Tanulás: Hatszázezer honfitársunk volt a Gulagokban a kényszermunka áldozata

Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1080 fő
  • Képek - 1041 db
  • Videók - 589 db
  • Blogbejegyzések - 829 db
  • Fórumtémák - 36 db
  • Linkek - 411 db

Üdvözlettel,

Tanuljunk együtt vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1080 fő
  • Képek - 1041 db
  • Videók - 589 db
  • Blogbejegyzések - 829 db
  • Fórumtémák - 36 db
  • Linkek - 411 db

Üdvözlettel,

Tanuljunk együtt vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1080 fő
  • Képek - 1041 db
  • Videók - 589 db
  • Blogbejegyzések - 829 db
  • Fórumtémák - 36 db
  • Linkek - 411 db

Üdvözlettel,

Tanuljunk együtt vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Tanuljunk együtt közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1080 fő
  • Képek - 1041 db
  • Videók - 589 db
  • Blogbejegyzések - 829 db
  • Fórumtémák - 36 db
  • Linkek - 411 db

Üdvözlettel,

Tanuljunk együtt vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Mintegy 600 ezer magyar hadifogoly és civil járta meg a szovjetunióbeli kényszermunkatáborokat és az ítéletek végrehajtására létrehozott Gulag-táborokat; történelmileg kizárólag ez utóbbi számít Gulagnak, de a köznyelv az előbbieket is annak tekinti - mondta Stark Tamás történész, a Terror Háza Múzeum főmunkatársa.

 

 


 

 

 

A történész annak kapcsán beszélt a Gulagokról (Táborok Főigazgatósága), hogy a magyar rabok hazatérésének 57. évfordulója alkalmából szombaton Budapesten a Gulag-rabok emlékművénél megemlékezést tart a Gulagon Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány. Az eseményen beszédet mond Kun Miklós történész, a budapesti Kremlinológiai Intézet igazgatója és Rogán Antal, a főváros V. kerületének fideszes polgármestere.

Mint Stark Tamás közölte, az adatok alapvetően a Központi Statisztikai Hivatal 1946-os tanulmányából származnak, a kilencvenes években hozzáférhetővé vált szovjet dokumentumokból az derül ki, hogy kint mintegy 540 ezer magyar foglyot regisztráltak. Közülük hozzávetőleg 200 ezren civilek voltak, akiket az akkori Magyarországról - ideértve az 1938 és 1941 között visszacsatolt területeket is - hurcoltak el. A visszacsatolt területek közül egyedül Kárpátaljáról mintegy 40 ezren kerültek a kényszermunkatáborokba.

A pontos adatok meghatározását az is nehezíti, hogy sokan a táborokba hurcolás közben meghaltak a marhavagonokban, ők emiatt be sem kerültek a szovjet statisztikába. A Szovjetunióban összesen 65 ezer magyar áldozatot regisztráltak, de ebben az adatban nem szerepeltek a járványokban, a romániai tranzit táborokban, valamint a kiszállítás közben elhalálozottak, mert róluk nem is vezettek statisztikát. Összességében mintegy 200 ezerre tehető a magyar halálos áldozatok száma - világította meg.

Stark Tamás kifejtette: az elhurcolt magyar katonák zöme 1944 végén, illetve 1945-ben került a Szovjetunióba hadifogolyként, jórészt úgy, hogy megadták magukat a Vörös Hadsereg egységeinek abban a hiszemben, hogy cserébe elengedik őket. Ezzel szemben még az európai háború vége, 1945. május 9. után is vittek el embereket német területről ezen a jogcímen. A szovjet szemlélet szerint mindenki hadifogolynak számított, aki katona lehetett, vagyis 17 és 45 év közötti férfi volt.

 

Nőket is vittek Szovjetunióba, mert egy 1944. december 16-i szovjet állami honvédelmi bizottsági utasítás értelmében a német nemzetiségű embereket el lehetett hurcolni, ebbe a kategóriába a 18 és 30 év közötti nők is beleestek. Ez a - gyakorlatilag - kormányutasítás azonban csak elv maradt, ugyanis a kvótarendszer értelmében a szovjet apparátusnak meghatározott számú embert kellett deportálnia Magyarországról, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából.

 

A forrásokból úgy tűnik, hogy ha ezt a keretszámot a németekkel nem lehetett feltölteni, akkor elvitték a német vezetéknevűeket, ha még így sem sikerült a kvótát elérni, akkor pedig gyakorlatilag bárki szóba jöhetett az adott életkorhatáron belül egy-egy térségből. Ezzel együtt a Szovjetuniónak semmiféle jogalapja nem volt az emberek kényszermunkatáborba hurcolására - összegezte a történész.


A téma kutatója beszélt arról, hogy a magyarokat mintegy ezer munkatáborban szórták szét, legtöbben a Donyeck-medencében dolgoztak a kőszénbányákban, de sokakat deportáltak a Kubányi alföld és a Dél-Urál vidékére, valamint a Fekete-tengeri kikötőkbe, Odesszába és Szevasztopolba.

 

 

 

network.hu

 

 


Gulag-táborokba kerültek magyarok az északi sarkkörön túl a Kolima folyó vidékére, ahol aranyat kellett mosniuk,

 

 

network.hu

 

 

 

illetve Norilszk és Vorkuta vidékére, ahol szintén feketeszénbányákban dolgoztatták őket.

 

 

network.hu

 

 

network.hu

 

 

 

network.hu

 

 

Kikötői építkezéseket, földfeltörést, útépítést és erdőirtást bíztak rájuk, gyárakban csak kevesen dolgoztak.

 

A kényszermunkát mindig a nyersanyag termeléséhez kellett igazítani, és a pillanatnyi gazdasági érdekek határozták meg, hogy kiket hova szállítottak. A munkaerő átcsoportosítása pedig az érdekelt hivatalok közötti kötélhúzás, illetve az egymás közötti és elleni lobbitevékenység következménye volt.

 

A legtöbb barakkot a földbe vájták, tetejét is földdel takarták, de elvétve akadtak emeletes kőépületek is, ahol néhány könyvhöz is hozzá lehetett jutni, és időnként filmet is vetítettek.

 

A történész kiemelte: 1945 és 1948 között a magyar állami vezetés időről időre kérte a kényszermunkatáborban sínylődők hazahozatalát, ez a "fordulat éve", 1948 után, amikor a kommunista párt megszerezte a teljhatalmat, lekerült a napirendről.

 

Rákosi Mátyás kommunista pártvezér azonban 1947-ben még kérte Sztálintól a hadifoglyok hazabocsátását, ennek eredményeként 110 ezren hazatérhettek.

 

Ez viszont csak a parlamenti választási kampány része volt. A Szovjetunió a nyugati politikusok megkeresésére mindig azt válaszolta, hogy éppen folyamatban van a hadifoglyok hazabocsátása, de azt mindig hangoztatták: akiket 1948. december 31-ig nem engedtek el, azok háborús bűnösök.

 

Sztálin halála, 1953 után a Gulagokról kezdték hazaengedni a foglyokat, a csoportos szabadon bocsátások 1956 elejéig tartottak. Extrém példa a legutolsóként a 2000-ben hazaérkezett Toma András, akire egy orosz ideggyógyintézetben találtak rá.

 

 

A táborokban nem számított a nemzetiség

 

A Gulag-táborokban a foglyok között sok minden más mellett nem számított az sem, hogy ki milyen nemzetiségű, mivel mindegyikükkel egyformán kegyetlenül bántak - mondta az MTI-nek a szovjet fogolytáborokat megjárt Rózsás János, aki évekig együtt raboskodott Alekszandr Szolzsenyicinnel, a később Nobel-díjjal kitüntetett orosz íróval. A csaknem tíz évig szovjet fogolytáborokban raboskodó Rózsás János elmondta: nem mindig volt módjuk együtt lenni az egy nemzethez tartozóknak, de "igyekeztek számon tartani egymást, ha arra volt lehetőségük".

 

Az 1926-ban Budapesten született, később Nagykanizsán letelepedett, íróként ma is alkotó Rózsás János kiemelte: 1944-ben mint frontszolgálatra mozgósított levente került szovjet fogságba, majd szovjet katonai törvényszék ítélete nyomán került kényszermunkatáborba. A peres eljárás a front mögött zajlott le, "futószalagon ítélkező bírák sablonos vádirata alapján, a magyar vádlottak által nem ismert orosz nyelven" - mutatott rá.

 

Elmondása szerint rabsága első két évét Ukrajnában, Odessza börtönében, majd Nyikolajev és Herszon munkatáboraiban töltötte. Ezután éveket raboskodott az észak-uráli Szolikamszk erdeiben, az utolsó négy esztendőt pedig Kazahsztánban élte le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában, ahonnan végül szabadult. Szolzsenyicinnel ez utóbbi városban ismerkedett meg 1951-ben, abban a lágerben, ahol az orosz író Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényének történései játszódtak - mondta.

 

 

network.hu

 

 

 

A kényszermunkatáborokban egységes munkarend volt érvényben. A lágerparancsnok kiközvetítette a 30 emberből álló munkabrigádokat a közeli munkahelyekre, a munkavégzésükért az államtól kapott bérből tartotta fenn a tábort, sőt nyereséget is be kellett fizetnie az államkasszába. Napi 12 órai munkát kellett végezni - folytatta. Mint Rózsás János elmondta: a bánásmód embertelen volt, nagyon sokan meghaltak. Voltak, akik annak érdekében, hogy ne kelljen munkahajcsárok ütlegeitől kísérve, akár mínusz 40 fokban dolgozniuk, dohány-, szappan- vagy hamulevet ittak, hogy belázasodjanak. Mások öncsonkítást követtek el.

 

Az éhség a nikotinfüggőket arra vette rá, hogy napi kenyéradagjuk felét elcseréljék dohányra, mások a lágerek szemétdombjain kotorásztak a konyhai hulladékban, ami vérhashoz és halálhoz vezetett. Olyanok is voltak, akik azért haltak meg, mert sok sós forralt vizet ittak, legyengült szívük azonban "nem volt képes átpréselni a szervezeten a sok felesleges folyadékot". Az erős őrizet miatt nem volt szökési lehetőség, sikeres próbálkozásról nem is lehetett hallani - idézte fel emlékeit. Beszélt arról, hogy hiába írtak otthoni szeretteiknek, rokonoknak és barátoknak, a leveleket nem is postázták.

Kedvező változásnak nevezte, hogy az 1950-es évek elejétől a politikai elítéltek életkörülményei jelentősen javultak, megjelent a priccsen a szalmazsák, majd a pokróc, később a lepedő és a huzattal ellátott kispárna is. Akkor már hetente egyszer zuhanyozhattak is, ezzel a tetvek eltűntek az ingvarratuk szegélyéből, ám a poloskák és bolhák megmaradtak a deszkarepedésekben.


A szabadulás után "a hírmondóként" hazatértek számára nehéz volt beilleszkedni a magyarországi civil életbe, de ha meg is találták családjukat, karrierre, továbbtanulásra már nem gondolhattak. Rózsás János 1953-as hazatérése után könyvelőként helyezkedett el. Később orosz-német műszaki tolmácsként dolgozott egy vidéki vállalatnál. 1956-ban a forradalom és szabadságharc idején Nagykanizsán, a munkahelyén az ideiglenes nemzeti bizottság tagja lett, amiért felmondás járt a forradalom leverése utáni megtorlás idején. Ugyanakkor "voltak jó érzésű emberek, akik megmentettek a súlyosabb retorziótól" - fogalmazott.

 

Megemlítette, hogy ma is széles körű levelezést folytat, amelynek egyik központi témája a kényszermunkatáborok történéseinek felidézése. Ezenkívül előadásokat, rendhagyó történelemórákat tart, cikkeket, tanulmányokat ír. Kiemelte, hogy a szibériai kényszermunkatáborok világának ábrázolása tette őt íróvá. Legfontosabb írása a Keserű ifjúság, amelyben részletesen felidézte rabsága emlékeit. Megírta a Gulag Lexikont is, amelyben évtizedes kutatások nyomán több mint 4700 rabtársa sorsát írta meg lexikális adatokkal, hivatalos dokumentumok alapján.

 

 

network.hu

 

Gulag emlékmű

 

A Gulag áldozatainak emlékművét a budapesti V. kerületi Honvéd téren 1993-ban állították fel, alkotója Veszprémi Imre. A carrarai márványból és ólomból készített emlékművet a Gulagokon Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány állíttatta.

 


mult-kor.hu

 

 

Címkék: gulag kényszermunka magyar áldozat

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu