A világ egyik legelismertebb pénzembere, Soros György - akinek eddigi elméleti fejtegetéseit lerázta magáról a közgazdasági szakma - új könyvében izgalmas megfejtést ad arra a talányra, hogy miért lett ilyen nagy a mai válság. Véleménye szerint a piaci fundamentalizmus felelős a mai válságért, és a közgazdasági szakma hibás gondolkodása fújta fel a buborékokat. Adam Smith tanain egy olyan közgazdasági iskola nőtt fel, és vette birtokba a fejlett világ kormányait, amely szerint a pénzpiac állami beavatkozás nélkül is egyensúlyba kerül.

Soros szerint - ahogy Stiglitz és a többi neoliberálisokat bíráló közgazdász szerint is - ez azért nem lehetséges, mert a pénzpiaci döntéseknek csak egy része alapozódik tényre, a jövőt azonban nem ismerjük, ezért döntéseink jórészt várakozásokra, előrejelzésekre, sejtésekre épülnek. A fizikai törvények ok-okozati lánca helyett így a jövő bizonytalan, az eredmény a várakozások beteljesülésétől függ. A piaci szereplők két dolgot tesznek: próbálják megérteni a folyamatokat, de közben változtatnak is a valóságon azzal, hogy előrejelzéseket adnak.

Az emberi világban a jövő azért nem írható le pontosan, mert a megismerő jövőre vonatkozó gondolatai már megváltoztatták a jövőt. Az emberi világban, így a gazdaságban és a pénzpiacon is Heisenberg bizonytalansági relációja érvényesül: egy részecske, esetünkben egy részvény "helye és sebessége", tehát a részvény pillanatnyi ára és az ár alakulásának dinamikája egyszerre nem ismerhetőek meg, mert a várakozások megváltoztatják a jövőt.

Soros szerint úgy alakult ki a mai pénzpiaci buborék, hogy egyre több hitelt adtak a bankok, miközben az állam tévesen azt gondolta: a piac önszabályozó, így nem kell beavatkozni a pénzintézetek pénzteremtő, tehát keresletet bővítő tevékenységébe, mert a kereslet és kínálat egyensúlya magától helyreáll. Az amerikai jelzálogpiaci buborék azonban egy nagyobb szuperbuborék része, amely az 1980-as évek elejétől fokozatosan fújódott fel, és a Nyugat, valamint Ázsia új munkamegosztását építette fel: Ázsia termékeket szállított az amerikai piacra, majd a pénzt visszavitte amerikai állam- és értékpapírokba.

Soros szerint eljött a fordulópont: ez a mai mély és hosszú válság, mert az elmúlt 25 évben kialakult globális szerkezet már nem tartható fenn. Új paradigmára van szükség, ami szakít a piaci fundamentalizmussal és a washingtoni konszenzussal, amelyek mögött a világ tökéletes megismerhetősége és a piaci önszabályozásba vetett hit áll. Soros új paradigmája Karl Popper gondolatára épül, aki szerint nem nyerhető teljes tudás a világról: ha nincs tökéletes tudás, bombabiztos döntés sem lehetséges.

Soros azért is lehetett olyan sikeres, mert komolyan vette Popper elméletét és már korán felismerte, hogy minden pénzpiaci szereplőnek alapvető hajlama van a rossz döntésre, hiszen nem biztos tényekre épül a jövő, hanem bizonytalan sejtésekre. Gondolatai kettős utat jártak be: az üzleti életben sikert hoztak, a közgazdasági elmélet eddig inkább elutasította. Nagy pénzügyi sikert hozott számára a brit font elleni spekuláció, amelynek a mélyén az állt, hogy a várakozások befolyásolják a jövőt, a pénzpiac várakozása a font árfolyamát, sőt a mögötte lévő valóságot, tehát a brit gazdaság erejét is. Hasonló módon változtatta meg a valóságot Soros 1997-ben, amikor egy elejtett véleménye a thaiföldi valutáról elindította a kelet-ázsiai pénzügyi válságot. Azóta is többször - például egy magyar pénzintézet esetében - alkalmazta elméletét a gyakorlatban: a pénzpiaci szereplő szavakkal és spekulációval képes megváltoztatni a valóságot.

A szuperbuborék kipukkadt, szerényebb, természetesebb, nagyon régi új világ jön.