A sikeres munkavállalók felkészítésében az iskoláknak kell vállalni a legfontosabb szerepet. Az összes többi munkaerőpiaci intézmény, segítő szervezet csak kiegészítő, vagy korrekciós szolgáltatást vállalhat fel.

A fiatalok és a segítő intézmények szakemberei egyaránt kritikával illették az iskolarendszert, a közoktatás egészét. Az oktatási rendszer minőségét érintő problémaként jelentkezik a pedagógusok szakképzettségének hiánya. Ez a kritika legélesebben a szakmai gyakorlatot vezető oktatókkal szemben fogalmazódott meg, de gyakran találkoztunk olyan megfogalmazásokkal is, hogy "nem értenek a diákokhoz", ami a tanárok pedagógiai felkészültségét kérdőjelezi meg.

Az iskolákat teljesítmény-orientált pedagógiai szemlélet uralja, ennek következményeként alapvető képességek, készségek nem alakulnak ki a gyermekekben, ami a későbbi életük során jelentős problémákat okoz. Ezeket csak tetézi, hogy sok esetben neurotizáló hatású a gyermekekkel szembeni türelmetlenség a tanár részéről.

A válaszolók hiányolták a fiatalok képzéséből az alapvető munkaerőpiaci ismeretek átadását is, valamint azt, hogy az iskola nem tanítja meg a fiatalokat tanulni. Szintén hiányként fogalmazódott meg, hogy a diákokban meg van az igény a kommunikáció tanulására, csak ez sincs kielégítve.

Komoly gondként jelentkezett, hogy az iskola "nem azt tanítja, amiből a gyerekek meg tudnak élni". Ennek következtében kialakul a "Minek tanuljak?" attitűd, mert a fiatalok azt élik meg, hogy a középiskola és az egyetem elvégzése után nem hasznosíthatják azt, amit azért tanultak meg, hogy produkáljanak belőle. Amikor az oktatás tartalmi részét vizsgáljuk, kiemelt problémaként kell kezelni a nyelvtudás hiányát, illetve a nem megfelelő szintű nyelvi oktatást.

A teljes városi lakosság körében végzett kutatásból az tűnt ki, hogy a diákoknak általában szükségük van azokra az információkra, arra a tudásra, amit jelenleg is tanítanak nekik. Kérdésünkre, hogy az iskolában tanultakat az életben lehet-e hasznosítani, a veszprémiek igennel válaszoltak. (Százfokú skálán az egyetértés mértéke 66 pont.) Érdemes összehasonlítani a fiatalok és a teljes lakosság véleményét. A táblázatból jól látszik, hogy a munkatapasztalattal nem vagy csak korlátozottan rendelkező 14-29 éves korosztály nagyon magas, 80 pontos egyetértésről számolt be. Ez jól mutatja annak az ollónak fokozatos nyílását, ami az iskolai oktatás és az életben szükséges praktikus ismertek, tapasztalatok közötti különbséget jelzi.

Az oktatási rendszer jellemzői

(a kijelentéssel való egyetértés mértéke százfokú skálán)

Azt, hogy az iskola felkészít-e az életre már sokkal kritikusabban ítélik meg a lakosok és azon belül a fiatalok is. E tekintetben nincsenek túlzott elvárásaik a 14-29 éveseknek sem (százfokú skálán az egyetértés mértéke mindössze 21 pont).

Mindezek ellenére nem egy esetben fogalmazódott meg az, hogy "ezt kell tanulni, de nem egészen így". A kritika legélesebben - nem meglepő módon - a szakmunkásképzés esetében jelentkezett, mely szerint specifikusabb szaktudást kellene adni az ifjú szakembereknek ahhoz, hogy a munkaerőpiacon könnyebben tudjanak érvényesülni. A pályakezdők esetében ez a fajta specifikáció még nincs meg, a munkáltatók nem vállalják a kockázatot az iskolából frissen kikerült szakemberekért. Az esélyeiket még tovább rontja az, hogy az újdonsült szakmunkások szakmai tudását sok munkáltató csupán "halvány kettesre" értékeli.

Mint már korábban utaltunk rá, a képességek fejlesztése nem igazán jellemző a magyar közoktatás rendszerére. Nézzük, melyek a legfontosabb kialakítandó készségek!

A munkaerőpiaci megfelelés lényegét szinte egyetlen szókapcsolatban meg lehet határozni: a munkavállaló legyen képes "váltani".

Az oktatási rendszer egyet tehet: felkészít a változásokra. Oktatási rendszerünk egyenlőre erre nem képes. A nyitott gondolkodásmód kialakítása, a személyiség fejlesztése az állandó tanulás, az önismeret és az önképzés képességének kialakítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a fiatalok az életben sikeresek legyenek, és felvegyék a harcot a munkanélküliséggel szemben.

Nyugat-Európában állandóan figyelik a munkaadók igényeit azzal kapcsolatosan, hogy milyenek legyenek a munkavállalói tulajdonságok. A felelősségtudat, az ambíció és a kooperációs képesség lassan fontosabb lesz, mint a képesítés. Az ilyen, szakmától független legfőbb személyiségvonások a következők: minőségi öntudat, alkalmazkodó-képesség, kreativitás, kézügyesség, nyitott gondolkodásmód, előítélet-nélküliség, problémamegoldó készség. A szakmától független munkavállalói tudás: idegen nyelvek megértésének képessége, számítástechnikai alapismeretek, minőségi munkavégzés.

Mindezen képességek mellett természetesen elengedhetetlen a magas szintű szakmai tudás. Ma Magyarországon külön problémát jelent, hogy a munkavállalók nem beszélnek nyelveket, nem tudják kezelni a számítógépet és nagyon gyakran a szakmai tudásuk sem megfelelő.

Az ifjúsági munkanélküliség helyzete szoros összefüggésben van a képzési struktúrával. A szakmunkásképzési rendszer sok munkanélküli fiatalt bocsátott ki, mivel rendszere nem követte rugalmasan a gyorsan változó munkaerőpiaci igényeket. A középiskolát végzetteken belül a gimnáziumi érettségivel rendelkezőknek vannak elhelyezkedési gondjaik. A munkanélküliség azonban a középiskolai végzettséggel rendelkezők körében gyakran csak átmeneti, s a tényleges cél nem elsősorban az elhelyezkedés, hanem a tanulmányok folytatása.

A munkanélküliség tartóssá válása a fiatalok körében is igen súlyos probléma, ugyanis így ők már csak nehezen integrálhatók vissza a munkaerőpiacra - különösen, hogy semmilyen konvertálható képesítésük és szakmai gyakorlatuk sincs. Innen egyenes út vezethet a marginalizálódáshoz, a devianciához. Sajnos a 25-29 év közötti korosztály nagyobb arányban van reprezentálva a tartós munkanélküliek között.

A végzettség szerinti bontás lényegében a teljes munkanélküli populációra vonatkozó állításokat igazolja vissza: igen jelentős köztük a szakiskolákat végzettek száma, és nem csökken a legfeljebb 8 általánost végzettek aránya. A legfeljebb 8 általánost vagy szakmunkásképzőt végzettek között a férfiak, a szakközépiskolások és a gimnazisták között a nők vannak többségben.

A 35 év alatti munkanélküliek között jelentős számban vannak pályakezdők, akik a munkanélküliek közt is hátrányos helyzetűek. A pályakezdő létnél általános probléma a szakmai gyakorlat hiánya, ami jelentős hátrány egy állás megpályázásánál. A pályakezdők aránya az összes munkanélküli közt a városban 12 százalék körüli, többségükben érettségizett vagy szakmunkásképzőt végzett fiatalok. A pályakezdők munkanélküli segélyen lévők száma (amíg ez a forma meg nem szűnt) 1995-ben 330 fő volt a városban (az összes ellátott 13 százaléka), 1996-ban pedig 157 fő (6 százalék). A pályakezdők augusztus és a következő év júniusa között szerepelnek legnagyobb arányban a regisztrációban, ennek nem más az oka, mint a két szünidő közti átképzési, tanfolyami érdeklődés, hiszen ezek a fiatalok még nem álltak át az egész évben történő munkavégzésre.

Mindazonáltal a fiatalok nem feltétlenül maradnak munka nélkül akkor sem, ha hivatalosan nincs állásuk. Az ifjúságkutatásban részt vett fiatalok hét százaléka bizonyult munkanélkülinek, de többen bevallották, hogy emellett dolgoznak is. És ha ők maguk nem is munkanélküliek, azért a válaszadók egynegyedének családja érintett a munkanélküliség által. A fiatalok egynegyede azt is valószínűsítette, hogy előfordult olyan szituáció, mikor a munka elvállalásának az életkor volt az akadálya. Ez természetesen nemcsak egyfajta diszkriminációra utalhat, hanem arra is, hogy a végzettség vagy a szakmai gyakorlat hiánya okozta a negatív döntést.

Az iskola másik feladata az lehet, hogy megtanítsa a tanulókat arra, hogy honnan szerezzék, és hogyan rendszerezzék az információkat. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az iskolában nem tanulják meg a diákok azt sem, miként kell önmagukat eladni a munkaerőpiacon.

A válaszok erősen függnek az iskolai végzettségtől, az életkortól, a családjuk társadalmi státuszától és attól, hogy van-e a közvetlen közelükben munkanélküli. Általánosságban elmondható, hogy a veszprémi fiatalok 62 százaléka közepes vagy nagy esélyt lát az ideális munkahelyre. Jelenlegi tevékenységüket nézve a még iskolapadban ülők a legoptimistábbak, érthető módon a munkanélküliek a legpesszimistábbak. Az életkor dimenziójában vizsgálva a kérdést, azt találtuk, hogy a középiskolások közepes esélyt látnak, a 24 év felettiek pedig vagy közepes esélyt adnak magunknak, vagy pedig már megtalálták a számukra ideális munkahelyet. Az is elmondható, hogy a diplomás szülők gyermekei derűlátóbbak.

Domokos Tamás - Kulcsár László