Új dolgokat megismerni izgalmas kihívás. Ki mondana nemet egy távoli kalandtúrára, vagy egy izgalmas élettani kísérlet kivitelezésére.

Na de mit csináljunk, ha középiskolai, egyetemi-főiskolás keretben kell vizsgára, dolgozatra készülni, akkor a tanulás már nem tartozik a legkedveltebb foglalatosságok közé. Mit tehetünk mégis, hogy hatékonyabban tanuljunk a számonkérésre?

Az első, és legfontosabb: az értelmetlen tanulás erőpocsékolás. A legbonyolultabb kémiai képletnek vagy egyenletnek is könnyebb nekifutni és megjegyezni, ha tudjuk, valamikor szükségünk lehet rá még a jövőben. Azt lenne jó tudatosítani tehát, hogy miért is tanulunk. Milyen célokat szeretnénk megvalósítani az életedben, és ebben milyen szerepet játszik az adott téma tanulása, az adott lecke.

A tapasztalatok szerint aki csak szülői nyomásra választ pályát, vagy a könnyen megközelíthető, várható érettségi eredménye alapján elérhető lehetőségek közül válogat(ott), sokkal kevesebb lelkesedéssel veti magát a munkába később is. Ha körvonalazódott tehát bennünk egy olyan tudományterület, foglalkozás vagy szakma, ami felé nyitottnak érezzük magunkat, akkor ez a tanulásban is ösztönző erőt jelenthet. Rányomja a bélyegét a memorizálás hatékonyságára is.
A helyes motivációnak pozitív hatása lehet abban is, hogy a megtanultakra ne csupán egy vizsga erejéig, hanem hosszabb távon emlékezzen az ember, márpedig a felsőfokú tanulmányokhoz biztos alapokra is szükség van.

A titok nyitja az időbeosztás

Nem mindegy, mikor és hogyan készülünk fel - az időnket érdemes beosztani. A kampányszerű tanulás nem olyan hatékony, mintha rendszeresen, nap mint nap, meghatározott ideig foglalkozunk a megtanulandó anyaggal. A tanulás során a szünetnek is óriási jelentősége van. Nem lehet a figyelmet órákon keresztül egyetlen dologra összpontosítani. Kutatások azt igazolták, hogy erre még negyvenöt percig sem vagyunk képesek! Egy idő után szellemileg mindenki kifárad, ezért csak addig szabad tanulni, amíg az ember úgy érzi, hogy fog az agya. Amint befejeztük a "napi penzumot", érdemes sétálni, sportolni, olyasmivel foglakozni, ami örömet szerez. Azt is érdemes tudni, hogy pihenés után az anyagból az szilárdul meg a legjobban, amit elsőként tanultunk meg, de azt is könnyebb lehet felidézni, ami a sorban az utolsó volt.

Ha nagy a falat, daraboljuk fel

Nemcsak az idővel, de a tananyaggal is gazdálkodni kell. A pszichológus javaslata az, hogy osszuk megtanulható részekre az anyagot, és próbáljuk felfedezni az összefüggéseket. Legyen szó középiskolásról, egyetemistáról vagy főiskolásról, vagy újrakezdő felnőttről, mindenki azt tudja igazán jól elsajátítani, amit ért. Ezért érdemes vázlatot készíteni, a leglényegesebb pontok köré építeni az információkat. Aki rendszerezni tudja magában az ismereteket, időt is nyer. Aki nehezebben boldogul a megértéssel, igyekezzen átfogalmazni a bonyolultabb részeket a saját szavaival úgy, hogy a lényeg ne változzon - így tanulni is könnyebb.

Magolni csak végszükség esetén, és okosan szabad

Olyan kifejezések, adatok minden tárgyban előfordulnak, amiket nem megérteni, hanem egyszerűen csak magolni kell. Ebben nagy segítséget nyújtanak az emlékezést segítő eljárások. Ahány ember, annyi "recept". A "helyek módszere" például a vizuális típusúaknak segít. Ők azok, akik elképzelik a szobájukat, és a megjegyzendő fogalmakat meghatározott használati tárgyakhoz kötik. Így elég később felidézni a berendezést, és a képzeleti képek máris előhívják emlékezetükből az adatokat. Másoknak az válik be, ha mozaikszóba rendezik a memorizálandó kifejezések kezdőbetűit. De akadnak olyanok is, akiknek a ritmus és rím segít - ki ne ismerné például a versbe szedett matektételeket vagy idegen nyelvű elöljárószókat. Ha mindezek nem használnak, akkor "külső mankók" segíthetik a tanulást: ilyenek a cetlik, a filcek, a zsebkendőre kötött csomó - az információk ezekről a jelzésekről jutnak majd eszünkbe. Ezek az eljárások segítik a biflázást, megnövelik az emlékezeti tárat, de csodára azért nem képesek. Fontos úgy tervezni, hogy hosszú távra tanuljunk: nem érdemes semmit a vizsga előtti utolsó napra hagyni, és az utolsó néhány órában sokat tanulni, mert a friss információ gátolhatja a korábban eltároltak felidézését.

Gyakoroljunk!

A tanulás esetében is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. A próba feladatsorok kitöltése, gyakorlótesztek írása és próbaesszék fogalmazása segít megszerezni azt a rutint, ami a jó írásbeli dolgozatok megírásának egyik alapfeltétele. A vizsgán arra is nagyon figyelni kell, hogy jól gazdálkodjunk az idővel. Ezért ha valamelyik feladattal nehezebben birkózunk meg, inkább lépjünk tovább, és később térjünk vissza rá. Kapkodni nem érdemes, mert a végén talán épp azt nem tudjuk megoldani, amiben biztos vagyunk! Ha bármilyen technikai részletben elbizonytalanodunk, inkább kérdezzünk. Ne hagyjuk, hogy bármilyen külső körülmény, vagy egy társunk zavarjon a vizsga során, mert ezzel értékes időnket pazaroljuk.

Ismételjünk!

Több részből álló vizsgák között fontos, hogy jó időbeosztás mellett mindent átismételjünk. Egy írásbeli és szóbeli részből álló vizsga (amilyen az érettségi is lehet) két része között fontos rendszerezni ismereteinket. Gondoljuk végig, hogyan összegezhetnénk egy-egy témát, és mindenképpen kipihenten menjünk a vizsga szóbeli részére. A vizsgáztatók tapasztalatai szerint a jelöltek rendszerint még a vizsga előtt is a könyveket lapozgatják, és a bizottságról hallott jó és rossz hírekkel traktálják egymást. Ettől azonban csak még jobban szoronganak, ami kihat a teljesítményükre is. Próbáljunk meg lazítani a kritikus pillanatok előtt. Ha a vizsgadrukk miatt nem jutunk szóhoz, akkor kérjünk néhány másodperc haladékot, amíg rendezhetjük a gondolatainkat, esetleg fogalmaztassuk át a kérdést, amit váratlanul feltettek. Előfordulhat, hogy csak a szóhasználat miatt blokkoltunk le. Aki lelkiismeretesen felkészült, az csak nyerhet a vizsgáival, akárhány százalékot is szerez a végén. Ismételni pedig nem csak a leckét, de a különböző vizsgákat is lehet.

felvi.hu