel a régészek Nagykálló határában. Ma az egykori szabolcsi megyeszékhely, Nagykálló határáig lehet eljutni az M3-as autópályán. A kisváros ezt kihasználva kezdett egy ipari park építéséhez.

"Hivatalosan nem tudtuk, hogy régészeti emlékek húzódnak a föld alatt, ezért amikor egy földmunkagép megbolygatott egy 4-5. századból való sírt, újból fel kellett mérnünk a területet" - közölte az MTI-vel Pintye Gábor, a néhány hete kezdődött ásatások egyik vezetője, a megyei Jósa András Múzeum régésze. Az eddigi lelet alapján a római császárkorban, a birodalom bukása előtt volt a leggazdagabb a falu, mely először a hunok távozása során néptelenedett el.

"Egy régésznek még a kirabolt sírok is mutatnak kincseket" - mutatott rá az ásatás másik vezetője, Scholtz Róbert. Edények, cserepek például azért kerülnek elő a sírokból, mert a hiedelem szerint a túlvilágra indulót is el kellett látni enni-innivalóval. Pintye Gábor szerint a gazdagság bizonyítéka, hogy vasból készült kések, csatok, bronz fibulák kerülnek elő, s szinte valamennyi sírban találnak borostyánkőből készült gyöngyöket, az egykori viselet maradványait. Az pedig külön szerencse, hogy a gondos ásatás felszínre hozott egy arany hajkarikát, valamint egy szép ezüst tükröt is.

A régészeti feltárást sürgeti az idő. A rendelkezésre álló 10-15 emberrel az idén addig szeretnének dolgozni, amíg a föld át nem fagy. Addig is minél több sírt, illetve gabonatároló vermet szeretnének feltárni. "Most, amikor a munkagépek elhordták a felső földréteget, már a sárgahomokú talaj elszíneződéséből látható, hol kell újabb sírt keresni" - közölte Pintye Gábor. A várhatóan jövő tavasszal befejeződő ásatás további, kézzel fogható emlékeket ígér, hogy ezek alapján pontosabb legyen az ismeretünk a másfél évezreddel ezelőtt itt élt, a népvándorlás során eltűnt törzsekről.

Szintén tavaly Szkíta sírokat találtak Békásmegyeren is

Szkíta sírok és bronzkori emlékek kerültek elő Békásmegyer északi határában

Békásmegyer északkeleti szélén, az volt Óbuda Tsz, leendő új városnegyed (Északi városkapu projekct) területén BTM Aquincumi Múzeuma lehumuszoláshoz kapcsolódóan látott el régészeti szakfelügyeletet. A több mint 19 Ha területen a beruházó által megnyitott 1000 m² azonnal több régészeti objektum kerültek elő.  A fejlesztés nagyberuházás jellege miatta munkát a KÖSZ-el közösen végeztük.

A viszonylag kis területen már most összesen 44 objektumot regisztráltunk, ezek egy része egykori épületekhez tartozó cölöplyuk, betöltésükből őskori kerámiatöredékek (bronzkor) ill. patics és faszén jött elő. Néhány nagyobb beásás mellett (őskori, közel 4000 éves kerámiatöredékek) három nagyméretű, kerek, valószínűleg áldozati gödör mutatkozott. Ezekből állatcsont, kagyló és kerámiaanyag származott (korabronzkor, Kr.e. 3. évezred eleje).

A bronzkori objektumok mellett különösen érdekes három hamvasztásos vaskori sír, amelyek már a Kr. e. 1. évezred közepe datálhatóak, a szkíta kultúrához köthetőek. Ezekből kalcinált csontmaradványok, illetve az egyikből bronz hajkarika, nyílhegy és más vastárgyak, valamint ép és töredékes kerámiaedények kerültek elő.

A különböző régészeti korszakok (bronzkor, vaskor) különböző jellegű objektumai (telep- és temetőrészletek) azonban egyelőre nem mutatnak rendszert, és további kutatást igényel annak megállapítása, hogy milyen és mekkora település állt itt, illetve hogy az előkerült sírok milyen temetőhöz tartozhattak. Ha a leendő beruházás érinti majd a teljes területet, akkor reményeink szerint módunk lesz nagyobb felületek feltárására és így a még nyitott kérdések tisztázására is.