Munkanélküliek egy borsodi kocsmában. Az ország issza a levét © Horváth Szabolcs

Túlélni a stresszt

Eddig is tudtuk, hogy nekünk Mohács kell. Most, hogy megkaptuk, talán nekikezdhetünk összerendezni magunkat. Ezt biztosan megnehezíti, hogy közelegnek az európai parlamenti választások, nem sokkal később pedig az országgyűlési választások. A politikai csatazaj nyilván felkorbácsolja az indulatokat, eltérítheti a gondolkodást a racionalitástól, s igen jelentős stresszt gyakorol a gazdaságra és a polgárokra egyaránt. A stressz gazdasági pusztító ereje pedig közismert. Az alkalmazottak teljesítménycsökkenése és hiányzásai önmagukban is sok százmilliárdos károkat képesek okozni, nem is beszélve a pótlólagosan megjelenő egészségügyi költségekről, s a további járulékos kiadásokról. Persze a stresszért nem csak a politikai szféra a felelős, hiszen a megélhetés szavatolása és az eddig felhalmozott vagyon megtartása, a kitűzött életcélok melletti kitartás vagy éppen a róuk való lemondás legalább ennyi feszültséggel jár.

Túlélni a munkanélküliséget.

A magyar gazdaságot és társadalmat jelenleg a munkanélküliség gyors növekedése fenyegeti leginkább. Ha csak százezerrel nagyobb munkanélküli tömeg alakul ki az idén, ahogy azt például a kormány is prognosztizálta, az azzal jár, hogy ennyien esnek ki az értékteremtésből, ennyivel több embernek kell ellátást folyósítani, s ennyi embert ér súlyos megélhetési trauma. Családtagjaikkal együtt az érintettek száma a félmilliót is elérheti, ami a magyar lakosság öt százaléka. A munkanélküliség nem pusztán a bevételi források elapadását jelenti, hanem a fogyasztásuk visszaesését, a hiteleik visszafizetésének elhalasztását stb., ami az amúgy is gyengélkedő gazdaságot tovább húzza a recesszió felé. Az állam kénytelen lesz ezeknek az embereknek az útját egyengetni egy új munkaadóhoz az elhelyezésüket segítő tanácsadással, átképzéssel és közteherkönnyítésekkel, egy olyan környezetben, ahol a fő húzóerőt kitermelő exportpiacok beszűkülése miatt az alkalmazottak számának növelésére igen csekély hajlandóság mutatkozik.

Túlélni a jövedelemcsökkenést.

Felmérések igazolják, hogy az aktív korú európai polgárok leginkább a munkanélküliségtől tartanak. Magyarországon is hasonló a helyzet, olyannyira, hogy sokan betegállományba sem mernek elmenni az állás elvesztésétől való félelmükben. A munkaadók jelentős része (ha adottak a feltételek) az elbocsátásokat igyekszik racionalizálással megúszni. Ennek egyik legegyszerűbb eszköze, hogy a foglalkoztatási költségeket befagyasztják vagy mérséklik anélkül, hogy elbocsátásokba fognának. Ennek kettős haszna van. Megőrzik az alkalmazottak megélhetését, s megőrzik a munkavállalókban megtestesülő humántőkét, aminek nagy hasznát vehetik a konjunktúra beindulásakor. A válság a vállalati működés racionalizálására is jó alkalmat teremt, s az új munkakörök kialakítása vagy átrendezése a bérezés újraszabását is lehetővé teszi. A 2008-as prémiumok java, s nagy valószínűséggel a 2009-esek szinte egésze a béremelésekkel egyetemben e folyamatoknak áldozatul fog esni. Erre utal többek között, hogy a reformszövetség (amelyben igen nagy munkaadói szervezetek is képviseltetik magukat) a nominális bérek megőrzését tartja kívánatosnak, ami az infláció mértékében való bércsökkentést jelent. A köztársasági elnök nadrágszíjhúzásra vonatkozó intelmei alighanem hamarosan a munkahelyeken is megerősítést kapnak.