Napjainkban minden olyan gyerek, aki kapcsolatban áll az internettel, a hálózat révén hozzá tud jutni a legkülönbözőbb adatbázisokhoz, képekhez. A világ ilyen módon történő szemlélése pedig átalakítja a megértést, az intelligenciát, a gyermeki alkotókészséget is, mivel ő maga is képessé válik szövegek, képek, zene létrehozására.

A tanároknak ki kell alakítaniuk tanulóikban azokat a kompetenciákat, amelyek lehetővé teszik, hogy képesek legyenek megtanulni egy új, a tudás felfedezéséhez és megszerzéséhez szükséges autonómiát. 

A világhálónak megfelelő új kompetenciák 

Annak érdekében, hogy ebben az új környezetben navigálni lehessen, az egyénnek meg kell szereznie azokat a szociális és technikai jellegű kognitív kompetenciákat is, amelyek birtokában képes lehet arra, hogy 

• kiválogassa a megszerzett információkat (azaz azonosítsa az információs forrásokat, értelmezze azokat, legyen képes megfelelő koncepció és kritika kialakítására, tudjon kommunikálni a többiekkel); alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a problémákat multidiszciplináris távlatban rugalmasan elemezze, s ebben az új környezetben újabb kompetenciákra tegyen szert; 

• tudjon együttműködni, csapatmunkában dolgozni, információit a hálón keresztül másokkal megosztani; kísérletet tegyen arra is, hogy hatékony interaktív kapcsolatokat építsen ki más kultúrák és nyelvek segítségével;
 
• uralni tudja az IKT és a tudás felhasználási lehetőségeit, valamint a multimédia új technikai eljárásait az információ megszerzésétől a tudás(alapú) ismeretek felépítéséig tartó folyamatban.

"Újra kell szervezni (azaz másképpen kell berendezni) a tantermet; meg kell változtatni az információkkal rendelkező tanár modelljét; szerepét pedig át kell alakítani vállalkozói, konzultánsi, a diszciplinákon átívelő projektekben is munkálkodni képes, az ismeretek megszerzése területén kialakított természetes kapcsolatok gazdagságából a saját részt kivenni tudó szerepkörré."

Ez arra fogja bátorítani a különböző korú tanulókat, hogy közös projekteken dolgozzanak, a tanulók között létrejövő interakció révén lehetővé válik a tudás megosztása, sőt, még az is, hogy saját projektjeiken hosszú időtávon keresztül önállóan dolgozzanak." 

Újra át kell gondolni, mi az, amit tényleg meg kell tanulni. A tantervet a digitális kor számára újra időszerűvé kell tenni. 

"Fel kell készíteni a tanulókat a digitális társadalom új kompetenciáinak megszerzésére, és nemcsak azon kell gondolkozni, hogy mit kell a tanulóknak megtanulniuk, hanem azon is, hogy mi az, amit valóban képesek is megtanulni. Most a digitális technológiák kreatív felhasználása miatt még a korábban nehéznek tartott tananyag is hozzáférhető lett, s ezért a tanterveket át kell alakítani annak érdekében, hogy elsősorban ne a tartalomra, hanem "a tanulási stratégiára" összpontosítsanak, és arra, hogy a tanulók 'megtanuljanak a legjobb tanulókká' (tudás-elsajátítókká) válni."

Hol és mikor kell tanulni?

Nem csak az 5-16 éveseknek, nem is csak 8 és 17 óra között, és nem csupán az iskolának nevezett épületekben! Az iskolák ugyanis csak egyik részét képezik a legtágabb értelemben vett tanulási és képzési ökoszisztémának. A képzés olyan tapasztalatszerzés, amelynek ki kell terjednie a nap egészére és az egész életre. Meg kell tehát ragadni és fejleszteni az otthoni és a közösségi élet tanulási alkalmait is. Mindenütt tanulni kell!

Irány: az ismeretgazdaság közéleti szabályozása

"... Napjainkban a megszerzett tudás már a pályakezdet elején - a szakmai pályaív végére utalva - elavul: ezzel pedig olyan általános felgyorsulást idéz elő, ... ahol a tudományok már nem jelentenek stabil entitást, és az ismeretek eddigi osztályozása sem lehet továbbra is érvényes szabály. ... Egy olyan tudástömegről van ugyanis már szó, amelyben meg kell tanulni navigálni is, mert a változó kompetenciák, a folyamatkezelés, az individualizált útvonalak ugyan adottak, ám az emlékezet kollektív." (Levy: A kollektív memóriától a kollektív intelligenciáig.)

A kreatív társadalom és az új humanizmus felé – 2006
Leginkább Resnick megfogalmazása fogadható el az ún. „kreatív társadalom”-ról. Resnick ugyanis elsősorban a digitális korszak új, gyümölcsöző alkotó és fejlődő aspektusára teszi a hangsúlyt. 

A multimédia technológiái, a sokrétű hozzáadott érték, a szédületes átalakulásban egyre inkább hozzáférhetővé váló részvétel ugyanis napjainkban olyan soha nem ismert lehetőségeket nyit meg, amelyek minden tehetségnek biztosítani tudják a megnyilatkozást, hiszen… minden individuum, minden csoport képes arra, hogy kifejezze, megértesse magát, nemcsak az írás segítségével, hanem más eszközökkel is: a zene, a művészet, a fotózás, a videózás révén. 

Ezen túlmenően a csoportok oly módon is túllépnek a határokon, hogy megosztják egymással ízlésüket, vágyaikat, küzdelmeiket és reményeiket. Napjainkban még a legfiatalabbak „blogjai” is úgy navigálnak, mint az idősebbekéi! Ezek pedig többé már nem csupán a kifejezés, hanem a cselekvés eszközei is, amelyeket a csoportok már hatékonyan tudnak használni. A fiatalok ily módon szociális és politikai szereplőkké vál(hat)nak, akiknek saját helyük van a társadalomban, és ezzel számolni kell. 

Bizonyos, hogy semmilyen társadalmi változást és/vagy humán magatartást nem követ nyomban a technológiai újítások sorozata: ahhoz is több évszázad kellett, hogy a „Gutenberg-galaxis” felépüljön és működjön. Évekre van még szükség ahhoz is, hogy társadalmunk és benne az iskoláink megváltozzanak. Ugyanakkor az ideák feltörekvése előbb-utóbb meghozza az elengedhetetlen átalakulást és változást. 

Új humanizmus jött tehát világra. Ebben az ember, bármilyen legyen is a kora, a szociális és a szakmai státusa, a lakóhelye és az általa beszélt nyelv, hallathatja a hangját, és megértetheti magát másokkal, részt vehet a társadalmi és politikai vitákban, és részesülhet abból a hatalomból, amelytől a múltban meg volt fosztva. A hálózatok mindenkit összekötnek mindenkivel és mindenkit mindegyikünkkel. A technológia a demokrácia nyitott kapuja lett azzal a feltétellel, hogy ahhoz mindenki hozzáférhet, aki megtanul élni vele nyílt szellemmel, kreatívan, demokratikusan, olyan kritikai szellemű megítélés birtokában. 

Egymás közötti csere, együttműködés, (javak-értékek-tapasztalatok) megosztás(a), a másik elfogadása kultúrájukkal, nyelvükkel, szempontjaikkal együtt… Ezek különbségek a lényegi és változatlan emberi értékek sorában egységes megbecsülésre tartanak igényt. 

Rachel Cohen 
Új Pedagógiai Szemle