A sumér gyerekek komoly érettségi próbákkal zárták az iskolát, mely mind testi (birkozás és ügyességi) mind szellemi vetélkedőkön keresztül zajlottak le, amit ma vizsgának neveznénk.

Így nézett ki a tanárbácsi:

Leginkább az algebra, a geometria és a csillagászat tudományában tűntek ki. A kör 360°-ra való felosztását úgy végezték el, hogy a fokbeosztás egységéül a felkelő nap átmérője szolgált, és ezt 180x tudták az égitest nappali pályájára rámérni, plussz hozzáadták az elképzelt éjszakai pályát. Kiszámították, hogy az ekliptikát (a teljes kört) 25920 év alatt járja körbe a Nap (A Nagy Év). A legrégibb csillagkép elnevezések a suméroktól ered. A hét napjainak megnevezése szintén sumér eredetű.

A szabálytalan idomú területek kiterjedését háromszögekre bontva határozták meg. Ismerték és alkalmazták a ma már Thálész- és Pitagórász tételként ismert tételeket. A pi-t 3 1/8-nak határozták meg. Szorzó, hatványozó- és gyökvonótáblákat használtak, ismerték és használták a kamatszámítást, a számjegyek helyiérték szerinti jelölését, a szögszámításokat, az időszámítást, a naptárt. Nem zárható ki, hogy ismerték a napfolttevékenységet és hatásait (vagy nem jártak messze a felismerésétől). Mindezt az egzakt tudásanyagot a gyakorlatban használták, hatással volt műszaki ténykedéseikre, az építészetre, a csatornázásra, földmérésre.

A 60-as számrendszert használták, később a 10-es és 60-as számrendszer keverékét. A hatvanas számrendszer nyomait a jelen időszámításában, az idővel végzett műveletekben és a szögszámításában is megtalálhatjuk. (60 másodperc 1 perc, 60 perc 1 óra.)

Nyelvtanokat, szótárakat, könyvtári katalógusokat készítettek. A Gilgames alapján következtethetünk arra, hogy a Vízözön előtti kor emlékeit tudatosan gyűjtötték (ásatások), és a templomokban helyezték el! Ez a tevékenység később áthagyományozódott (a múlt emlékeinek felkutatása) az akkádokra, később Babilonra, majd az Újbabiloni korszakra is. Nyomait megtalálták pl. Assur-ban-apli palotájában is, ahol múzeumot rendeztek be a Babilonban folytatott ásatások anyagából. Ebből sejthetjük, hogy a múlt kutatása, vallásos, történeti és művészeti emlékeinek összegyűjtése évezredeken át folyamatos és tudatos volt Mezopotámia vidékén. (Szintén a Gilgamesből tudjuk, hogy az uruki ásatásokon a sumér korban találtak számukra is ismeretlen írásokat.)

Gazdag mitológiájuk és teremtéstörténetük több évre szóló mesekincset jelentett az iskolásoknak

Egy pici csillagászat:

Az ekliptika: A Nap egy év alatt megtett látszólagos útja az égbolton.
Precesszió: A Föld forgástengelyének egy kúppalást mentén történő lassú elmozdulása. A kúp csúcsa a Föld tömegközéppontja, tengelye pedig az ekliptika tengelye. A Föld tengelye az ekliptika tengelye körül kúpos mozgást végez. A két tengely nyílásszöge 23,5 °, a precesszió időtartama kb. 26 ezer év, iránya az óramutató járásával megegyező, azaz retrográd.

A tavaszpont eltolódása az ekliptikán a Napnak és a Holdnak a Földre gyakorolt gravitációs hatása következtében jön létre. A Föld forgástengelye mintegy 25920 (26000) év alatt egy kúpfelületet jár be, a kúp tengelye az ekliptikai pólusra mutat. A tavaszpont látszólagos helye átlag 2160 évente más-más csillagképre esik, az óramutató járásával megegyező irányba. Átlag 72 évente egy fokot tolódik el a tavaszpont (1 fok~72 év). A sokat emlegetett 3600 év, amit kis évnek vagy 1 szárnak is neveznek, pontosan ötvenszerese a 72-nek, mint alapegységnek. (A 3600 ezen kívül pl.a 60 négyzetszáma is.)

Ha a sumérok egyik legpreferáltabb számát, megkockáztatom, hogy szent számát, a 3600 évet mint precessziós időszakot veszem, akkor az ekliptikán ez 50 fokos elmozdulást jelent a tavaszponthoz képest. Ez az 50 fok az ekliptikán lemérve a Bika csillagkép 20°-ra esik. Ekkor az égbolt közepe (ekliptikai pólus) a Vízöntő csillagképre mutat. (Kos 0 foktól számolva természetesen.)

Ha csillagászatilag nézzük a hatvanat, mint fontos egységet a sumér kultúrában, akkor a tavaszponttól a 60 fok az Ikrek csillagképre esik, míg az égbolt legmagasabb pontja, vagyis a közepe még mindig a Vízöntő csillagképre mutat. Ugyanakkor, az óramutató járásával ellentétesen lemért 60 fok (gyakorlatilag a retrográd kép tükörképe), szintén a Vízöntő csillagképre esik. A sumérok kozmikus hármassága (Anu, Enki és Enlil számaik: 60, 50, 40) a Vízöntő csillagképre mutat.
A sumérok az égboltnak ezt a területét tengernek nevezték! (a Vízöntő csillagkép és környéke) Ab-zu = tenger + tudni! A tudás forrását a tengerbe helyezték!

A Vízöntő csillagkép legkönnyebben az égi egyenlítőn található háromszög alakú csillagcsoportról ismerhető fel, melynek legfényesebb csillaga a Sadalmelek. Az égi egyenlítő áthalad az ebben a csillagképben található Sadalmeleken. A Sadalmelek csupán harmadrendű csillag, tőlünk 1100 fényévnyire van, a Napnál 6000-szer fényesebb. Színképe, felszíni hőmérséklete a Napéhoz hasonló, de átmérője nyolcvanszor nagyobb, mint a Napé. Az égen úgy lehet megkeresni a Vízöntő csillagképet, hogy először felkutatjuk legjellegzetesebb, négy csillagból álló részletét. E csillagok úgy helyezkednek el, mint egy felülnézetből látott tetraédernek (háromszög alapú gúlának) a csúcsai. A Vízöntő legfényesebb csillagainak nevében megtalálható a "szerencse" szó, arabul "sadal", az elnevezés sumér örökség, sumérül a szerencse (+jóindulat, kegyelem): sag, šag, sig, sa, ša.

A sumér "sar", "šar" szó jelentése: kezdet, belépés;
a szintén sumér "šár", "sár" jelentése: teljesség, minden, világ, horizont, gömb.