Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Segítsd még egyszer győzelemre néped,

Csaba királyfi csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcától zajló tengeren.

Fejünk az ár ezerszer elborítja,

Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!

Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Csaba királyfi csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén.

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

A Székely himnuszt az idők folyamán többször is kiegészítették. Legutóbb Pap Gábor 2002-ben. (Az eredeti és a Pap Gábor féle szöveg dőlt betűvel.)

Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen

Vezesd még egyszer győzelemre néped

Csaba királyfi csillag ösvényén.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek

Megtörni lelkünk nem lehet soha

Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Keserves múltunk, évezredes balsors

Tatár, s török dúlt, labanc rabigált

Jussunk e honban, Székely Magyarföldön

Szabad hazában élni boldogan.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Már másfélezer év óta Csaba népe

Sok vihart élt át, sorsa mostoha

Külső ellenség jaj, de gyakran tépte

Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Jussunk el honban, székely magyar földön,

Szabad hazában éljünk boldogan.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ki tudja, innen merre visz a végzet,

Országhatáron, óceánon át.

Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,

Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Hős szabadságát elveszti Segesvár

Mádéfalvára fájón kell tekints

Földed dús kincsét népek élik s dúlják

Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,

Csaba királyfi gyűjti táborát.

Szűnik az átok, kiapadt a kútja,

Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,

Megáll a szikla, nem porlik tovább,

Imánk az Istent újra megtalálja,

Köszöntsd ma népem, üdvöd hajnalát!

A Székely himnusz versét Csanády György 1921-ben írta. A vers címe nem tartalmazta a himnusz szót, egyszerűen csak kantátának nevezték. Zenéjét lánykarra komponálta Mihalik Kálmán és először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett találkozón, a zeneszerző jelenlétében.

 

 

Az ének Erdélyben az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év kivételével egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, az elnyomás elleni tiltakozásként.

 

 A cserkésztalálkozókon már a két világháború közti korszakban is rendszeresen énekelték, és elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is segítették. Másrészt az ellenállásra fogékony körökben még vonzóbbá tette a dalt. A kivándorolt magyarok közt általánosan ismert volt, kultuszát ők is ápolták.

 

Az ének népszerűségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében folklorizálódott, több szövegváltozata alakult ki.