A görögök a távoli rokonaink közé tartoznak kultúrálisan és nyelvileg.

A görög mitológiában szereplõ nevek és a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságok közti logikai összefüggés csak akkor érthetõ meg, ha magyar nyelven vizsgáljuk a szavak idõfizikai jelentését. Az évezredek alatt persze jócskán megváltozott a szavak többsége, fõleg a kiejtésbeli torzulások és a pontatlan átírások következtében, de a magyar nyelv szótagrendszerének ismeretében még mindig visszafejthetõ a többségük.

A görög mitológia alvilágában hat folyó található. Ezek a Sztüx (Styx), Akherón (Acheron), Flegetón (Phlegethon), Kókütosz (Cocytus), Eridanosz (Eridanus) és Léthé (Lethe). Közülük a Sztüx (gyûlölt) az élõk és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, amely kilenc kanyarulattal fut az alvilág legmélyére. Oda, ahol Hadész palotája emelkedik egy óriási mocsár közepén. Ide tart még az Akherón (örömtelen) folyó, melynek két mellékfolyója a lángoló hullámú Flegetón (égõ) és a jéghideg vizû Kókütosz (jajgatás). Két további folyó a Léthé (feledés), melybõl a holtak lelkei azért isznak, hogy elfelejtsék földi életüket, az elkövetett rossztetteiket és megtisztuljanak, valamint az Eridanosz (emlékezés), melybõl azért kell inniuk, hogy emlékezzenek a földi jótetteikre.

A mitológiában minden folyó egyben istenség is, aki megszemélyesíti a hozzá kapcsolódó tulajdonságot. Sztüx istennõ Ókeanosz és Téthüsz lánya, Pallasz felesége, négy gyermekük Zélosz, Niké, Kratosz és Bia. Sztüx és családja a Titanomakhia idején elsõként állt Zeusz mellé, ezért jutalma az lett, hogy a legerõsebb és legszentebb eskü, amit csak az istenek ismernek, az õ nevét idézi. Az istenek a Földre, az Égboltra és a Sztüx vizére esküsznek, s aki megszegi a folyó nevére tett esküjét, annak innia kell a vizébõl. Ettõl kilenc évre elveszíti a hangját és csak a tizedik esztendõben térhet vissza az istenek karába, az Olümposzra.

Sztüx nevét viseli a vizet gondozó naiasz nimfa is, akinek alakja gyakran összemosódik az istennõével. A Sztüx folyó az alvilág elsõ állomása, aminek csodálatos varázsereje van. Aki megmártózik benne (mint Akhilleusz) az halhatatlanná válik. Ezen a folyón dolgozik Kharón révész, aki csónakjával a holtak lelkét szállítja a túlvilágba, ahol eldõl a sorsuk. Az igazak Elüszionba, a vétkesek Tartaroszba kerülnek. Kharón egyébként Erebosz (az örök sötétség) és Nüx (az éjjel) fia, akik testvérek és Khaosz gyermekei.

Akherón Gaia fia, aki a gigászokat segítette az istenek elleni harcban, ezért lett belõle büntetésül folyó az alvilágban. Felesége Orphné a sötétség nimfája, fia Aszkalaphosz, akit Démétér bagollyá változtatott.
Léthé Erisz (viszály) lánya, a feledés istensége. Testvérei Thanatosz (halál) és Hüpnosz (álom). A többi istennõrõl nem találtam feljegyzéseket, számos lexikonból még a puszta nevük is kimarad sajnos.

2. A FOLYÓK NEVÉNEK IDÕFIZIKAI JELENTÉSE

Ha a görög mitológiára úgy tekintünk, mint ezoterikus titkokat hordozó õsi tanításra, akkor rögtön feltûnik, hogy az alvilági folyók azonosak az idõfizikában a téridõ rétegeket elválasztó szeparátorokkal. Ezek különítik el a párhuzamos téresszenciákat, valamint a 3D-s evilágot a 4D-s túlvilágtól. Fizikai szerkezetüket tekintve hasonlóak a nemtér-nemidõ réteghez, mivel bennük idõsemmi található. Az összefüggés egyértelmû, az okai pedig messzire vezetnek a történelem homályába.

Különös módon a görög mitológiában szereplõ nevek és a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságok közti logikai összefüggés csak akkor érthetõ meg, ha magyar nyelven vizsgáljuk a szavak idõfizikai jelentését. Az évezredek alatt persze jócskán megváltozott a szavak többsége, fõleg a kiejtésbeli torzulások és a pontatlan átírások következtében, de a magyar nyelv szótagrendszerének ismeretében még mindig visszafejthetõ a többségük. Ezt persze csak azután fedeztük föl, hogy más utakon már eljutottunk a teremtés titkainak megismerésében egy bizonyos szintre, ahol föltárultak elõttünk az isteni tudás ezoterikus mélységei. Az alábbiakban ebbõl a tudásból teszünk közzé néhány érdekes részletet azok számára, akik szeretnének alaposabban is foglalkozni az ókori mítoszok és a teremtésfilozófia közti összefüggésekkel.

A Sztüx (Styx) folyó magyarul lehetett egyrészt az x = ksz = gz kiejtés átírása miatt Sztügz: Tûz (tachion) folyó eredetileg, másrészt az ü = y = i átírás miatt a Sztigz: Tíz (okforrás) folyója. Idõfizikailag mindkét változat korrekt és érthetõ, a nemtér-nemidõ rétegre és az õskáoszra egyaránt vonatkoztatható. Fogalma a kereszténységben Tisztítótûz néven maradt fenn, mivel a tíz okforrás tûz típusú hullámterei tisztító hatásúak a belekerülõ lelkekre nézve (informetriailag). Lásd bõvebben a lélektannal foglalkozó publikációkat.

Az Akherón (Acheron) folyó magyarul lehetett egyrészt a kh = k átírás miatt Akerón: Akeren (A-keren) folyó eredetileg, másrészt a ch = h átírás miatt Aherón: Aheren (A-helyen) folyó. Egyes nyelveken ezt Aseronnak ejtik, ami magyarosan az Aszeren-nek felel meg (szer = hely). Az A-keren: Atya-körön folyó az Atya körül van, tehát körbeveszi az Istent (téridõt). Régi nevén ezt mi Ahunnak hívjuk inkább, melynek népe a benne utazni (térugrást végezni) tudó hunok, akik több, mint 6000 éve költöztek be a Földre, más bolygókról áttelepülve ide.

A Flegetón (Phlegethon) folyó magyarul valószínûleg Flag-aton: Flag-atyán lehetett, azaz lobogó Atya, pontosabban az Atya lobogása. Angolul a flag zászlót jelent, de bölcsebb lenne inkább lobogónak fordítani, mivel épp úgy mozog a szélben (áramló levegõ), mint a tûz. Latinul a flagellum ostort, korbácsot jelent, ami szintén lobog, csattan a levegõben. Errõl árulkodik a flagráns szó is, ami nem csak nyilvánvalót és szembeszökõt jelent, hanem csattanósat, meggyõzõt, vakmerõt, égetõt (baj), lángolót és kiáltót (igazságtalanság) is. Nyilvánvaló ezek ismeretében tehát, hogy a Flegetón folyó hullámai égnek, lángolnak, mint a tûz. Ez persze transzcendens égi tûz, semmi köze holmi oxidációhoz, így a belekerülõ lelkek sem égnek benne szó szerint, sokkal inkább pszichikailag érzik égõnek a helyzetüket a pokolban.

A Kókütosz (Cocytus) folyó magyarul valószínûleg az ü = y = i átírás miatt Kókitusz: Kó-két-usz folyó lehetett. Japánul a kó szájat jelent, a szó forrását, az usz pedig, mint tudjuk a rovásírásunkból az egyetlen ly-nal kezdõdõ szavunkat, a lyukat jelenti. Tehát ez vagy a két lyukú forrás folyója, a Bindu (két Mandu) vagy a két forrás lyuka, a két Teremtõ okforrás (Atya és Anya), akik maguk is Binduk.

A Kókütosz vize a Flegetónnal szemben jéghideg, így az ebbe kerülõ lelkek rögtön jajgatni kezdenek. A nemtér-nemidõ hidegsége fizikailag abból adódik, hogy sem anyag, sem fény nincs benne, ezért hõtani szempontból abszolút hidegnek tekintendõ. A lelkek jajgatása pedig annak a következménye, hogy az idõsemmiben nincs fény, anyag, gravitáció, sem bármiféle mérhetõ változás az idõ meghatározásához. Nincsenek tájékozódási pontok, ezért rendkívül nehéz (de nem lehetetlen) benne térbeli irányokat kijelölni a navigációhoz. Az ide kerülõ lelkek kellõ tudás híján képtelenek önerõbõl kijutni a sötétségbõl, így maximum kiabálhatnak segítségért, hátha egy angyal kihúzza õket.

Az Eridanusz (Eridanus) folyó magyarul valószínûleg: Ér-id-an-usz: Ér az idõs égi lyukig, pontosabban az idõs égi lyukig érõ lehetett. Az idõs égi lyukat, azaz idõforrást magyarul inkább Öregistennek mondjuk. A nemtér-nemidõ hullámtere azért ér az Öregistenig, mert tartománya a létezés határáig terjed kifelé. Jóval túl a téridõ hullámterén, egészen az okforrásokig, akikbõl kiárad.

Az Eridanusz azért az emlékezés folyója, mert a forráspontok által kibocsátott idõhullámok modulációja a végtelenségig megmarad, s ezzel megõrzi a forrásra jellemzõ információ tartalmát. Ezek az idõhullámok az idõsemmiben is éppúgy tovább terjednek, mint a téridõben, mivel a terjedésükhöz nincs szükség közegre. A túlvilágon a lelkeknek a jó tetteikre azért kell emlékezniük, mert ezek azok a hasznos információk, amiket érdemes megõrizniük és tovább vinniük a következõ életükbe.
A Léthé (Lethe) folyó magyarul: Léte, a létezés folyója. Ebbõl egyértelmûen kiderül, hogy a létezés egy dinamikusan változó, áramló, mozgó közeg, maga az idõ. A lelkeknek azért kell a vizébõl inniuk, hogy elfelejtsék az életüket, fõleg azokat a rossz tapasztalatokat, amik megmérgezik a szellemet és akadályozzák a továbbfejlõdésében. Csak ezután tudnak visszatérni a testben élõk világába, azaz tiszta lappal, letörölt feltudattal reinkarnálódni. Magyarul erre mondjuk azt, hogy az idõ minden sebet begyógyít és elfeledteti velünk a rosszat.

3. TOVÁBBI ISMERETEINK AZ ALVILÁGRÓL

Az akashából szerzett ismereteink szerint a nemtér-nemidõ zónán keresztül közlekednek az emberi (és állati, növényi) lelkeket szállító szubanyagi lélekûrhajók, amiknek egy-egy istenség (angyal, isteni lélek) a kapitánya. Ezek a jármûvek nem csak a dimenzióvilágok közti lélekfuvarozást végzik, hanem a szomszédos csillagrendszerek között is járnak szükség esetén, amolyan távolsági ûrbuszjáratokként. Ott használják õket, ahol nincsenek kiépített térablak állomások az átkeléshez. A térablakok a misztikában és a halálközeli élménybeszámolókban fénykapuként, fénybe vezetõ alagútként jelennek meg többnyire.
Mivel a nemtér-nemidõben csak a szerinóval rendelkezõ lények vagy jármûvek képesek megmaradni és térugrást végezni, ezért a teremtmények nem képesek önállóan átkelni rajta. A szállításukról így ezek a csónakos angyalok (Kharónok) gondoskodnak.

Egyes leírások szerint Kharón nem a Sztüxön, hanem az Akherón folyón viszi át a lelkeket, ami logikailag annyiból pontosabb, hogy Kharón neve eredetileg Kherón volt, az A-kherón alapján. A neve magyarul Kerón, azaz Keren, Koron vagy Körön, mert õ a kerengõ, aki oda-vissza jár körbe az idõfolyón (kor) keresztül.

Az alvilág bejáratát a három fejû kutya, Kerberosz õrzi, aki Tüphón és Ekhidné szörnyeteg fia. Nyaka körül kígyók tekeregnek, farka sárkányfejben végzõdik. Nevét ma magyarul inkább így mondanánk: Körbe-ér-usz. Nyilvánvalóan egy ciklikus idõrendszerrõl van szó, errõl árulkodnak a tulajdonságai. Valószínûleg azért három fejû, mert az idõhurka vagy triális rendszerként mûködik (triász szerinó) vagy a rendszerének keletkezése három forráspontból indul (hármas felhasadással).

A jelenlegi ismereteink szerint az anyagi részecske (neutron) keletkezése indul hármas felhasadásból, ezért logikusnak tûnik, hogy a Hádészról szóló mondai leírások valójában az anyagi részecske tulajdonságaira vonatkoznak. Ezt az is alátámasztja, hogy a túlvilágon a 3D-s anyagi világot hívják alvilágnak vagy újabban pokolnak. Ebben az esetben Kerberosz az idõtartály felszínjelenségét kialakító THZ lesz, míg az alvilágba érkezõ holtak lelkei a fotinók (fénylények).

A hármas struktúra megjelenik még a három alvilági bíró személyében is, akik a holtak fölött ítélkeznek, valamint a Moirák személyében, akik a végzet (sors) istennõi. A három bíró Aiakósz, Minósz és Rhadamanthüsz, míg a három Moira (magyarul: most-ra, mustra) Klóthó (aki fonja az élet fonalát), Lakheszisz (kockavetõ azaz a véletlen generátor) és Atroposz (aki elvágja az élet fonalát).

A Hádész szó egyébként magyarul Ád-ész, azaz eszet adó vagy Ész adta világ. Egyrészt, mert a balos csavarodású, nõi idõrendszereket (anyag) nevezzük Észnek, míg a jobbos csavarodásúakat (energiakvantumok) Ásznak, másrészt mert az alvilágban szenvedve garantáltan megjön az esze minden léleknek, ahogy szembesül önnön bûneivel, amik ide juttatták. Ennek megfelelõen a Bibliában az elsõ emberpár (Á-dám, É-va) azért lett számûzve a paradicsomból (mennyország) az anyagi világba (alvilág), mert ettek a tudás fáján (Életfa) termõ almából (információból) és ezért eszesek (ítélkezõk, különbséget tevõk) lettek.

4. ÖSSZEFOGLALVA

A hat alvilági folyó elnevezése az ókori görög mitológiában egy olyan többszörösen összefüggõ és egyértelmûen redundáns logikai rendszert tükröz, ami csak magyar nyelven fejthetõ meg, a teremtés mûködésének ismeretében. Mindegyik név a nemtér-nemidõ zóna egy-egy fizikai tulajdonságára utal, vagyis nem önkényesen, hanem szigorú szabályok szerint lettek kialakítva magyar szótagokból. Ahogy szinte az összes ógörög szónak is magyarul találhatjuk meg csak az eredeti értelmét és jelentését. Lásd még: A hellén mítoszok idõfizikai jelentése és a Hellász földrajza és az idõfizika címû írásokat.

Bárki vagy bárkik hozták is létre tehát a hellén mitológiát, pontos terv szerint jártak el, magyarul gondolkodtak és pontos ismereteik voltak az univerzum szerkezetérõl. Kozmológiájuk és fizikájuk egyértelmûen jóval fejlettebb volt a mai hivatalos tudomány szintjénél, hisz ismerték az idõforrásokon alapuló teremtést. A jelenpontot ezért hívták atomosznak, azaz atyóm-usznak, mert a pont tényleg oszthatatlan, ellentétben azzal a komplex részecske halmazzal, amit a mai fizikusok hibásan atomnak neveznek. Még csak most kezdünk eljutni odáig, hogy esélyünk legyen megfejteni a görög mitológiában elrejtett és az utókorra átörökített hatalmas tudást.

Gyakorlatilag kizárható, hogy egy ilyen gondolati rendszer véletlenül alakulhasson ki. Az ókori helléneknek tehát vagy profi sámánjaik voltak, akik bejárták az univerzumot és feltérképezték azt vagy a jósaikon, médiumaikon, prófétáikon keresztül jutottak hozzá ezen ismeretekhez a szellemi világból. De nem zárható ki a földön kívüli eredet sem vagy az, hogy Egyiptomból, a hunoktól, netán Atlantiszról szerezték a tudást. Az igazságot talán sosem fogjuk megtudni. Az mindenesetre régóta közismert, hogy Akhilleusz és Odüsszeusz egyaránt hun íjat használtak, amit felhúrozni csak nagy erõfeszítéssel és különleges technikával lehet. A hunokkal való szoros kapcsolatot az is mutatja, hogy nem csak a görög személynevek, istennevek és földrajzi nevek, de számos más szó is egyértelmûen hun eredetû, azaz magyarul van értelme. A görögök tehát igazából a távoli rokonaink közé tartoznak, kultúrálisan és nyelvileg legalábbis.

Reméljük, ezzel a kis írásunkkal sikerült felkeltenünk sokak figyelmét a görög mitológia ezoterikus tanításai iránt. Nem lesz könnyû minden titkot megfejteni, hisz a történelem folyamán nyilván számos ponton sérült az információ. Elvesztek egyes leírások, másokat megváltoztattak vagy önkényesen hozzátettek oda nem illõ dolgokat a leszármazottak. Némi segítséget jelenthet a teremtésfilozófiai logika alkalmazása a visszafejtés során. Az például, hogy míg a férfi nevek többnyire -usz, -osz, -ész, -ász végzõdésûek, addig a nõi nevek -na, -né végûek (ahogy mi is a feleség nevénél használjuk a -né végzõdést).

Mindenképpen érdemes tehát foglalkozni a mítoszok tudományos igényû visszafejtésével, hisz ennek segítségével juthatunk elõbbre a saját tudásunkban is. A munka még éppen csak elkezdõdött, rengeteg a tennivaló, így bárki beszállhat és dolgozhat a feladaton. A témával kapcsolatos cikkeket várjuk az Eseményhorizont postaládájába.

Forrás kelt: 2008.01.09.