Ur (ma Tell el-Mukajjar) fontos sumer központ volt az Eufrátesz alsó folyása mellett. Az Ubaid-korban alapították. Három királydinasztia uralkodott itt. Egy jelentős csatorna mellett feküdt. Kikötője volt, aminek következtében gazdasági felemelkedés következett be. Virágzó kereskedelmi központ volt. A Biblia szerint innen származik Ábrahám.

Története

Az i. e. 3. évezredben Ur kikötője volt a kulcsa a Sumer valamint Meluhha (Indus-völgyi civilizáció), Magan (Omán) és Dilmun (Bahrein) közötti tengeri kereskedelemnek.

A gutik uralmát az i. e. 22. században megdöntő Utuhegal Ur-Nammut – talán fiát vagy testvérét – nevezte ki a város helytartójává, aki Utuhegal halála után itt alapította meg a III. Ur-i dinasztiát.

Székhelyét azért nem vitte az akkoriban tekintélyesebb Urukba, mert Ur kereskedelmi fontosságára alapozta birodalmát.

Az elámiak részben lerombolták Urt i. e. 2004-ben (középső kronológia), amikor Su-Színt, a III. Ur-i dinasztia uralkodóját elhurcolták, de néhány év múlva az I. iszini dinasztia alapítója, Isbí-Erra visszafoglalta és ezután magához tért, újra a tengeri kereskedelem központja lett.

A középső kronológia szerint i. e. 1740-ben Szamsuilúna babiloni király rombolta le ismét, s ezután elvesztette jelentőségét. Az újbabiloni Nabú-naid király az i. e. 6. században újjáépíttette a sumer-akkád kultúra feltámasztásának jegyében.

Zikkurat rekonstrukció Urban

Vallási élete

A város szentélykörzete, az Égissirgal Nanna (Szín) holdisten és felesége Ningal templomait, az uralkodók, főpapok ( (en) és főpapnők (entu) palotáit foglalta magában.

A város fontosságát az is jelzi, hogy az Akkád Birodalom alapítója, Sarrukín saját lányát, Enheduannát nevezte ki Ur entu-papnőjévé. Ugyanígy cselekedett Sarrukín unokája, Narám-Szín is saját lányával, Enmenannával.

Ur-Nammu és utódai jelentős építkezéseket folytattak, kiépítették az Égissirgalt, Nanna és Ningal szentélykörzetét, belső az első valódi zikkuratok egyikével. Ur-Nammu lánya, Ennirgalanna és fiának, Sulginak lánya Ennirzianna is entu-papnő lett.

Régészeti feltárása

Legelső régész, aki ásott itt William Kennet Loftus volt. A területen az ásatások 1922-ben kezdődtek meg. Ezek az ásatások 1934-ig folytatódtak Sir Leonard Woolley vezetésével. Innen Mezopotámia egész történetét feldolgozó leletanyag került elő.

Ur királysírjai

Az Ur-i királysírok

1927-28-ban Ur romjai között, jóval későbbi időkből származó sírok alatt felfedezték az I. Ur-i dinasztia (i. e. 2600 és 2400 között) méltóságviselőinek a síremlékeit. A tizenhat királysír hat akna nélküli sírgödörből és tíz, egy vagy többkamrás aknasírból áll. Szemet kápráztatóan pazar kincsek töltötték meg őket: bútorok, ékszerek, művészi módon megformált tárgyak. Az ékszereikről azonosítható előkelőségeket kocsik vették körül, szamarakkal, ökrökkel és hajtókkal; más holttesteken kevesebb volt a dísz. A "nagy sírverem" 74 áldozatot zárt magába: hat fegyveres katonát, valószínűleg testőröket és 68 asszonyt: 4 hárfa- vagy lírajátékost és 64 "udvarhölgyet". Egy másik sírban tiszteletben tartották a személyek hierarchiáját: a "királynőhöz" közelebb fekvő 28 nő aranyszalagot visel a hajában, a 36 távolabbi ezüstöt. Az áldozatok testén nincs nyoma az erőszaknak, de legtöbbjük közelében egy kis terrakotta- vagy fémcsésze található, ami igazolhatja a feltevést, hogy méregtől haltak meg – talán önként. Nagyon sok asszony fekszik a sírban, elképzelhető, hogy Nanna–Szin holdisten papnői együttesen áldozták fel magukat a főpapnő halálakor.

Ur "táblája"

Ur királyi temetőjének sírjaiban találtak egy fatáblát, amelynek egyik jelenete a háborút ábrázolja, a másik a békét. Először azt feltételezték, hogy "zászlóról" van szó, amit egy zászlórúd végére szántak, de valójában egy diptichon (általában kettős összecsukható írótábla), ami ebben az esetben két, egymástól háromszögletes lapokkal elválasztott táblából áll, s ezért egy háromszögletű könyvtartó formájára emlékeztet. A díszítés színes mészkő lapba berakott, formára vágott és karcolt gyöngyházkagyló, amit bitumennel a falapra tapasztottak. Hasonló, bár kevésbé jól konzerválódott darabokat a mari és a kisi ásatásoknál is találtak. Fenn, a béke sávján, a sumerok hagyományos ruhájába öltözött előkelőitől körülvéve a király ünnepel – a kevésbé fontos személyeket, a körülöttük sürgölődő szolgákat kisebbnek ábrázolják. Lent a katonák egy vadszamarak húzta harci kocsit hajtanak.

Vannak, akik azt mondják, hogy Árpád ősatyánk Ábrahám, Noé és Shem leszármazottja, Shem egyik fia. Ha tudsz angolul, olvasd ezt el róla:

Arpachshad or Arphaxad or Arphacsad (Hebrew: אַרְפַּכְשַׁד / אַרְפַּכְשָׁד, Modern Arpakhshad Tiberian ʾArpaḵšaḏ / ʾArpaḵšāḏ ; Arabic: 'أرفخشذ', Ārfakhshad‎; "healer," "releaser") was one of the five sons of Shem, the son of Noah (Genesis 10:22, 24; 11:10-13; 1 Chron. 1:17-18). His brothers were Elam, Asshur, Lud and Aram; he is an ancestor of Abraham. He is said by Gen. 11:10 to have been born two years after the Flood, when Shem was 100.

Arpachshad's son is called Shelah, except in the Septuagint, where his son is Cainan (קינן), Shelah being Arpachshad's grandson. Cainan is also identified as Arpachshad's son in Luke 3:36 and Jubilees 8:1.

Other ancient Jewish sources, particularly the Book of Jubilees, point to Arpachshad as the immediate progenitor of Ura and Kesed, who allegedly founded the city of Ur Kesdim (Ur of the Chaldees) on the west bank of the Euphrates (Jub. 9:4; 11:1-7) — the same bank where Ur, identified by Leonard Woolley in 1927 as Ur of the Chaldees, is located.

Donald B. Redford has asserted that Arpachshad is to be identified with Babylon. Until Woolley's identification of Ur, Arpachshad was understood by many Jewish and Muslim scholars to be an area in northern Mesopotamia, Urfa of the Yazidis. This led to the identification of Arpachshad with Urfa-Kasid (due to similarities in the names ארפ־כשד and כשדים) - a land associated with the Khaldis, whom Josephus confused with the Chaldeans.

Another Arpachshad is referenced in the deuterocanonical Book of Judith as being the "king of the Medes" contemporary with Nebuchadnezzar II, but this is thought to be a corruption of the historical name Cyaxares (Hvakhshathra).