forrás Prim Online

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szeptemberi felméréséből kiderül, hogy a 15 és 74 év közötti magyarok alig több mint egyötöde vesz részt valamilyen képzésben, és közülük is természetesen a fiatalabb korosztály (15-25 évesek) aránya a legnagyobb. A magasabban kvalifikáltak ugyancsak nyitottabbak ismeretanyaguk bővítésére, az új szakmai területek megismerésére, mint a leginkább rászoruló, csupán alapfokú végzettséggel rendelkezők. 

Pedig a tanulás napjainkban már több puszta kötelezettségnél. Korunk technikai-technológiai fejlődése, az emberek megváltozott életritmusa, a magasan kvalifikált munkaerő felértékelődése megköveteli, hogy - valamennyi generáció körében - életformává váljon. A fiatalabb korosztályok kötelező oktatásáról egyre inkább a folyamatos önképzésre helyeződik a hangsúly.

Hogy miért?

• mert pályakezdőként - több diplomával, ill. szakképesítéssel a zsebünkben - nagyobb eséllyel pályázhatunk a számunkra ideális állásra;

• mert tapasztalt munkavállalóként - az újabb szakmai ismeretekre nyitottan - jobban megfelelhetünk a munkaerő-piac vastörvényeinek, megalapozott, sokoldalú és a változásokat követő szaktudásunkkal tovább építhetjük karrierünket, kevésbé kiszolgáltatva a munkaerő-piaci mozgásoknak;

• mert munkahelyünk megszűnését követően, munkanélküliként átképezve magunkat, több vagy magasabb szakképesítés birtokában "sorstársainkat" megelőzve, nagyobb eséllyel indulhatunk egy-egy állásinterjúra;

• nyugdíjasként karbantarthatjuk szellemünket és tudásunkat, hasznosan tölthetjük szabadidőnket, megelőzve ezzel a testi és szellemi leépülés folyamatát;

• "inaktív" kismamaként vagy "háztartásbeliként" pedig időtöltésképpen tovább gazdagíthatjuk tudásanyagunkat, szélesíthetjük világlátásunkat, akár hobbiból, akár jövőbeli karrierünket alapozva, legyen az nyelvtanulás, alapfokú vagy speciális számítógépes ismeretek megszerzése vagy különböző szakmai ismeretek elsajátítása.

A fejlett országokban a tanulás már évtizedek óta nem fejeződik be az iskolarendszerből való kilépéssel, egy szakképesítés megszerzésével. Az emberek átlagosan háromszor-négyszer, de van, ahol hatszor-hétszer váltanak szakmát. Nálunk kétszer, legfeljebb háromszor. De nem fejeződik be az aktív dolgozói kor után sem, mivel az öregkori tanulás tőlünk nyugatabbra egyre inkább divattá válik, felismerve azt az "aranyigazságot", hogy a szellem frissessége és karbantartása segít megőrizni a test fiatalságát, az ember egészségét és öregkori életkedvét is.

Ma már hazánkban is számtalan felsőoktatási és felnőttképzési intézmény nyújt lehetőséget a felnőttek képzésére, ill. átképzésére, táv- és on-line (interneten keresztüli) oktatás formájában is. Az új ismeretek gyors megszerzését a kiépült világháló, az internet elterjedése kétségkívül nagymértékben elősegíti. Az internet ma már nem csupán a "fiatalok játéka", szórakoztató eszköz, hanem komoly ismereti forrás, ahol mérhetetlen tudásanyag halmozódott fel, s amely által az autodidakta módon megszerzett tudás akár képzettségre is váltható. Napjainkban, amikor szinte "minden perc számít", az on-line indított, interneten keresztül elérhető, szakképesítést nyújtó tanfolyamok egyre keresettebbé válnak.

A tanulásnak az ember életútjában betöltött helye, szerepe megváltozott, s ez maga után vonta az oktatás feladatának gyökeres megváltozását is. Az oktatásnak a 21. században arra kell törekednie, hogy a gyermekkortól kezdve egész életen át segítsen mindenkit abban, hogy bővülő ismereteket szerezhessen a világról, másokról és önmagáról. Ezt az oktatási folytonosságot, amely végigkíséri az egész életet, ugyanakkor a társadalmi dimenziókat is figyelembe veszi, az Európai Bizottság egész életen át tartó oktatásnak nevezte el. Az EU tagállamai ebben látják a 21. századba való belépés kulcsát, s annak feltételét, hogy az emberiség alkalmazkodni tudjon az egyre gyorsabb ütemben fejlődő világhoz.

Az egész életen át tartó tanulás (idegen szóval Life Long Learning) programjában a hagyományos iskolarendszerű képzéseken (alap, közép, felsőfok, szakképzés) túlmenően egyre nagyobb hangsúly helyeződik az iskolán kívüli oktatásra, megváltoztatva az iskolai képzés alapfunkcióit is. Az iskolákban már nem csupán az alap ismeretanyag elsajátíttatása a cél, hanem az ifjúság felkészítése az egész életen át tartó tanulásra.

"A tanulási képesség veszi át azt a szerepet, amelyet korábban az írni és olvasni tudás jelentett, azaz az újat befogadni nem tudók lesznek a jövő funkcionális analfabétái" - állapítja meg Mártonfi György az Educatio egyik írásában.