Egy gimnazista dolgozata:
Széchenyi újításai
Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. –
Döbling, 1860. április 8.) Sárvár-felsővidéki gróf, közlekedési
miniszter, politikus, író, polihisztor, közgazdász és nem utolsó sorban
a „Legnagyobb magyar” eszméi, működése és hatása által a modern, az „Új
Magyarország” egyik megteremtője. Talán a magyar politika
legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek a magyar gazdaság, a
közlekedés, a külpolitika és a sport megreformálása fűződik nevéhez.
Már fiatal kora óta rendkívül elégedetlen a
Habsburg-monarchia viszonyaival, Magyarország mellőzöttségével,
elmaradottságával. Széchényi a rendi csökevényekkel terhelt politikai
élet mellett nagy lehetőséget látott a társadalmi cselekvésben, a
politikamentes fejlesztő, szintemelő, közvéleményt befolyásoló hatású
tettekben. Ezt tükrözi minden kezdeményezése, addig Magyarországon nem
ismert technikák, vagy nem működő társadalmi újdonság meghonosítása.
Széchenyi egyszerre újította, fejlesztette
birtokát, és próbálta az utazásai során megfigyelt modern gazdasághoz
és társadalomhoz tartozó elemeket beépíteni a magyar gyakorlatba.
Cenk
A cenki birtok 1678-ban a Draskovich-családtól
került először csak zálogként a gazdag győri püspök I. Széchényi György
kezébe. Ez lehetőséget adott arra, hogy a család a magyarországi
főnemesek közé emelkedjen. Majd nemzedékekkel később a fertőszéplaki
születésű Széchényi Ferenctől örökölte István a birtokot.
A fiatal Széchenyi utazásai során elsősorban
Angliában tanulmányozta az ottani gazdasági és politikai viszonyokat.
Különösen a technikai újdonságok nyűgözték le, és követésre méltó
példaként álltak előtte az ipari forradalom vívmányai. Gazdaságának
ügyeit Liebenberg Jánosra, apja korábbi titkárára bízta, aki 1830-tól
Lunkányi néven magyar nemességet kapott. Lunkányi a megbízóját jól
ismerte, hiszen jószágigazgatói állása előtt ő volt a nevelője.
Szigorának köszönhetően István gróf ifjúi kicsapongásai ellenére sem
tudta a ráhagyott örökséget elherdálni. Széchenyi első próbálkozásai a
gazdaságban a lótenyésztésfejlesztése volt,
melyről Lunkányi közgazdasági számításokkal bizonyította a mértéktelen,
tervszerűtlen fejlesztéseknek feleslegességét. Széchenyi István
igényeit nem elégítették ki a cenki kastély adottságai, Hild Ferdinánd
tervezésében továbbfejlesztette. Az építkezés befejeztével az 1840.
augusztus 20-i, István-napi ünnepség egyben házavató is volt. A hetven
vendég – köztük Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Batthyány Lajos, Eötvös
József– elismerően szóltak a kastélyról, a tágas, levegős, kora
romantikus lakószárnyról, a fürdőszobákról, a technikai újdonságokról: angol WC-ről, öntözőrendszerről.
A majorsági gazdálkodás a falu életében
is új lehetőségeket hozott. A juhászat nagymértékű fejlesztése, a ménes
kialakítása, a „selyembogár”-tenyésztés és a hozzá kapcsolódó
gombolyító munkalehetőséget biztosított sok zsellér számára. Széchenyi
1829-től folyamatosan telepíttette az eperfákat, tizenöt év alatt
tizenhatezer szederfát ültetett Nagycenken. A selyemgombolyítót
a nagycenki uradalmi major udvarán építtette fel 1837-ben, Nagycenk
lett a megye egyik legnagyobb selyemtermelője. Mellette faiskolát is
működtetett az általa alapított Sopron-Vasi Szederegylet szükségleteinek kielégítésére. Az 1830-as években létesítette Széchenyi István Cenk első hengermalmát.
Széchenyi a közeli Fertő tó „idegenforgalmi” kihasználására is gondolt. 1837-ben már állt a fürdőház 27 szobával.
1848-ban a Széchenyi által szorgalmazott és
egyrészt Cenken be is vezetett változások, ha nem is az ő békés
reformpolitikája útján, de bekövetkeztek. Az első népképviseleti
országgyűlés kimondta a jobbágyok felszabadítását az úrbéri
terhek alól, s bár ennek tényleges megvalósítására csak a szabadságharc
után került sor, Nagycenken 44, Kiscenken 21 jobbágycsalád vált
földjének teljes jogú tulajdonosává, nagy részben féltelkes –
nyolcholdas – családok.
Széchenyi döblingi gyógykezelése alatt is tartotta a kapcsolatot falujával, Tolnay Antal plébánossal levelezett. Az új templom
építését is így intézte. A reformer újításai is ebben az időben kezdtek
beérni, a faluban több iparágban is megindult a termelés.
Magyar Tudós Társaság
A magyar nemzeti köztudatból kitörölhetetlenül
ismert jelenet: 1825. november 6-án az országgyűlés kerületi ülésén,
ahol a nemzeti nevelés és a magyar nyelv terjesztése érdekében
szükséges újításokat tárgyalták, Felsőbüki Nagy Pál beszédének hatására
felszólalt magyarul Széchényi István gróf. A gróf a nemzetiségi érzés
és a nyelv terjesztése s művelése céljára felajánlotta jószágai egyévi
jövedelmét: 600000 forintot.
1830. november 17-én Reviczky Ádám alkancellár
jelenlétében megtartották az első igazgatótanácsi gyűlést, amely a
Magyar Tudós Társaság elnökévé Teleki József grófot, másodelnökévé
pedig Széchenyi Istvánt választotta. Széchenyi sok más elfoglaltsága
mellett is állandóan élénk figyelemmel követte a Társaság működését.
Nemzeti Kaszinó
A gróf már az 1825-27. évi országgyűlés idején
Pozsonyban patriótaklubot létesített, s ezt 1826 telén Pestre, az
ország valódi központjába kívánta helyezni. Célja a hazai erők
egyesítése volt. Arra törekedett, hogy a nemességen kívül a
polgárságot, főképp a nagykereskedőket is bevonja az aktív politikai
életbe. Még a pozsonyi országgyűlés ideje alatt megkezdte a pesti
kaszinó szervezését. Részvényeseket toborzott, helységet bérelt, s
megkezdte a berendezést. Augusztus 20-án megnyílt a Pesti Kaszinó
(1830-tól Nemzeti Kaszinó). Működése igen nagy hatással volt a
politikai-társadalmi élet fellendülésére, nemcsak Pesten, hanem vidéken
is, mert szerte az országban alakultak a pesti mintájára kaszinók.
Ezzel sikerült Széchenyinek kimozdítania a
társasági életet a kúriák és a megyeházak vidékies légköréből, és
megteremtette a kötetlen társalgás, eszmecsere, „elmesúrlódás”
színterét, ahol a tagok felvételénél a rendi különbségekre nem voltak
tekintettel.
Lóverseny
A lóverseny behozatala, amely Ausztriában,
éppúgy, mint nálunk, ismeretlen volt. Széchényi tanulmányozta
Wesselényi kíséretében az 1822-es tanulmányútján a nyugat-Európa
gazdasági és egyéb viszonyait, elsősorban a lótenyésztést, mely út
során érintették Münchent, Stuttgartot és Párizst is. A kaszinóval egy
időben szervezte a lóversenyeket, amelyeket 1827 óta évente
rendszeresen Pesten tartottak. A kaszinónak és a lóversenynek lényeges
része volt abban a tervben, hogy Pestet az ország politikai központjává
tegye.
A lóversenyekből alakult ki az Állattenyésztő Egyesület
(amely később a Magyar gazdasági egyesület nevet vette fel, s ennek
egyik feladata volt a lóversenyek rendezése, a „lesüllyedt lótenyésztés
felemelése”. Széchenyi az egyesület tevékenységét igen nagy mértékben
támogatta, képviselte érdekeit.
A Lánchíd
Széchenyi 1821. január 4-én, apja halálakor
Debrecenből Bécsbe sietve a jégzajlás miatt Pesten rekedt. Ekkor
határozta el magát, hogy Pest és Buda között állandó híd létesítését
előmozdítsa. 1832-ben létre hozta a Budapesti Hídegyletet, s ennek a
munkájához megszerezte József nádor támogatását.1832-ben és 1834-ben
Angliába utazott a hídépítés tanulmányozására, megszervezte a hídépítés
műszaki előkészítését, és a közvéleményben egyre inkább tudatosította
az állandó híd megvalósításának fontosságát. Buda és Pest
önkormányzatával, valamint az udvarral hosszú huzavona után sikerült
megegyeznie. A lánchíd építése 1839. szeptember 21-én kezdődött a pesti
zárgát építésével. A híd alapkövét 1842. augusztus 24-én tették le.
Széchenyi állandóan figyelemmel kísérte a munkálatokat, de az
acélláncok vámolása miatt így is csak 1849. november 1-jén tudták
átadni a forgalomnak. Széchényi legkedvesebb és talán legfontosabb
alkotásának átadásán nem lehetett jelen, ekkor már a döblingi
gyógyintézetben kezelték.
Gőzhajózás
A dunai gőzhajózás ügyének előmozdításában
Széchenyi István tette a legtöbbet. Fáradhatatlanul agitált és
cikkezett annak érdekében, hogy az ország politikusait és tehetős
főurai rábírja a hazai hajózás korszerűsítésére. Törekvéseinek meg is
lett az eredménye, 1829 márciusában a Monarchia főurainak részvényeivel
megalakult a Császári és Királyi Szabadalmaztatott Első Dunai Gőzhajózási Társaság (DGT). Nem sokkal később el is készült a részvénytársaság első gőzöse, a császárról elnevezett Franz I.,
amely 1830. szeptember 4-én tette meg próbaútját Bécs és Pest között. A
gőzös sokkal gyorsabb volt, mint az addigi lóvontatású dereglyék. Az út
4-5 hétről 14 órára csökkent sodrásirányban.
1830-tól állandósult a dunai gőzhajózás, és a
hajózás zavartalansága érdekében több fejlesztést is véghezvittek, mint
például az Al-Duna-szabályozást és a pesti téli kikötő megépítése.
Alagút
Az alagút elkészítését, melyen át Budáról
Pestre a lánchídon keresztül közlekedni lehet, Széchenyi már 1840-es
évek elején tervezte. 1845. december 1-én az ő elnöklete alat alakult
meg a Budapesti Tunnel Társaság. Részvénytársasági alapon
kívánta megvalósítani, de ennek szervezése nehézkesen haladt, s vita
volt arról, hogy a műszaki kivitelezést magyarországi vállalkozó
végezze-e, vagy pedig Clark Tierney. Az alagút azonban csak 1853-1857 között készült el, Széchenyi elgondolása szerint, Clark tervei alapján.
Hengermalom és öntöde
Széchenyit a gőzmalom létesítése 1836-ban
kezdette foglalkoztatni. 1837-ben a vármegyével követelte, hogy Pesten
vagy Budán egy részvényes társasággal gőzmalmot szándékozik felépíteni,
hogy az ország gabona helyett liszttel kereskedhessen. A gőzmalom
létesítése érdekében részletes felvilágosítást kért 1837-ben Hunter angol gyárostól. Vele akarta felépítetni a gyárat, de a Milánóban állomásozó Mészáros Lázár
huszár őrnagy tanácsára a hengermalmi rendszer mellet foglalt állást. A
Széchenyi által kezdeményezett pesti Gőzmalomépítő Egyesület 1839-ben
József Hengermalom néven részvénytársaságot alapított, és a bozeni Holzhammer –céggel szerződést kötött a malom felépítéséről.
A gépi berendezések javítására a malom
létesítésével egyidejűleg egy műhelyt is felállítottak, amely nemcsak
javító munkákat végzett, hanem s „gőzmalmokhoz alkalmazott gépeket és
eszközöket” is gyártott. Az öntöde 1847-ben Pesti Vasöntöde és Gépgyár Társaság néven önálló részvénytársasággá alakult.
Széchenyi ezekben a vállalkozásokban a szervezésen kívül anyagilag is részt vett.
Tóth László XI. A
Források:
Magyar Levelestár: Széchenyi Pesti tervei – Szépirodalmi Könyvkiadó
Bödök Zsigmond: Magyar feltalálók a hajózás és a vasút történelmében – NAP Kiadó
Magyar Kódex. A reformkor és kieggyezés – Kossuth Kiadó
www.veledis.hu/docs/doc/nagycenk_2007.doc
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/1141794_falu/Nagycenk/pages/008_a_legkisebb_fiu.htm
http://www.historia.hu/archivum/2002/0202fonagy.htm
Kapcsolódó hírek:
Széchenyi István élete és tettei Buda-pestért és hazánkért, a magyar nyelv használatának meghonosításáért
Szuper trendi könyv Alexander von Schönburg, Széchenyi István ükunokájától
Egy hónap múlva, szeptember 21-én ünnepeljük gróf Széchenyi István születésnapját
Széchenyi Istvánt, mint hús-vér történelmi személyiséget mutatja be a Magyar Tudományos Akadémia kiállítása